Sátorkészítés és ami nem az – működhet ma még Pál apostol modellje? 1


Pál apostol szolgálata nyomán alakult ki ez a kifejezés: sátorkészítés , azaz valaki „sátorkészítőként” szolgál, tehát nem adományokból, él, nem kap fizetést a szolgálatáért, hanem saját keze munkájával tartja fenn magát, és munkáján kívül végez szolgálatot. Ez az, ami bizonyos gyülekezetekben elképzelhetetlen, hiszen a lelkésztől azt várják, hogy teljes idejét a gyülekezeti szolgálatnak szentelje, és kizárólag abból éljen, amit a gyülekezet számára biztosítani tud. Nyugati- illetve a fiatalabb hazai egyházakban azonban egyre inkább előfordul, hogy helyi lelkipásztorok más állást is elvállalnak, mivel a gyülekezet gyakorlatilag képtelen a fizetésüket kitermelni. Magyarországon is több példa van arra, még történelmi felekezetekben is, hogy egy nyelvtudással rendelkező lelkész a falusi iskolában nyelvet tanít, miközben a lelkészi fizetését talán föl sem tudja venni, mert üres a kassza. Ilyenkor talán vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy „sátorkészítők vagyunk”, mint a nagy Pál apostol.

A támogatott apostolok és a sátorkészítés

Pál azonban a maga korában kivétel volt. A legtöbb apostol nem így végezte a szolgálatát, ezért inkább Pál volt az, akinek magyarázkodnia kellett.

Péterről tudjuk, hogy feleségével együtt gondoskodtak róla útjai és szolgálata során. Pál maga említi őt példaként úgy, hogy a többi apostolok is hasonló módon működtek. (1Korintus 9:5) Fülöp evangélistának háza és lányai voltak. Más gyülekezeti szolgálattevőkről is olvashatunk. Pál nem egyszer köszöntötte a gyülekezet tehetős tagjait, és a házuknál lévő gyülekezetet. Voltak köztük üzletemberek is, akik nyilvánvalóan nem szabadultak meg vállalkozásuktól, sem házuktól, sem más kötöttségeiktől. Sőt! Rabszolgatartók is voltak közöttük, bár a rabszolgaság lassan a gyülekezetben már elkezdett feloldódni. Ezek az emberek nem voltak olyan mértékben szabadok, mint Pál. Saját családjukra, házuk népére, baráti körükre voltak hatással, nem missziózhattak távoli vidékeken.

Péter, és más apostolok, akik támogatást fogadtak el, bár a lelkiismeretük Isten előtt teljesen tiszta lehetett, nem voltak olyan szabadok a szolgálatban, mint Pál és csapata, ám ők is alapvetően elhívásukat követték.

Míg azonban Péter mintája volt elterjedtebb az apostolok és evangélisták között, az Újszövetségben mégis Pál modellje az, ami elejétől végéig szemünk előtt van. Az ő levelei és története nagyobb súllyal vannak jelen az Igében. Talán ez sem véletlen.

Pál apostol írja a leveleit

Pál példája vált a legismertebbé.

Én most szeretném ujjhegyre szedni, mit is jelentett Pál számára a „sátorkészítés”, és mik azok a modellek, amelyek ennek az elképzelésnek nem felelnek meg.

Ami nem sátorkészítés – a munkahely melletti szolgálat

Szép elmélet az, hogy 8 óra munka mellett 8 órányi szolgálatot végezhetünk. Valójában a 8 óra munka sokak számára magával hoz túlórákat, bizonytalanságokat, két órányi ingázást. Otthon is feladataink vannak, amelyekben helyt kell állnunk. Mivel a szolgálat is csupán ritka esetben szokott karnyújtásnyira lenni, oda is meg kell érkeznünk. Így tehát jó, ha hétköznapokon 1-2 óránk marad effektív szolgálatra, vagy inkább egy héten 1-2 alkalommal egy beáldozott délután. Pál számára a sátorkészítés nem ilyen volt.

Legyünk őszinték: Egy munkahely helyhez köt, nagyon sok energiát vesz el, bekorlátozza a lehetőségeinket. Ugyanakkor biztonságot is ad. Ha valakinek stabil munkahelye van, ahol jól érzi magát, tud szolgálni a munkatársai vagy ügyfelei felé. Sok lehetőséget adhat mindez, könnyen elképzelhető, hogy sok hívő ember számára megfelel, akiknek az elhívása valóban csak a legszűkebb köreikhez, családjukhoz, szomszédaikhoz, munkatársaikhoz szól. Pál idejében is voltak, akik így szolgáltak. Pál azonban sosem ment volna bele egy ilyen létformába. Túlságosan nehézkes, szabályozott, helyhez kötött ez az állapot. Aki így dolgozik, talán tud gondoskodni a családjáról, de az anyagi lehetőségei is korlátozottak. Ez nem „sátorkészítés”.

Ami nem sátorkészítés – A vállalkozás

Vállalkozás – bűvös szó, ami a szabadság, az igazi „sátorkésztés” ígéretét hordozza. Azonban van néhány vállalkozási forma, amely Páltól ugyanolyan lehetetlenül messze állt volna, mint a munkahelyen gályázás. Ha a vállalkozás csupán egy különösen kegyetlen munkahely, ahol történetesen a tulajdonos az alkalmazott is, akkor ez a vállalkozás a szolgálatot sem teszi lehetővé. Gondoljunk csak egy élelmiszerüzletre, ahol a tulajdonos reggel nyolctól este nyolcig ül bent, alkalmazkodik millió szabályhoz, és fenntart egy rettenetesen drága és romlandó árukészletet, az életét pedig otthona, boltja és a beszerzés között éli. Korán kel, későn fekszik, és vásárlói úgy tekintenek rá, mint dúsgazdag emberre, hiszen övé a bolt, ahol ők a pénzüket elköltik!!!

Ha a boltocska sorsa ennél szerencsésebben alakul, akkor a tulajdonosnak olyan forgalma van, amely már kitermel alkalmazottakat, lehetőséget ad a normálisabb munkaidőre, a hétvégékre, szabadságolásra, jobb életkörülményeket biztosít a tulajdonos számára. Legyen ez a boltocska olyan sikeres, hogy egy kialakított minta alapján több új üzletet is nyitnak, esetleg „franchise” rendszerben… eljuthat mindez évek, évtizedek szorgos szervezőmunkájával arra a szintre, hogy a kezdetben pici boltocska immár olajozott gépezetként működik, nagyfokú szabadságot hagyva a tulajdonosának. Mehet missziózni. Ám a tulajdon, a rendszer, a vállalat ügyei valamelyest mégiscsak lekötik a figyelmét. Megkövetelhetik tőle, hogy azonnal ugorjon, cselekedjen, ha a cégnél előbuknak a bajok.

Jön a nagy menet

A legtöbb vállalkozásban létezik „uborkaszezon”. Én most az uborkaszezon szót más értelemben használom, mint a legtöbben. A fóliasátorban pl. az uborkaszezonban éjt nappallá téve kell dolgozni, hogy az egész éves munka nehogy most menjen tönkre. Ilyenkor termeli meg éves bevételének nagy részét. A lelkész számára ilyen mondjuk a szeptember, vagy később az adventi-karácsonyi időszak (munkában, de igen, talán a perselypénzben is.) Hasonló szezonja van az építkezéseknek, a gumicseréknek az autókon, vagy az őszi átvizsgálásoknak, az utazási irodákról nem is beszélve. A kereskedelemben szintén az adventi vasárnapokat megelőző héten vált át az éves veszteség jellemzően nyereséggé (Black Friday).

Ez az „uborkaszezon” azonban meg tudja lőni a missziói szolgálatot. Aki fóliázik vagy építkezik, vagy turistákat vezet, minden nyári missziós kampányról azonnal lemarad.

Pálnak nem volt családi vállalkozása, amely miatt időnként Tarsusba kellett volna utaznia. Nem voltak céges ügyei, amelyekre sáfárokat kellett volna megbíznia. Nem engedhette, hogy bármikor szolgálatával szemben kampányszerűen csak sátrakkal foglalkozzon, és belefusson egy „uborkaszezonba.” Fordítva működött. Akkor készített sátrat, ha a szolgálat szempontjából szükség volt rá.

Ami nem sátorkészítés – a fizetett lelkipásztor

Mi a helyzet a mai Péter apostolokkal? Fizetés tekintetében egy mai lelkipásztor lehetőségei erősen korlátozottak. Ugyanakkor az elvárás az, hogy a gyülekezet lelkipásztorának ne legyen semmilyen más jövedelme a gyülekezeten kívül.

Nagyobb felekezetekben a kötelező hitoktatás talán könnyen szerezhető fizetéskiegészítésnek látszik, azonban ez időben is kirángatja a hitoktató lelkészeket a szolgálatból. A végeredmény, hogy egy kis pénzecskéért cserébe az iskolák órarendje szabja meg, mikor mit csinálhatunk a szolgálatban. Ez is egy csapdahelyzet. Pál sosem vállalta volna el a hittan órákat ebben a formában. (Megj. Igen, én is tartok ilyen hittan órákat. Nagyon sok áldást is tapasztaltam már ezeken keresztül. Családok épültek be a gyülekezetbe a hittannak köszönhetően. Azonban mint sátorkészítés, nem megoldás, erről sokat beszélgetünk egymás között, akik ebben a szolgálatban botladozunk.)

Ami nem sátorkészítés – a támogatást gyűjtő misszionárius

A főállású misszionáriusok idejüknek egy jelentős részében támogatást gyűjtenek, támogatókkal tartanak kapcsolatot, aminek persze nagyon sok áldása lehet. Az imaleveleink másokat is megihlethetnek a szolgálatra, és a naplóvezetés, vagy jelentésírás minket is összeszedettebbé tehet.

Szolgálatra készülés

Készülődés a szolgálatra

Ám a missziói társaságok a szükséges támogatást jellemzően egyre nehezebben tudják összeszedni. Lassan Angliában és az USA-ban is kihal az a nemzedék, aki természetes módon támogatott missziói célokat. A dolog oda vezet, hogy a misszionáriusok szolgálatának egyre nagyobb részét teszi ki a támogatásgyűjtés, egyre komplikáltabb adminisztrációs rendszerek kiszolgálása, és lassacskán mindez már egy 4 órás állát is kitesz, amely mellett szeretnének valamit alkotni a tényleges szolgálatban is. Egyre nehezebben érkezik a támogatás, és egyre alaposabban szeretnék az emberek lepapírozva látni, mit is támogattak. Így ez a modell egyre kevésbé hasonlít a bibliai idők támogatott apostolainak szolgálatához.

Nem szeretném lerántani sem a felekezeti lelkipásztorok (pl. magam és kollégám) szolgálatát, sem pedig a főállású, és támogatást gyűjtő misszionáriusok (pl. feleségem) fáradozását. Azonban szeretném, ha elgondolkodnánk két alternatív modellről. Az egyik Péteré, akiről a gyülekezetek jókedvűen és szemrehányás nélkül gondoskodtak, tudva, hogy Isten szolgálatában fáradozik, a másik pedig Pálé, amelyet „sátorkészítés” néven szoktunk emlegetni. Nézzük most ez utóbbit:

Miben volt különleges Pál „sátorkészítő” szolgálata?

Pál nem függött a munkahelyétől. Nem függött senkitől sem.

Pál nem működtetett EGY sátorkészítő vállalkozást (TarsusCE40 Kft.). Inkább bármikor készen volt beindítani egyet, és bármikor készen volt bezárni is, ha már nem volt rá szükség, hogy abban a városban megélhetést biztosítson.

Nem volt szerelmese a pénznek. Pálnak nem volt vagyona, ami kötöttségekkel járt volna. Nem aggódott a megtakarításai, hitele, számlái miatt.

Pál nem is élt kötelező szegénységben. Néha saját bevallása szerint jól futott a szekér. Nem haragudott a pénzre. Olyannyira nem volt fontos a számára a pénz, hogy csak akkor törődött vele, amikor szükség volt rá. Akkor hamar beindította a vállalkozását, csinált annyi pénzt szorgos, becsületes munkával, amennyi csak kellett, aztán pedig hagyta.

Ez az, ami nagyon hiányzik a ma „sátorkészítéssel” foglalkozó emberek számára, akik függenek a munkahelyüktől. Ami az eredményes és rugalmas szolgálathoz kell: a szabadság.

Pál viszont gondolt egyet, és Athénba utazott, onnan pedig Korinthusba. Ott néhány hétig várakoznia kellett Timóteus érkezéséig, ezért fogta magát, és betársult új ismerőse, Aquilla vállalkozásába. Másutt, máskor ő maga indította be a vállalkozását. Hihetetlen módon bármerre is járt, megtalálta azokat, akiknek életük legnagyobb kérdése egy új sátorponyva volt.

Miért működött?

Sokan azt sejtik, hogy a római hadsereg volt a sátrak legnagyobb felvásárlója, ezért a birodalomban bárhol megélhetett az, aki sátrakat készített. Valószínűnek tartom, hogy a felhasználási terület és az igény ennél is szélesebb volt. Ne ragadjunk le ezeknél a részleteknél! Nézzük a lényeget:

Pál rendelkezett egy olyan tudással, amelyre egészen biztosan tudta, hogy hol keressen piaci igényt, bármerre járt is, és persze olyan tudással rendelkezett, amelyet kötetlenül tudott kamatoztatni. Senki nem rendelkezett Pál idejével. Ő maga osztotta be, hogyan, és mikor intézze a kivitelezést, szállítást.

Olyan tudással rendelkezett, ahol ráadásul nem a befektetett időt, hanem az elkészült munka áldását fizették meg az ügyfelek. Vagyis a jó minőségű sátor nyújtotta biztonságot. Senki nem azt nézte, mennyi munkaórát töltött Pál a sátor elkészítésével, hogy annak a napszámát fizesse meg (fél-egy dénár), hanem a sátor minőségét, értékét.

Néhány példa ami nem áll messze a sátorkészítés standardjától

  • Fordító munkák, különösen ritka nyelvekből.
  • Tanácsadó szolgáltatások.
  • Írások, könyvek, énekek, amelyek után jogdíjat kaphatunk.
  • Blog, vagy Videóblog-csatorna, amelyen keresztül reklámbevételhez juthatunk. (Idő kell hozzá, hogy felépüljön.)
  • Telefonra, számítógépre letölthető applikációk, programok.
  • Kézműves termékek készítése, értékesítése.
  • Webshop működtetése, akár úgy, hogy olcsón beszerezhető, mégis különleges, egyedi és értékes termékeket adunk tovább…
  • távmunkában működő munkahelyek, ahol rövid, koncentrált munkával elvégezhetők a feladatok,
  • kiadott ingatlanok…

Csupán néhány ötlet. Ezek egyike sem jelenti azt, hogy csak a zsebünket kellene tartanunk, mert magától jön a pénz. Azonban megtalálhatjuk ezekben, és sok más területen is azt a szabadságot, ami ahhoz kell, hogy bármikor bárhová mehessünk, ahová Isten hívott bennünket.

A kihívás

A számunkra Pál példája hatalmas kihívás. Meg tudjuk-e találni vagy teremteni a lehetőségeket anélkül, hogy ez a szolgálatunktól rabolna el időt?

Tudunk-e keserűség nélkül gondolni a pénzre, nem áhítva, nem irigyelve, nem is gyűlölve? Csupán hitben imádkozva és lépve becsülettel megszerezni azt, és elkölteni arra, amire Isten országában ez szükséges?

Tudunk-e olyan tudást kamatoztatni, amely értéket ad az embereknek, mégsem köt röghöz, és nem von el a szolgálattól? Meglátjuk-e magunkban azt a valószínűleg meglévő képességet, vagy tudást, ami alkalmassá tesz arra, hogy nagyon hasznosak legyünk?

Tudunk-e misszionáriusként olyan szabadon és jókedvűen szolgálni gyülekezetekben, és olyan áldást vinni, hogy az emberek csüngjenek az imaleveleinken? Tudunk-e olyan rutint kialakítani, ami lehetőséget ad a szeretetteljes kapcsolat fenntartására a támogatókkal, mégsem köt le irreális módon?

Tudunk-e lelkészként olyan világosan és érthetően szólni, megmozgatni, hogy a probléma a székek hiánya legyen, ne más? Ne aggódjunk azon, hogy az üzenetünkben kellene megalkudnunk! A legtöbb sikeres gyülekezet komolyan veszi a Bibliát. Tegyük mi is ezt!

Tudunk-e alkalmazottként olyan hatékonyak lenni, olyan meggyőző munkát felmutatni, hogy munkahelyünk az eredményeinket, ne pedig a bent töltött óráinkat figyelje?

Nem, én magam sem vagyok ennyire okos. Az életemnek egy igen küzdelmes szakaszában járok éppen. De meg vagyok arról győződve, hogy ha Pál kihívására nem kifogásokkal, hanem imádsággal és erőfeszítésekkel válaszolunk, valami egészen más fog történni, mint amit megszoktunk. Ne mondjuk többé, hogy „ebben az országban nem lehet…”!

„Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.

…Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:9,13)

Vidám csapat egy missziói úton

Print Friendly

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Egy kis gondolat “Sátorkészítés és ami nem az – működhet ma még Pál apostol modellje?

  • Soós Tünde

    Köszönöm ezt a tartalmas átfogó írást. Mélyen el gondolkodtatott.
    Sok áldást életetekre munkátokra
    S.Tünde