Spontán prédikáció – 5 tényező amitől sikeresnek érezzük


Szuper prédikáció. Tiszta, világos, magával ragadó, emlékezetes. Mivel én is lelkészként vagyok ott az istentiszteleten kicsit rálátok a szószékre. Ott van mellette a Bibliája becsukva, a kis jegyzetfüzet, ahová általában a prédikációit szokta leírni, szintén becsukva a Biblia alatt. Hű! Én sem szeretek szó szerint leírt prédikációt mondani. Szeretem tartani a szemkontaktust, szeretem a szabadságot, a kötetlenséget. Azonban mindig van nálam egy kis vázlat. Egy A5-ös írólapot hajtok ketté, és így kapok egy 4 oldalas A6-os füzetecskét. Ezt írom tele vázlatpontokkal, alpontokkal, idézetekkel, és megtűzdelem illusztrációkkal. Ott lapul a Bibliámban. Persze velem is előfordult már, hogy alig néztem bele. Ez a prédikátor azonban most mindent becsukott, és amit elmondott, mégis mindenki számára emlékezetes lesz.

Mikor lejött a szószékről, az ének alatt súgva megköszöntem neki az üzenetet. Halkan megjegyeztem, hogy lám, ki sem nyitotta a jegyzetét. Mire ő: „Le sem írtam.”

Mi volt ez? Lássuk, milyen tényezők lehettek ennek az élménynek a hátterében?

1. A Szentlélek

Nos, a Szentlélek működik. Általában tudom a szolgatársamról, hogy prédikációi le vannak írva, talán gondosabban is, mint az enyémek. Tudom róla, hogy most is alaposan fölkészült, de talán már készülés közben olyan erővel töltötte be gondolatait az üzenet, hogy nem érezte szükségesnek a leírásával bíbelődni. Ilyen is van.

Én is éltem már át hasonló élményeket. Egyik alkalommal belázasodtam vasárnap reggelre, ám már késő volt átadni a stafétát. Az üzenet azonban annyira világosan ott volt a fejemben, hogy valóban alig vártam, hogy elmondhassam. Közben éreztem, ahogy a lázam egyre kúszik felfelé, és a hideg téli templomban alig álltam a lábamon. Végül lejöttem a szószékről. (Egy lelkész sem maradt még odafent.) Egy idős gyülekezeti elöljáró odajött hozzám, és azt mondta: „Ferikém, mindig jól prédikálsz, de ez most valahogy nagyon emlékezetes volt.” Félig viccesen, bár elhaló hangon ennyit válaszoltam: „Talán a halálközeli élmény teszi.” Valójában azonban el kell mondanunk, hogy tényleg a Szentlélek adja az üzenetet. Övé az első hely.

Szentlélek kalligráfia arab

Szentlélek – kalligráfia a Deir Mar Musa Habashi apátságban, Szíriában

Ilyen is van. Előfordul, hogy valahol vendégségben vagy, mikor egyszer csak a közösség vezetője az istentiszteleten odafordul hozzád, és azt mondja: Gyere, és oszd meg velünk a bizonyságtételedet! Mesélj a szolgálatodról! Vagy Istentisztelet előtt a lelkipásztor odasúgja: Nem prédikálnál ma te? És képzeljétek, az esetek kellően nagy százalékában a Szentlélek tényleg megadja azt amit mondanunk kell! Persze akkor, ha nem kizárólag ilyenkor találkozunk vele… 🙂

2. Készüléssel töltött idő

Amit azonban ritkán szoktak elmondani ezzel kapcsolatban, hogy vannak másmilyen alkalmak is. Ezek a gyakoribbak. Amikor hosszú órákat kell készülnünk egy-egy szolgálatra. Mikor órákon keresztül próbáljuk felnyitni az adott igeszakasz „trükkös zárait”.

Sokan tartják istenkáromlásnak azt, hogy egy prédikáció vagy áhítat bizony készülést igényel. Pedig a Szentlélek ebben az esetben is ott van, és szólni akar, de készülés közben adja meg, hogy mit kell mondanunk.

Egy pillanat! Nem azt mondta Jézus, hogy ne tanakodjunk magunkban, mit kell mondanunk, mert abban az órában a Szentlélek megadja nekünk? Rendben, keresd ki szépen ezt a helyet!

„Amikor azonban ÁTADNAK TITEKET, ne aggódjatok, hogy miképpen, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” (Máté 10:19)

Tehát amíg nem vagy letartóztatásban, ne erre az igeversre apellálj! Finomabban szólva: Vannak helyzetek, amelyekre nem tudunk felkészülni. A Szentlélek ilyenkor is megadhatja, és meg is adja, hogy mit mondjunk. Hirtelen helyzetek, utcai beszélgetések, váratlan azonnali felkérések… azonban ez nem jogosít fel arra, hogy szombat este inkább tévét nézz, vagy pasziánszozz, mert majd abban az órában…

A készüléssel töltött időnek óriási szerepe van abban, hogy amit mondunk, a helyén legyen.

3, Általános felkészülés, bibliaolvasás

Abban pl., hogy egy ember spontán, hirtelen felkérésre, vagy épp leírt jegyzet nélkül prédikál nagy szerepe van az általános felkészültségnek, azaz a rendszeres bibliaolvasásnak. Egyszerűen, arról van szó, hogy minden nap olvassa az Igét éveken keresztül, és minden nap tesz felfedezéseket. Mikor felkérik, valószínűleg ott van a fejében, szívében több ilyen igevers, igeszakasz, üzenet, amely egyébként is foglalkoztatja. Általában látja át és érti a Biblia üzenetét.

Aki csak néhány hónapja olvassa a Bibliát, itt picit hátrányban van. Aki azonban rendszeresen hanyagolja a Bibliáját, és csak akkor veszi elő, mikor valamilyen szolgálatra kérik föl, az ilyen helyzetekben elveszett.

Gyanítom, hogy az a szolgálattevő, akiről a fentebbi élményemet megosztottam, már évek óta forgatta magában ezt az üzenetet. Szíve és gondolatai már tele voltak vele. Most jött el az ideje, hogy a nagyobb gyülekezetnek is elmondja mindezt.

4, Folyamatos tanulás, fejlődés

Egy másik tényező, amely szerepet játszik abban, hogy egy prédikáció emlékezetes, hatásos legyen, egy tanulási folyamat. Nem kötném teológiai végzettséghez. Természetesen teológiát végezni nagyon hasznos, azonban ez csupán az induló csomagja, még csak nem is elengedhetetlenül fontos indulócsomagja a tanulásnak.

A tanulási folyamat részét képezik az utánaolvasás, utánakérdezés, kereszthivatkozások kikeresgélése akkor is, ha nem szolgálatra készülünk. Részét képezik az egészséges tanítást képviselő könyvek, hitvallások, életrajzok, történetek… Mások igehirdetéseinek hallgatása, olvasása…

A tanulási folyamat nagyon fontos része a kudarcok. Ezek azok, amelyeket el akarunk kerülni, mégis ezekből tanulunk talán a legtöbbet. Ha valakitől tehát kritikát kapunk, azonnal fékezzük le az indulatainkat, és köszönjük meg! Aztán később eldöntjük, hogy mennyiben volt az jogos.

Fiú elkeseredve ül.

A kudarc is fontos része a tanulásnak.

Mikor pedig magunk is érezzük, mennyi minden nem volt a helyén a szolgálatban, egyszer csak valaki odajön hozzánk, és könnyek között mondja el, milyen fontos volt a számára ez a prédikáció. Értsük meg, hogy amikor mi magunk bármelyik emberi tényezőben kudarcot vallottunk, és siralmasnak érezzük magunkat, Isten Lelke még mindig a legfontosabb tényező! Maradjunk alázatosak, bízzunk, és tanuljunk!

Ha valaki spontán módon, mégis emlékezetesen szolgál, abban nagyon nagy szerepet játszik ez a sok évnyi tapasztalat, sok száz felkészülés, és tucatnyi emlékezetes kudarcélmény is.

5, Lelki alkat, személyiség

Egy fontos tényező: a lelki alkat. Milyen lelki alkat? Nem mondom meg. Én sem tudom. Nem is vesződnék azzal, hogy kitöltessek egy tesztet, amely ezt meghatározná.

Vannak jó ismerőseim, akik sosem lépnek szószékre gondosan legépelt prédikáció nélkül. Gyakorlatilag olvassák az üzenetüket. Gyakran felpillantanak, igyekeznek meggyőződéssel, jól hangsúlyozva olvasni, de szó szerint felolvassák, ami ott van. Mégsem unalmas.

Ha én legépelném az üzenetemet, eltévednék a betűk között. Nem tudnám, hol tartottam. Vagy felolvasom, vagy elfelejtem az egészet. Nekem a vázlat jó megoldás, át tudom tekinteni, mégis kellően kötetlen.

Van azonban olyan ismerősöm, aki SOHA nem ír le egy szót sem. Nincs vázlata. Egész héten olvas, készül, gondolkodik, majd föláll, és úgy prédikál, hogy az ember álla leesik. Ő azt mondta, hogy utál írni. Szenved, amikor egy rövid cikk, vagy egy kis áhítat megírására felkérik.

Nincs Szent Grál, neked kell megtalálnod, hogy mi az, ami illik hozzád. Ha kudarcok érnek, próbálj változtatni! Készülj többet, gondosabban, másképp, és keresd meg, mi illik a te lelki alkatodhoz! Nem adok Mayers-Briggs definíciót. A te lelki alkatod egyetlen, és megismételhetetlen. Senki sem fog úgy készülni és úgy prédikálni, mint te.

Miért mondom most mindezt a prédikáció kapcsán?

Mert sokak fejéből nehezen lehet kiiktatni azt az elképzelést, hogy valaki vagy tehetséges/áldott prédikátor, vagy nem. Mikor azonban az első lépéseinket tesszük a szolgálatban, óhatatlanul érnek sikerélmények és kudarcok is. Ilyenkor aztán elbízzuk magunkat vagy épp elkeseredünk, és fel akarjuk adni az elhívásunkat. Erre a hullámvasútra senkinek nincs szüksége! Nem azért vagy elhívott, mert készülés nélkül elsőre szuperül sikerül minden. Elhívásod azért van, mert Isten ezt adta a szívedbe, és külső dolgok (kijelentések, gyülekezet, megnyíló lehetőségek, mennyei szózat… :)) is megerősítették. A sikerek és a kudarcok pedig részei egy tanulási folyamatnak, amely elkezdődött, és tart egészen addig, amíg Isten haza nem hív a szolgálatból. A tanulási folyamat része ugyanakkor az olvasgatás, a formális képzések, és talán ez a blog is.

Tehát én is hadd tegyek hozzá valamit még a felkészülésedhez, fejlődésedhez:

Összeraktam egy rövid e-könyvet azzal kapcsolatban, milyen lépései vannak egy áhítatra (rövid prédikáció), vagy bibliamagyarázatra való felkészülésnek. Nem egy vaskos un. „homiletikai kézikönyv”, csupán egy rövid bevezető, amelyben a legfontosabb tudnivalókat gyűjtöttem össze. A címe egyszerű: HOGYAN TARTSUNK ÁHÍTATOT?

Ha első alkalommal, vagy szolgálatod kezdeti szakaszában kell felkészülnöd egy rövid áhítatra, ezt az írást gyorsan átfuthatod, hogy áttekintést adjon, és jó irányba állítsa a készülésedet. Ha azonban már több prédikáció van mögötted, akkor is találhatsz benne jó tippeket, ötleteket, gondolatokat. Ide kattintva megadhatod az E-mail címedet, ahová elküldjük számodra a letöltési linket. (Egyetlen működő link, reklámok nélkül.)

Áldott szolgálatokat kíván

a Misszió-Mentor

Print Friendly

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.