7 dolog, amiben a szerelem és a hit hasonlóan működik


Mivel ezt a blogot olvasod, valószínűleg hívő keresztyén vagy, elfogadtad Jézust, mint megváltódat. A blog témájából adódik, hogy olyan olvasókat szólít meg, akik valamilyen szolgálatban vannak, vagy arra készülnek, vagy annak gondolatával vívódnak. Most mégis a hitről szeretnék néhány gondolatot adni. A hit ugyanis sosem befejezett. Hívő és szolgáló munkásként mi is ott találjuk magunkat, mint Jézus első tanítványai: kevés a hitünk. Hitetlenségünk miatt pedig feladjuk az elképzeléseinket, a próbálkozást, és ez oda vezethet, hogy feladjuk magát a szolgálatot is. Nekem ez a néhány gondolat segített jobban megértenem, hogy ilyen helyzetekben mire van szükség.

Hinni nem azt jelenti csupán, hogy fenntartunk egy állítást, mint pl. „Isten létezik.” „A Biblia igaz.” „A kereszténység a legtutibb vallás”. Valójában a hit ennél sokkal több kell, hogy legyen, és sokkal mélyebben kell, hogy áthassa az életünket. Hogy jobban megértsük, most néhány olyan momentumra szeretnék rámutatni, amely a hitre és a szerelemre is igaz. Mint ahogyan a szerelem megmagyarázhatatlanul áthatja és mozgatja az életünket, és megmagyarázhat sok-sok őrültséget, amit elkövetünk, ugyanígy a hit is „hegyeket mozgat”. Lássuk tehát a párhuzamokat a jobb megértés kedvéért!

1. Hit és szerelem: Érzelem

A szerelem egyértelműen érzelem. Legáltalánosabban így gondolunk rá. Egy megmagyarázhatatlan belső érzés, amely az embert sodorja, emeli, vagy akár össze is törheti. Őrültségekre késztet és hatalmas teljesítményekre sarkallhat. Megénekelték már „végtelennek”, „legyőzhetetlennek”, „örökké tartó lángnak”. Nehezen fogjuk fel, hogy a szerelem még ennél is több.

Nos, a hittel kapcsolatban viszont azt kell tudomásul vennünk, hogy a hit is magában foglalja mindezt. Amit a szerelemről írtunk, és énekeltünk, itt is stimmel. Egy tűz, amely megmagyarázhatatlan módon lobban az emberben. Elfogja egy érzés, átjárja egy gondolat, és azután emeli sodorja… hatalmas tettekre, őrültségekre is viheti. Ha számunkra racionális szócséplés, tiszta doktrinák sora, vallásos gyakorlatok és elvárások egyvelege, akkor ideje pár dolgot megtanulnunk a hitről, és talán újra, vagy lehet, hogy először átélni azt.

2. Hit és szerelem: Döntés

Hopplacsek! Hogyhogy? Bizony ám! Van egy pillanat a szerelemben, amikor már megláttuk Őt, elbűvölt, összezavart, és megkérdezzük magunktól: Én most szerelmes vagyok? A válaszunk pedig: „Igen.” De mondhatjuk azt is, hogy „Nem.” Persze ezt mondani akkor, amikor már felforrósodott a levegő, igen nehéz, akkor már inkább tűnik legyőzhetetlennek, fájdalmasnak, és bármilyen önsorsrontásra hajlandóak vagyunk érte, Érte. De van egy pillanat, valamikor a legelején, amikor úgy döntöttünk, hogy engedjük, és amikor dönthetünk úgy is, hogy ennek nincs helye az életünkben.

A hit ugyanígy döntés is. Mérlegeljük az árát, mérlegeljük a bizonyságokat (bizonyítékok nincsenek, de ez a dolog természetéből fakad), mérlegeljük azt is, mit veszítünk a hit nélkül, és egy adott ponton megkérdezzük: Most akkor Isten szólt hozzám? Hívő lettem? És a válaszunk: Igen! De ugyanígy belebotolhatunk hamis vallásokba is, ahol ellentmondásokat, titkolózást, mögöttes érdekeket látunk. Csak azért, mert maga a társaság jó, a szertartás hangulatos,nem kell beleugranunk semmibe.

3. Hit és szerelem: Erőt ad.

Ahogy mondom. Már korábban említettük, hogy mi mindent adhat a szerelem. Segít felülemelkedni mindazokon a problémákon amelyek nélküle nem is léteznének. Úgy érezzük, hogy bizonyos dolgokat nem csupán „jó lenne” megtenni, elérni, összehozni, hanem egészen egyszerűen „kell”! Ezért aztán küzdünk a szerelemért, és győzünk is.

"Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!" (Yoda)

“Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!” (Yoda)

A hit is erőt ad. Olyan dolgokra válunk képessé, és olyan fájdalmakat tudunk elviselni, amelyek józan ésszel nem felfoghatók. Mivel hiszünk, ezért ez mozgat bennünket. Hitben nincs „jó lenne”, vagy „megpróbálom” (ezt már Yoda sem szerette), hanem „kell” van.

Hatékonysági és meggazdagodási guruk Napoleon Hilltől kezdve már felfedezték azt, hogy terveket véghezvinni, célokat megvalósítani hit nélkül nem lehetséges. Ők nem a keresztyén hitről beszélnek, hanem egyszerűen a dolgok működésébe, saját lehetőségeinkbe vetett hitről. A hit közel hozza a megvalósítandó célokat, segít fókuszálni a megoldásokra, hiszen „kell” hogy legyen lehetőség ami a célunkhoz vezet. Enélkül az ember egyszerűen feladja a küzdelmet az első fájdalomnál és az első kudarcnál. Márpedig a kudarc, az átmeneti kudarc ott van a borítékban, ha magas célokat tűzünk ki.

A mi hitünk a céljainkkal kapcsolatban a keresztyén hitünkből kell, hogy fakadjon. Aki a Világmindenséget megalkotta, Ő küldött bennünket, hogy számára fontos célokat megvalósítsunk. Ő teremtett bennünket, és Krisztusban elvette bűneinket, betöltött Szentlelkével, és kegyelmi ajándékokat adott nekünk a szolgálathoz. Az a szolgálat, amiben vagyunk, az Ő elhívása a számunkra, és az aktuálisan zajló projektet is Tőle kértük el. Ha hisszük, hogy mindez így van, akkor bármilyen nehézségeink adódnak is, azokra megoldást „kell” találnunk. A hit lendít át ezeken a nehézségeken, és segít a fókuszálásban.

4. Hit és szerelem: Nincs rájuk bizonyíték

A dolgok természetéből adódik, hogy a szerelmeseknek végső soron hinniük kell egymásban, akár azt kockáztatva, hogy csalódni fognak. A szerelemre nincs bizonyíték. Bizonyosság, kötelék, fogadalom, jelképek, ünnepek… ezek megerősítik két ember elkötelezettségét, de bizonyítani semmi sem fogja azt. Nem azért leszünk szerelmesek, mert bizonyítékot kaptunk. Félreértés ne essék! Bizonysága van a szerelemnek. Azt a szerelmesek ezerszer átélik. De tudományos bizonyíték, ami ne hagyna helyet a kétségnek vagy a csalódásnak, nincsen. A szerelmesek végső soron „hisznek” egymásnak.

A hitre még kevésbé van bizonyíték. Van bizonyosság, van átélés. Vannak csodák és imameghallgatások – de természettudományos bizonyíték nincsen. Évekkel ezelőtt egy klinikai vizsgálat tárgya az imádság gyógyító hatása volt. Három csoportban vizsgálták a betegeket. Az első csoportért senki sem imádkozott, a másodikért aktívan imádkoztak, a harmadik (kontroll) csoportért pedig titokban imádkoztak, tehát a placebo-hatás ki volt zárva. Érdekes módon a legnagyobb gyógyulási arány a harmadik csoportban volt, a legkisebb pedig a másodikban. De a különbség hibahatáron belül volt. De miért is kellett volna másképp lennie? Ez nem így működik. Vannak imameghallgatásaink, dokumentált csodálatos gyógyulások is természetesen, de Isten nem fogja kiszolgálni az orvosi statisztikákat. Az imádság nem „működik” – Isten cselekszik. „Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.”

5. Hit és szerelem: Egyik sem jó, ha vak.

Pedig milyen gyakran mégis az! A szerelem elhiszi, hogy a notórius hazudozó, naplopó, iszákos, csalfa ember magától a szerelemtől meg fog változni, és minden szép és jó lesz… Pedig a szerelemben is vannak intő jelek, vagy épp bizonyosságok, kapaszkodók. Bár bizonyítékunk nincs rá, de megfontolandó szempontjaink igen. Ez alapján kell döntenünk. Pl. ha valaki elhagyja a férjét/feleségét értünk, minket is el fog hagyni valaki másért, legalábbis komolyan megvan rá az esély. A szerelem nem szabad, hogy vak legyen!

A hit sem lehet vak. Csak akkor nem törjük össze magunkat a hitben, ha olyasmiben hiszünk, ami létezik. Mikor egy gyülekezethez csatlakoztunk, átgondolhattuk, hogy nincs-e alapvető ellentmondás a tanításban, vagy nyilvánvaló önös érdek a vezetésben. Jézus feltámadása mellett a legfontosabb bizonyosság, hogy az első szemtanúk látták, leírták mindezt, és meg is haltak ezért az igazságért. Ez nem bizonyíték, abban az esetben nem lenne szükségünk hitre – de meggyőző érv, amely hitelessé teszi a történetet. Többek között ez alapján volt okunk Jézust elfogadni.

Nem igaz az, hogy „valamiben” kell csupán hinnünk. Olyasmiben kell hinnünk, amire rábízhatjuk magunkat.

6. Hit és szerelem: Mindkettő ki tud hűlni – vannak hullámvölgyei, de attól még igazi.

Igen, ki tud hűlni a szerelem. Egy összetett folyamatról van szó, amely nagy részben biokémiai szinten zajlik. Felfokozott állapotot okoz, amely nem tartható fenn örökké, ezért ki is fog hűlni. Ilyenkor adja magát az ötlet, hogy talán azért hűl ki, mert nem is volt igazi. De igen, az volt, és még mindig az, csupán egy csendesebb fázisba ért. Át kell alakulnia valamilyen fenntartható kötelékké. Az érzések újra fel tudnak lángolni, lehetnek hullámhegyek és hullámvölgyek, de akit szeretsz, ő valódi, és hogy szereted őt, ez az érzés is valódi, értékes és sérülékeny kincs. Úgy is szokták ezt mondani, hogy a szerelem átalakul szeretetté. Mindenesetre hullámvölgyekben már ennek a valóságos személynek más tulajdonságait is észrevesszük. Tud fárasztani, terhünkre lenni… nagy veszélye ennek az állapotnak az, hogy újra lángolni szeretnénk, és ezért új ingerek felé mozdulunk el, új kapcsolatot keresünk. Nem lehet folyamatosan lángolni, de lehet egyetlen emberrel újra és újra lángolni, nagyon szép hullámhegyeket és olykor hullámvölgyeket bejárni.

A hit is hasonlóan működik. Azt gondolnánk, hogy a hit hegyeket mozgat meg, megváltoztatja az embert, szárnyakat ad, és ha mégis ellankad, akkor ez a hit nem volt valódi. Pedig hitben is vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Mikor valaki hitre jut, valóban szárnyra kel, épp mint az, aki szerelmes. Gondolatai hite körül mozognak. Átélt valamit, ami ezt a hitet meggyújtotta. De mint minden emberi dolog (a hitnek is van emberi oldala), ki tud hűlni. Lehet, hogy kettényílt a Vörös-tenger, mégis néhány mérföld a pusztában már elég ahhoz, hogy azt gondoljuk, a hitünk semmit sem segít rajtunk. Pedig ami átéltünk, lehet valódi. Hullámvölgyekben ez a hit értékes és törékeny kincs, amit meg kell őriznünk.

7. Hit és szerelem: Mindkettőt táplálni kell.

Gondoltuk volna? Egy lecsendesedett kapcsolatot lehet ébren tartani, táplálni, fölmelegíteni. Lehet a másik ember arcát, hangját magunkkal vinni. Lehet rituálékat kialakítani, időt szánni egymásra azért, hogy a kapcsolatot tápláljuk, védjük. Tudatosan vihetünk magunkkal gondolatokat, mondhatunk ki szavakat, mutathatjuk ki szeretetünket ajándékokkal, érintéssel, figyelemmel… ahogy azt kell, és az érzések újra megjárják a hullámhegyeket is. Még imádkozni is érdemes azért, hogy tudjunk jól szeretni és újra lángolni.

Gondoltuk volna? A hitet is lehet táplálni, ébren tartani. Sokan talán úgy gondolják, hogy a hit, ha táplálni kell, nem is valódi. Ha mondogatnunk kell magunknak, hogy miben hiszünk, ha társaság, gyülekezet, istentisztelet kell hozzá, akkor fabatkát sem ér. Pedig a hitünk könnyen járhat úgy, mint az egyszeri szegény ember lova: mire megszokta volna az éhezést, elpusztult. Ezért jók az emlékeztetők, az olvasmányok, a közösség, a beszélgetés, az istentisztelet, az igés könyvjelzők, a halacskás kulcstartók stb. – kinek mi segít.

A missziós elhívásod is egy hitbeli élmény, amelynek megvannak, meglesznek a hullámvölgyei. Mégis ne legyen kétség afelől, hogy amire Isten elhívott azt Ő is komolyan gondolja, és valóban értékes a cél. Tűzz magad elé emlékeztetőket, vezess be jó szokásokat, különíts el időket, alkalmakat, hogy tápláld ezt a lángot akkor is, ha kicsit hamu alatt lapul! Hidd el, attól még, hogy kihűlt a lelkesedés, az elhívásod valódi, és áldás van rajta. Ne keress újabb izgalmakat! Épp eléggé izgalmas feladatok vannak előtted, ha kitartasz abban, ami a tiéd. És igen. Lehet, hogy a feladat hatalmas hegyként tornyosul előtted. De ha hiszel, nincs előtted lehetetlen. Hiszen Isten mondta.

Print Friendly

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.