Teológiai képzés – Menni vagy nem menni? Van-e jelentősége a szolgálatban?


…Ahogy elfoglaltam szokásos helyemet az utolsó sorban, és kényelmesen elhelyezkedtem – kinyújtott lábakkal, összefont karokkal – nem is sejtettem, hogy lelki lest építettek nekem. Az előadás vége felé, épp, amikor már úgy gondoltam, ideje összepakolni és kimenni, Dr. Gilbert Bilezikian professzor úgy döntött, még nem fejezte be aznapra. Becsukva a jegyzeteit, kilépett a pulpitus mögül. Aztán az osztálynyi gyanútlan húszéves előtt kitárta a lelkét.

Kedves Diákjaim” – mondta – volt egyszer egy közösség, amiben a hívők olyan teljességgel odaszánták magukat Istennek, hogy közösségi életüket áthatotta a Lélek ereje.

A Krisztus-követőknek ebben a csapatában a hívők radikálisan szerették egymást. Levetették álarcaikat, és osztoztak egymás életében. Együtt nevettek, sírtak, imádkoztak, énekeltek és szolgáltak, valódi keresztyén közösségben.

Akiknek több jutott, bőkezűen adtak azoknak, akiknek kevesebb volt, míg a társadalmi-gazdasági korlátok teljesen el nem mosódtak. Az emberek olyan viszonyba kerültek egymással, ami hidat épített a nemek és fajok közti szakadékok fölött, ugyanakkor értékelte a kulturális különbségeket.

Az ApCsel 2 leírja, hogy a hívőknek ez a közössége, ez a gyülekezet olyan gyönyörűséges képet tárt a hitetlenek elé az életről, hogy azoknak a lélegzetük is elakadt. Olyan merész volt ez a kép, olyan kreatív, olyan dinamikus, hogy képtelenek voltak ellenállni neki. A 47. vers azt mondja, hogy »az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel«.”

Dr Bilezikian spontán beszéde panasz is volt, meg álom is, szomorkás vágyakozás az első századi gyülekezet visszaállítása után. Soha el sem tudtam képzelni ennél vonzóbb látást. Valójában azon a napon nemcsak feltárult előttem ez a látás, hanem meg is ragadott engem.

Szemem hirtelen könnybe lábadt, és válaszul megpendült egy húr a szívemben.

Hová lett ez a szépség” – tűnődtem…

(Bill Hybels: Légy bátor és vezess 18-19. o)

Az ilyen pillanatokért iratkozunk be teológiára, és vállaljuk a nehézségeket, szükséget, esetleg a munka mellett tanulás nehézségeit.

A teológiai képzés “sötét oldala”

A lelkészi diplomának van persze egy „sötét oldala” is, amely simábbnak, vonzóbbnak tűnik, amely csalogat magához. Ez pedig az a gondolat, hogy 2-3-5 évnyi ott tartózkodás és néhány sikeres vizsga egy magasabb „papi- kasztba” enged belépést, hogy a szolgálatra így kapunk és csakis így kaphatunk engedélyt, hogy mindenki másnál bölcsebbek és hitelesebbek leszünk.

Annó legendák keringtek a teológusról, aki a lelkészi vizsgája után a körtefa tövébe ünnepélyesen elásta a görög és héber Bibliáját. (Nem tudom, hogy ez csakugyan megtörtént-e.) Egy ilyen ember számára ijesztő és sértő a gondolat, hogy valaki formális teológiai végzettség nélkül is plántálhat gyülekezetet, vezethet bibliaórát, ifit, lelkigondozhat, látogathat… “Hová lesz így a világ?”

A laikus kihívás

Hiszen nagyon hamar kiderülhet, hogy egy régóta Bibliát olvasó ember ugyanolyan jól, vagy még jobban értheti a Szentírást, sőt néha tisztábban és romlatlanabbul, mint egy elkényelmesedett teológus.

Az utóbbi néhány évtized pedig még inkább fenekestül fordította fel ezeket az „erőviszonyokat”. Gondoljunk csak bele! Remek könyvek jelenhettek meg magyar nyelven a rendszerváltás után. Bárki megveheti őket a számtalan keresztyén könyvesboltban! Aki szeret olvasni, néhány hónap alatt többet fog tudni, mint egy készületlen teológus a kápláni vizsgáján. (Ó Istenem, csak a nyolcas tételt ne!! Ígérem, megjavulok! Ezután görögül olvasom az Újszövetséget, csak ne a nyolcas legyen! És a hatos sem!!!)

telefon Bibliára kötve

Beköszöntött az Internet kora

Azután beköszöntött az Internet, az okostelefonok és alkalmazások kora. A telefonomon olyan könyvtár csücsül, amilyenről fiatal lelkészként álmodni sem mertem volna. Szótárak, amiket külföldről szereztem be drága pénzen, és hetekig vártam rájuk, most egy mozdulattal letölthetőek a MySword vagy a TheWord moduljaiként INGYENESEN. Aki a papi vizsgája után elásta a hébert és a görögöt, most hátrányban van a presbiterével szemben, aki pedig letöltötte és próbálgatja használni azokat. Egy pöttyintéssel megkapja a szótári alakot, és a lehetséges jelentéseket.

Hölgyeim és uraim, a “papi kasztot” ilyen módon protestáns vonalon már csak mesterségesen lehet fenntartani. A szolgálatban egészen másképp fog megoszlani a gyülekezet. Azok, akik növekedni, fejlődni, tanulni akarnak, és térden állva keresik Isten kegyelmi ajándékait, szemben azokkal, akik megelégszenek azzal, ami van. Ezt úgy írom, mint teológiát végzett felszentelt lelkész, aki nagyon jól érzi magát a gyülekezeti és felekezetközi szolgálatban is, de küzd a maga lustaságával, kísértéseivel, tud sértődős és féltékeny lenni… Sajnos én is ismerem a sötét oldalt.

A megújulás esélye

Ezek a gondolatok nem jelentenek újdonságot a magyar egyházakban. A negyvenes években egy hatalmas lelki ébredés és ezzel együtt egy missziói mozgalom söpört végig Magyarországon, és akkor a teológiai, missziológiai vezető elmék sürgették az egyház megújulását, méghozzá a kegyelmi ajándékok és a felelős hitvallás alapján. Követelték a teológiai kézpzés megújulását, felvetődött az egyház szervezetének átalakítása, a gyülekezetek kisebb körzetekbe szervezése, új gyülekezetek plántálása, laikus igehirdetők helyének megkeresése és misszió, misszió, misszió. „Egy nép kiáltott…”

„…aztán csend lett.” (Márai után)

Most azonban – akár beszélünk róla, akár nem – elérkezett az idő, amikor bárki felkészülhet és helyt állhat a szolgálatban, mert ami információ rendelkezésre áll, az ott van a Neten, vagy a könyvesboltokban, angolul pedig rogyásig nézegethetünk jobbnál jobb anyagokat. A vízválasztó többé nem a végzettség, hanem a kegyelmi ajándék, és az elkötelezettség lesz. A megújulás itt van a küszöbön. A kérdés, hogy amikor megérkezik, mi hol leszünk.

Érdemes akkor teológiát végezni?

Igen. Annak, akiben már tisztázódott az elhívása, aki „törekszik a kegyelmi ajándékokra”, és nem a végzettségért csinálja, annak a teológiai képzés hatalmas lehetőség. Ha egy tapasztalatlan ifjú nap mint nap ott lehet az iskolapadban és a könyvtárban, csapatban tanulhat, kudarcokat vallhat úgy, hogy istenfélő tanárok fogják a kezét közben, akkor a saját olvasgatásához kincset érő tapasztalatokat szerezhet. Időt takaríthat meg, ha útmutatást is kap a sokféle információ között, ha a kutatásaihoz egy sokat látott professzortól bármikor kérhet konzultációt. Teológiai képzés-ben részt venni nagyon nagy lehetőség, ha van hit és erény, amihez ragasztható a tudás (2Pt 1:5 Károli fordításában).

A fentebb leírt pillanatokért érdemes teológiára járni. Vannak soha el nem felejthető órák, mondatok, gesztusok, amelyeket magunkkal viszünk, és meghatároznak egy életen át minket. A kezdő idézetünk Bill Hybels, a Willow Creek Gyülekezet alapítójának visszaemlékezése arra a pillanatra, amelyben egy dögunalmas exegézis órán szolgálati látását megkapta.

Néhány ilyen pillanatot hadd idézzek még fel!

Fekete Karcsi bácsi egy alkalommal elmondta: „Sosem szoktam egyest adni prédikációra. Kettest igen, de egyest sosem. Én meghúzom a diákot, Erzsi néni pedig megtér rajta keresztül!”

Bütösi János bácsi hangja még a fülemben cseng: „Csemeték! Az Egyház misszió nélkül nem egyház!” Talán utánozni is tudnám a hangszínét. 🙂

Mentorné elmesélte, hogy a teológián egyik nap a reggeli áhítat ugyanarról az igéről szólt, mint amit a biblikus professzor elemzett, majd ugyanazok a versek jöttek elő a lelkigondozással foglalkozó órán is. Nem, ez az igeszakasz egyik felekezet bibliaolvasó vezérfonalában sem volt napi ige akkor. A professzorok nem is hallották egymást. Valahogy mégis ott volt az összhangzat.

Egy másik alkalommal minden diák kapott egy-egy bibliai igehelyet, és először önálló munkában kellett feldolgozniuk, majd párokba rendeződve kellett megosztani egymással az eredményt. Feleségem az évfolyamtársán keresztül ekkor kapott végleges megerősítést az elhívásában. Az ilyen napokat sem felejtjük el.

Teológiai képzés a Bibliában

Elgondolkodtunk már azon, hogy az Ószövetségben miért voltak prófétai iskolák? Miért voltak pl. Illésnek és Elizeusnak tanítványai? Hiszen elvileg a prófétaságot nem lehet tanulni. Isten szól, én meg elmondom. Dehogy is! Ezek a tanítványok ugyanígy emlékeztek Illés és Elizeus szavaira. Beléjük ivódott, hogy mi Isten akarata a gyakorlatban, mi az, ami jól ismert emberi kifogás, de szeretjük szent köntösbe öltöztetni, és mi az, ami Istennek kedves általában. Hogyan szokott Isten szólni? Miről ismerjük fel? Hogyan győzzük le a félelmünket, ha tovább akarjuk adni?

Jézus mire tanította a tanítványait? Hiszen majd a Szentlélek úgyis kijelenti nekik, amire szükségük van, addig meg úgyse értik! Ugyan már! Jézus mellett úgy tanultak és növekedtek ezek a tanítványok, ahogyan könyvekből és letölthető anyagokból lehetetlen. Jézus tanította és felkészítette őket mindarra, ami pünkösd után következett.

Péter és János, mikor bizonyságot tettek a Nagytanács előtt, azok elcsodálkoztak, mert az apostolok nem tartoztak az írástudó kasztba, azaz formálisan írástudatlan emberek voltak. Honnan tudhatták tehát az írásokat? „Azt is megtudták, hogy Jézussal voltak…” (ApCsel 4:13), azaz mégiscsak volt egy rabbijuk, aki három és fél éven át tanította őket az Írásokra. Három és fél év intenzív tanulás nem múlik el nyomtalanul senki életében.

Szóval akkor most menjek teológiára?

1, Felejtsd el, hogy a formális teológiai képzés által okosabb leszel mindenkinél!

Ne gondold, hogy a végzettség jogosít fel arra, hogy szolgálj! Csak ezért ne menj!

2, Ha az imposztor-szindrómát szeretnéd teológiai képzés segítségével kúrálni, valamit tudnod kell.

Csak a papír miatt nem fogod jobban érezni magad. Amíg oda jársz, végig azt fogod várni, mikor jön el az a pillanat, amikor már “tudni fogod”. Mikor végeztél, döbbenten látod majd, hogy nem jött el a pillanat, és te még mindig “nem tudod”, pedig a papír már a kezedben van. Nem ezért jó iskolába járni.

3, Fontold meg, hogy az általad végzett szolgálathoz mire van szükség!

Pl. több felekezetben, talán a tiédben is feltétel a gyülekezeti pásztori tisztséghez, hogy legyen ilyen végzettséged. Most vitatkozhatnánk arról, hogy ez helyes-e így, vagy sem, de előrébb nem lennénk vele. Néha a realitás dönt. Csináld! De ha missziózni szeretnél, vagy lelkigondozni, egészen mások a szempontok.

4, Fontold meg, hogy életednek melyik szakaszában vagy!

Ifjú titánként talán még nem is vagy teljesen biztos abban, hogy mihez is szeretnél kezdeni. Lehet, hogy bizonytalankodsz, lehet, hogy minden nap elmondod, hogy mit adott az Úr a szívedbe, de érdekes módon minden nap mást mondasz. Vedd ezt észre, és légy türelemmel! Neked időt ad, ha teológiára mégy, és ott vársz az Úrra.

Ha azonban már életednek egy későbbi, kevésbé mozgékony szakaszában vagy (35 fölött már nem vagy ifjúsági kategória, ha gyerekeid vannak, velük nagyobb a felelősség is…), nagyon fontold meg, hogy éveket áldozol-e formális képzésre ahelyett hogy csinálnád, amire Isten elhívott! Lehet, hogy ilyenkor érdemesebb levelező, vagy rugalmas nappali képzést választani. Tanulni az iskolai napokon, és azonnal alkalmazni a gyakorlatban. Lehet, hogy egyszerűen formális teológiai képzés nélkül kell belevágnod, és önmagadat képezned, tapasztaltabbaktól tanulnod. Ha belegondolsz: Ámósz sem volt prófétatanítvány. 🙂

5, Van-e a teológián, vagy szemináriumon olyan szak, olyan tapasztalt professzor, amely/aki felkészíthet a szolgálati területeden?

Tanulj az ismeretért, a tapasztalatért, az útmutatásért! Legyen példaképed, és tanulj az ő keze alatt! Ne elégedj meg azzal, hogy átmégy a vizsgán! Tanulj meg mindent amit lehet, és ha kilépsz a tanteremből, ne hagyd abba a tanulást!

Minden szakmában eljött az élethosszig tartó tanulás ideje. Többé már nem fognak boldogulni azok, akik a főiskolán három év alatt akarják megszerezni azt a tudást, amivel aztán nyugdíjig lavíroznak. Azok élnek túl, akik folyamatosan tanulnak és bármikor készek új dolgokat megismerni. A szolgálatban sincs már ez másként. Ha erre készen vagy, akkor a teológiai képzés hasznos (bár nem feltétlenül nélkülözhetetlen) gyorsítósáv lehet számodra, de vigyázz! Óvakodj a sötét oldaltól! 🙂Biblia, könyv, ceruzák, szemüveg

Print Friendly

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.