Vita és evangelizáció – egy nehéz labdamenet


Szoktatok pingpongozni? Ismeritek azt a szituációt, amikor az ellenfél folyamatosan adogatja a labdát egyik oldalra, majd a másikra, mi pedig szelíden visszaütjük mindig ugyanoda? Hirtelen azt érezzük, hogy a következő labdáért már egyre nagyobbat és nagyobbat kell szaladnunk, egyre nagyobb távolságról kell visszaérnünk az asztal másik szélére, míg végül eljön a pillanat, amikor már nem érjük el a labdát. Egy csusza, vagy egy necces érkezés, és végünk. A taktikánk az volt, hogy szorgosan visszaadtunk minden labdát, és reménykedtünk, hogy az ellenfél egyszer majd belefárad. Nem tette. Valójában azonban a fárasztóbb feladatunk nekünk volt, ezért egyértelmű, hogy mi fogunk rontani, és ott a pont.

Nos, egy forró utcai beszélgetésben vagy vitában is kerülhetünk ilyen helyzetbe. Hirtelen ott találjuk magunkat a „védő” helyzetében, a velünk szemben álló pedig mintha „támadó” lenne.

. Első kérdés, második kérdés, gyors váltások, cinikus megjegyzések, mi pedig minden felvetést megválaszolunk, mintha a labdát ugyanoda adnánk vissza. Ha egy kérdésre jól megfeleltünk, meggyőző magyarázatot adtunk, egyetlen megjegyzés nélkül teszi fel a következő kérdést. Nem az dönt, hogy hány kérdést sikerült megválaszolnunk. Ha egyetlen kérdés kívül esik az ismereteinken, „beégtünk”, főleg, ha még közönségünk is van hozzá. Szaladgálunk kérdéstől kérdésig, fáradunk, és telik az időnk. Ő tehát arra játszik, hogy mikor rontjuk el egyszer. Mi viszont arra várunk, mikor fog egy brilliáns feleletünk hallatán oda jutni, hogy megtér. Az egyszerűség kedvéért elmondom: soha.

Rosszul csinálod 🙂

Missziós beszélgetés

Elindult egy beszélgetés

Mi lenne, ha megfordulhatna mindez? Ha mi kérdeznénk, ha mi irányítanánk? Ha akár csak egyszer is nem tud válaszolni, akkor levonhatnánk a következtetést, hogy bizony meg kell térnie? Persze, hogy ebbe az utcába nem megy bele! De akkor mi miért tettük?

Egy őszinte kereső embernek is nagyon sok kérdése lehet. Olyanok, amelyek akadályt jelenthetnek számára az előrelépésben. Lehet, hogy nem tudunk azonnal válaszolni, de utána kell járnunk. Természetes, hogy minden felmerülő kérdésre felelni kell, és ez lehet, hogy sok találkozást, és rengeteg rákészülést jelent. Aztán eljön az a pillanat, amikor már mindent elmondtunk, mindent megkérdezett, és akkor nekünk kell feltennünk a kérdést: mi az akadálya annak, hogy döntsön Krisztus mellett. Mégis, minden kérdés, minden akadály őszintén megbeszélhető.

Azonban, ha a korábban felvázolt pergőtűzbe kerültünk, egészen más a helyzet. A kérdések itt nem valódiak, a válaszok pedig teljesen lényegtelenek. Ebbe a játékba ne menjünk bele! Lehet, hogy valaki másnak szól az előadás. Az is előfordulhat, hogy szándékosan vesztegeti az időnket, vagy olyan indulat, félelem fűti, amelyet önmagának sem vall be. Mondhatná azt is, hogy nem érdekli, de úgy dönt, hogy „bizonyít”. Nincsenek valódi kérdések és valódi, a szó nemes értelmében vett vita sem.

Most mit tehetünk?

  • Először is: egyetlen vitában sincs abszolút győztes és vesztes. Tanulj belőle, ha kikaptál, de ne mondd azt, hogy „soha többé”! Ne add a szólásszabadságod! Nézz utána annak, ami fejtörést okozott, fejlődj, és folytasd a munkát!
  • Ne akarj büszkeségből minden kérdésre válaszolni! Egyszer le kell zárni ezt a beszélgetést. Ne érezd ostobának magad csak azért, mert van egy kérdés, amire nem válaszoltál meg! Lehet, hogy már objektív okokból is indulnod kell, lejárt az időd, várnak rád. Csak büszkeségből ne akard folytatni!
  • Még ha sikerül is mindenre felelni, akkor sem lesz igazi eredménye. Nem szabad elfelejteni, hogy egy embert szeretnél megnyerni, nem pedig egy vitát. Már csak ezért is érdemes inkább lassítani, és felajánlani egy másik időpontot egy újabb találkozásra.
  • A beszélgetés menetét nem csak neki van joga meghatározni, hanem neked is. Föltesz egy kérdést, majd mielőtt még egy egészséges mondatot mondhatnál, belevág egy másik témába. Nyugodtan visszatérhetsz az előző témához. „Igen, ez is egy izgalmas téma. Visszatérve az előző kérdésedhez…”
  • Kérdezz te is! Legyenek olyan kérdéseid, amelyekkel rá tudod venni, hogy ő is gondolkodjon, ne csupán kötekedjen! Fordítsd meg a meccset! Ne ugyanoda add vissza neki a labdát! Emlékezz, hogy ugyanezt Jézus is megtette! (Ld Máté 22:41-46)
  • Válts te is témát! Mikor megválaszoltál egy kérdést, mielőtt még a következő kérdést tenné föl újdonsült ismerősöd, lazíts a beszélgetésen! Tedd el a szórólapjaidat, mutatkozz be, érdeklődj iránta röviden! Mivel foglalkozik? Mi foglalkoztatja? Tedd emberivé a beszélgetést! Azonos oldalra kerültök, és sanszos, hogy a következő kérdését már nagyobb nyitottsággal fogja föltenni.
  • Miért is vagy itt? Alapvetően nem vitatkozni, hanem egy üzenetet átadni. A kérdésre adott válaszod máris egy kis kitérő volt. Válts tehát bátran! Ha még nem tetted, mondd el az üzenetet! Ajánlj föl további beszélgetéseket, ajánlj föl könyvet, e-mail sorozatot, lelkigondozást, vagy meghívót egy evangelizációs alkalomra! Ezzel is meg lehet törni egy „labdasorozatot”. Legrosszabb esetben megköszönheted a beszélgetést, és továbbléphetsz.

A tánc

A legutóbbi missziós kampányunkban történt: Utcán énekeltünk, és közben meg-megszólítottunk embereket. Volt egy bácsi, aki lelkesen hallgatta az énekünket, de beszélgetni nem volt hajlandó. Pedig többször is találkoztunk vele, és minden alkalommal felkínáltuk a szórólapjainkat, feltettük a szokásos kérdéseinket Egyik délután azt látom, hogy két munkatársunk – egyikük egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező lélekmentő – ott ül bent a boltocskában a bácsival együtt, és hanyagul hátradőlve dumcsiznak. Ez a misszionárius barátom úgy nevezi a módszerét: tánc. Két lépés előre, majd egy vissza. Evangélium, majd valamilyen természetes téma, majd egy kérdés, vagy egy pici vita, és újabb lazítás. Néha egy bűvésztrükk, néha egy vicc, majd újra a legkomolyabb kérdések. Végül a bácsi velünk is beszélgetett, megnyílt, címet cseréltünk, és megegyeztünk, hogy ha Magyarországon jár, meglátogat minket.

Mikor valaki nem túl szelíden viszonyul hozzád, sosem tudhatod azonnal az okát, a hátterét. Aki ma elutasít, lehet, hogy egy év múlva veled együtt fog evangelizálni. Meg fogod szokni, hogy csodák között jársz nap mint nap. Ne hagyd magad elkedvetleníteni egy-egy forró helyzetben! Ilyenkor is Isten munkálkodik.

Missziós beszélgetés

Print Friendly

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.