Vita és evangelizáció – Én nem ezt mondtam…!


„Mit gondoltok a homoszexuálisokról?”

Utca, szórólapok, egyenpóló, kiszolgáltatott helyzet, és egy egyetemista lány, aki kérdez. Aki válaszol: Misszió-Mentorné. Ő mesélte ezt a szituációt. Feleségem nyilvánvalóan Jézusról akart beszélgetni, mint Megváltóról, Messiásról, aki meghalt, feltámadt és uralkodik. A lányka azonban feldobott egy kérdést, amiről ő maga is nagyon jól tudta, hogy sikamlós dolog. A homoszexualitás társadalmilag elfogadottá vált, lekerült a szexuális perverziók pszichiátriai listájáról. Filmekben egyre többször jelenítik meg, mint egészséges, szimpatikus életmódot. . Aki ellene szól, bigott és/vagy társadalmilag veszélyes elem. Ugyanakkor a legtöbb hagyományos egyháztól még mindig távol áll, hogy támogassák a homoszexuális együttlétet. A katolikus egyház a homoszexuális bűnöket továbbra is elítéli, ugyanakkor Ferenc pápa néhány nyilatkozatában mintha sokak számára értelmezhetetlen módon próbálna nyitni a homoszexuális emberek felé. A magyar protestáns egyházak ebben a tekintetben egységesek – a homoszexuális életmód kizáró ok a lelkészi szolgálatból.

Visszatérve tehát az előbbi szituációhoz: az egyetemista lány azért kérdezte ezt a feleségemtől, mert tudta, hogy parázs vitát robbanthat ki vele. Olyan álláspontot támadhat, amire felkészültnek érezte magát. Jézus feltámadása helyett egy sokakat foglalkoztató társadalmi probléma kerül terítékre.

Egy érdekes beszélgetés

Feleségem belement a játékba. A beszélgetés nagyjából így alakult:

– Először is a homoszexuális embereket szeretem – akárcsak téged, vagy a gyülekezetem tagjait. Számomra ők éppúgy szeretnivaló emberek, mint bárki más. A homoszexuális viselkedést viszont a Biblia alapján bűnnek tartom. Ezek az emberek tehát bűnösök, mint mindenki más, beleértve engem is. Semmivel nem tartom magam jobbnak, vagy rosszabbnak náluk – és ahogy nekem szükségem van Jézus kegyelmére és bűntől való megtisztítására, úgy ők is csak úgy juthatnak Isten elé, ha megbánják a bűneiket és Jézussal új életet kezdenek.

– Akkor ezek az emberek soha nem lehetnek boldogok? Milyen élet az? Látod, ez a bajom ezzel, hogy elfogadjátok meg szeretitek őket, de megfosztjátok a boldogságtól!

– Tudod, a 19-20. századig nem a szexualitást tekintették a boldogság fő forrásának. Szülők rendezték el a legtöbb házasságot, a cél a nagyobb hatalom és vagyon volt. Aztán jött a „szexuális forradalom”, Freud és a hasonló pszichológusok, és a boldogság kiteljesedését a szerelemben, szexualitásban kerestük. Most mindenki azt csinál, amit akar. Társadalmilag elfogadott, hogy azzal feküdj le, akivel csak akarsz. Szerinted ezzel boldogabbak lettünk?

Az eddig magabiztos hölgy egy kis ideig csak ült és gondolkodott. Majd igen lassan megszólalt:

– Valójában… az én ismerőseim közül… senki sem boldog igazán… (Meglepően becsületes válasz! Respect.)

– Nem lehet, hogy azért, mert mind rossz helyen keresik a boldogságot?

Jó beszélgetés lett – ettől a ponttól már lehetett az Istennel való kapcsolatról beszélni. A lényeget maga a nem-hívő vitapartner mondta ki. …A szituáció azonban a következő volt: A hölgy nem akart Jézussal, mint feltámadt Úrral foglalkozni, és bele akarta kényszeríteni feleségemet egy olyan vitába, ahol ő maga otthoni terepen mozog. Ha a vitát egy ökölvíváshoz hasonlítjuk, akkor ő most kért egy másik ellenfelet, akit könnyebben tud laposra verni.

Ismerkedjünk meg tehát néhány újabb érvelési hibával, ezek elnevezésével:

Árnyékboxolás:

Ha nem a vitapartnered véleményét, cáfolod, hanem annak egy eltorzított változatát, mondjuk úgy, hogy az „árnyékát”. A keresztyénség árnyékában ott vannak a manipulatív hittérítők, botrányba keveredett TV prédikátorok, fundamentalisták, akik olyan dolgokban akarnak konzervatívak lenni, amiről a Biblia nem beszél …

Pride-ellenes tüntetés

Biztos, hogy sikerült megtalálni a legjobb választ?

Ha nem értünk egyet a homoszexualitás egyházi elfogadásával, vagy a homoszexuális házasság bevezetésével, akkor ennek az árnyékában ott van a Pride elleni erőszakos tüntetések sora, vagy az átneveléssel próbálkozó „szakemberek” rémtettei. Mi már ezekkel nem szeretnénk azonosulni, mert amit Jézustól tanultunk, azzal ezek nem összeegyeztethetők. Mégis belekényszeríthetnek minket abba, hogy A-t vagy B-t mondjunk ezekre. Lehetünk „jófejek”, és a szánkba adhatnak olyan véleményt, amivel nem értünk egyet, vagy kaphatunk a fejünkre olyasmiért, amit sosem akartunk képviselni. Nehéz Kimászni ebből a helyzetből.

Szalmabáb érvelés:

Olyan álláspont kreálása, amely egyáltalán nem tartozik a tárgyhoz. Nincs ott a partner mondanivalójának árnyékában sem. Ha valaki támadni kezd bennünket a kereszteshadjáratokért, vagy a Hit Gyülekezetéért, feltételezi, hogy Servet Mihály megégetésével egyetértünk, hiszen mi is reformátusok vagyunk, vagy a Ku Klux Klán működését támogatjuk, hiszen metodista gyülekezetbe járunk (Ja. Metodista lelkész alapította). A veszély itt is az, hogy olyan szalmabábot sikerül kreálnia magának, amit mi ösztönösen védeni kezdünk, holott nem ez a vita tárgya.

Hamis dilemma:

Olyan érvelés, amely hamis módon szűkíti le a lehetőségek számát kettőre. Ha nem vele értesz egyet, akkor a másikkal, a veszélyessel, a védhetetlennel, az erkölcstelennel vagy maradival. Ha nem vagy ateista, akkor még mindig azt hiszed, hogy lapos a Föld. Ha nem támogatod a homoszexuális életmódot, akkor gyűlölöd a homoszexuálisokat, és veszélyes vagy a társadalomra.

Maradjunk picit ennél az utóbbi példánál, hiszen ez az, ami az utóbbi években valóban kihívást jelentett. Miért kellene, hogy csak ez a két választási lehetőség legyen? Nem lehetséges, hogy teljes mértékben elutasítjuk a homoszexuális viselkedést, miközben teljes mértékben szeretettel és toleranciával viszonyulunk a homoszexuális emberekhez? Feltételeznünk kell, hogy akinek véleménye van, az csak erőszakkal tudja képviselni ezt a véleményt? Mert ha igen, akkor társadalmi szinten is meg kell határoznunk, mik azok a vélemények, amelyeket lehet erőszakosan képviselni, illetve azok, amelyeket képviselni sem szabad.

Valójában azonban ez egy hamis dilemma. A tolerancia ott kezdődik a szótári definíciója szerint, ahol a közös vélemény megszűnik. Tolerálni csak a más véleményen lévőket lehet.

A hamis dilemma tehát be akar kényszeríteni egyik vagy másik oldalra, miközben nem csak két eset lehetséges. Ilyenkor nagy odafigyelést igényel, hogy meg tudjuk fogalmazni a dilemma hamis voltát, és el tudjuk mondani, miben hiszünk valójában.

Csúszós lejtő:

Csúszós lejtő

Csúszós lejtő – nem feltétlenül kell leszánkáznunk rajta.

Olyan érvelés, amely azt feltételezi, hogy ha egy bizonyos irányba megteszünk egy lépést, abból feltétlenül következik egy második, harmadik lépés. Ha elindulunk egy csúszós lejtőn, akkor nincs megállás. Élettapasztalat és történelmi tapasztalat is. Tevje, a tejesember, a Hegedűs a háztetőn c. filmben ezzel érvel a lányainak, amikor azok a hagyományokat bontogatják. Ha egy helyen megbontod a felépítményt, nincs megállás, minden borul. Épp ezért nem kell megkérdezni, hogy miért jók a hagyományok. Lehet, hogy értelmetlen egyik vagy másik része, de nem megbontható, hiszen ha bármiben is engedünk, nincs megállás.

Lehet, hogy sokszor tapasztaltuk ezt a mintát életünk során, láttuk a történelemben, vagy a politikában, de attól még nem minden esetben kell, hogy így legyen. A lejtőnek van egy olyan tulajdonsága, hogy könnyű begyorsulni és nehéz megállni, azonban lehet óvatosan is lépkedni. Ha az igazság ott van a lejtőn, akkor az igazságig menjünk el, aztán álljunk meg!

Itt is arról van szó, hogy a vitapartner egy olyan álláspontot támad, ami nem az enyém, csak szerinte megállíthatatlanul következik az enyémből. A baloldali kormányzásból a kommunista diktaúra, a keresztyén oktatás támogatásából az államegyházi rendszer, a homoszexualitás bűnnek nevezéséből a homoszexuálisok elleni erőszak és diszkrimináció. Ha megtanítom a gyerekeimet hatvanhatozni, biztosan szerencsejáték-függők lesznek, ha beiratkozom karatézni, nyitok az okkultizmus felé… Igen, sajnos a csúszós lejtő a mi gondolkodásunkban is ott van. Jó, ha felismerjük.

Amikor másoknak Jézusról beszélünk…

a beszélgetés az árnyékboxolással, a szalmabábok kreálásával, a csúszós lejtőn tapogatózással ezer irányba szóródhat szét. Egy órán át beszélgethetünk a környezetvédelem fontosságáról, holott Jézustól indultunk. Éppen ezért nagyon fontos, hogy tudatosítsuk, miről/kiről akartunk beszélni. Bármilyen felmerülő kérdés, téma lehet egy érdekes kitérő. Ha sikerül egy kérdést megválaszolnunk, vagy valakinek a panaszát meghallgatunk, tudnunk kell, hová térünk vissza:

Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. (1Kor 2:2)

Emlékszünk még, ugye? Hírnökök vagyunk.

Miért kerül elő egy kérdés? Azért, mert igazi akadálya a hitnek, vagy pusztán egy szalmabábot, árnyékot keres a másik ember, mert a valódi kérdést talán ő maga sem látja? Puszta érveléssel, logikával, műveltséggel ezt nem fogjuk meglátni. Pont ezért van szükség arra, hogy Isten Lelke vezessen minket a szolgálatban. Épp ezért kell imával indulnunk, és minden nehéz helyzetben bölcsességet kérni magunkban, mielőtt válaszolnánk.

Print Friendly

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.