Behavazódtál? – A sürgős/fontos mátrixról


Képzeljük el:

18.15 Szia! Mizu? Kééééééééééépzeld, a Zsóóóóóóófi….
18.15 Nem hiszed el, ha elmondom… Áh, inkább el se mondom…
18.16 Akarod tudni?
18.20 Hahó? Itt vagy? Miért nem válaszolsz? Megsértődtél? Már nem vagy öribari?”

vagy

„Jó napot kívánok. Barkaházi Tihamért keresem. Ön az? A Harvard Strict Consulting Management Servicetől hívom, egy nagyon fontos ügyben keresem. Van most néhány perce a számomra? Akkor először is engedje meg, hogy tájékoztassam, hogy a hívásról hangfelvétel készül, amelyet kérésére a következő sorszámmal tudunk a rendelkezésére bocsájtani….”

vagy

„Na jó. Ez az utolsó videó, amit megnézek, aztán hajrá… nahát! Üzenet van! Nézz oda! Pörög az igés kép, amit kiraktam. Kik lájkolták? Te jószagú…! Hogy néz ez ki? Na ehhez hozzá kell szólnom…”

vagy

„Hol van az, amit kértem? Nagyon kérlek, hogy most azonnal láss hozzá, és csináld meg! Nem érdekel, hogy milyen előadást tartasz tíz percen belül! Oldd meg!”

Ismerős bármelyik?

Naná! Ezek bizony előfordulnak, néha pedig csőstül jönnek, és ilyenkor elfog az az érzés, hogy mindennel foglalkozunk, csak azzal nem, amivel kéne, de még azzal sem, ami igazán szórakoztatna.

Csinálhatnánk szorgosan azt az egy dolgot, amiről pontosan tudjuk, hogy az életünket előremozdítja, vagy a szolgálatunk lényegéhez tartozik. De ha lusták vagyunk, azt is megtehetnénk, hogy nem akarjuk előre mozdítani az életünket, és nem akarjuk végezni a szolgálatunkat, hanem ki akarjuk pihenni magunkat. Mehetünk kirándulni, horgászni, lefekhetünk aludni, vagy faraghatunk székelykaput. Az utóbbi esetekben ugyan néhányan dühösek lesznek ránk, mi azonban legalább tartalmasan töltöttük az időt.

Többnyire azonban egyiket sem csináljuk, és ez az életünk igazi tragédiája.

A Sürgős/Fontos Mátrix

Minderre akkor jöttem rá, mikor a gyülekezeti tizenéves kis csapatomnak rajzoltam a táblára. Talán neked is ismerős a Sürgős/Fontos diagram képe.

Vannak sürgős és fontos dolgaink, azaz ezeknek a négyféle kombinációja. A fontos dolgok lehetnek sürgősek, vagy nem sürgősek, ahogyan a nem fontos dolgok is. De mit is takarnak ezek valójában?

Sürgős = ami azonnali figyelmet igényel. Ha most nem csinálom, később már nem tehetem.

Fontos = ami életünk céljaihoz közelebb visz. Ha nem csinálom, megrekedek, vagy visszacsúszom.

Ezek mátrixa pedig így fest:

sürgős/fontos diagram

A Sürgős/Fontos Mátrix

Sürgős fontos dolgok:

Olyan dolgok, amelyek a céljaink szempontjából lényegesek, és sajnos azonnal kell velük foglalkoznunk.

Miért sajnos? Mert többnyire fontos dolgok akkor válnak sürgőssé, amikor sikerült eleget halogatnunk őket. Ekkor már nem mi döntjük el, hogy a fontos dolgokat milyen sorrendben csináljuk meg, hanem a határidők.

Néha még a sorrend is felborul, és nehezebb, bizonytalanabb módon kell megcsinálnunk, információ hiányában kell gyorsan döntést hoznunk, mert már nincs időnk sorjában haladni, átgondolni.

Néha előfordul, hogy az előző napi sürgős dolog miatt nem foglalkoztunk azzal, ami mára sürgőssé vált, emiatt aztán a holnapi fontos dolog csúszik. A dolgok egymásra torlódnak, végül – egy családban kedvelt hasonlattal élve – az életünk egy zsonglőrmutatvánnyá válik, ahol aztán az egyik levegőben lévő labdát elejtjük, azaz fontos dolgokat elveszítünk, kulcsfontosságú lehetőségekről lemaradunk.

Az előző képnél maradva – valaki dob egy újabb labdát, amire nem számítottunk, és máris elejtünk zavarunkban 2-3 másikat. Mivel sürgős dolgok akkor is adódhatnak, ha történetesen nem te halogattál.

zsonglőr labdákkal

Te is így érzed magad?

Ilyenkor aztán sajnálhatjuk magunkat: Nem igaz, hogy mindenki most talál be! Pedig a teljes igazság, hogy mi voltunk azok, akik engedtük ránk gyűlni a fontos dolgokat.

Az ifiseimet arra biztattam, hogy tűzzenek ki hosszú távú célokat, és keressék meg azokat a fontos tevékenységeket, amelyek azokhoz vezetnek. Nem kell mindenből kitűnőnek lenniük.

Ugyanakkor magamat arról kellett megkérdeznem, mi az, amire Isten valójában elhívott lelkészként, missziói munkásként, keresztyénként. Tényleg azzal foglalkozom?

Sürgős és nem fontos dolgok

Hogy lehet sürgős az, ami nem fontos? Ezek tipikusan azok a dolgok, amelyek nem nekem fontosak, hanem valaki másnak, aki velem akarja elvégeztetni mindezt. Láttál már tizenéves gyerekeket sírásig feldühödve, mert nincs wifi, és közben megy a konzultáció az osztály FB csoportjában? Ha nem válaszol, nem barát, vagy kimarad, vagy lemarad. Vagy mikor pl. egy olyan tantárgyból van vérengzés az iskolában, amely egyébként sehová sem fog számítani, és senkit nem is érdekel. A gyerekek már tavaly tanulták és elfelejtették ugyanezt, de az idén újra kérdezik… Vihar a biliben! Szegény tizenéveseink!

Nos, a bajok minket is betalálnak. Feleslegesre duzzasztott előírások, papírozások. Néha munkahelyeken „aggodalom tölt el” bizonyos vezető beosztású embereket, hogy nem fogod tudni tartalmassá tenni a nyolc órádat. Így a jól elvégzett hasznos munka mellett igyekeznek mindenféle adminisztratív dolgokat kitalálni, ami azután sürgőssé válik, és akadálya annak, hogy valós teljesítményt nyújtsunk.

Máskor pedig mások találnak be bennünket azzal, amit ők halogattak el és tettek kezelhetetlenné. Lehet, hogy a nagy bociszemek, vagy az ügyesen felkeltett lelkiismeret-furdalás vesz rá, hogy igent mondjunk a felkérésre. Máskor egyszerűen csak ingerenciánk támad kéretlenül megoldani mások problémáit. Beleszólunk, pedig nem mikrofon.

Hol a probléma?

Ezek azok a dolgok, amelyek nem visznek előre és nem is szórakoztatnak. Leterhelnek, nyomasztanak, visszatartanak. Néha nem reálisan mérjük fel a velük járó nehézségeket, és rajtunk maradnak. Azonban, akiknek egyszer ilyen szívességet tettünk, nem fogják elfelejteni. Jellemzően máskor is eszükbe fog jutni, amikor ismét segítségre van szükségük. Vagy akár életük részévé is válhat: „Ráérek még ezzel, hiszen Gizike úgyis ki szokott húzni a pácból…” Sőt, ha egy üzlet egyszer beindul…: „Hú, ne haragudj, ebben most nem tudok segíteni, mert horgászni kell mennem, de ott van Gizike. Ő általában ráér…”

Természetesen szeretünk kedvesek, segítőkészek és szerények lenni. Sőt, önfeláldozók is. Bár kicsit cinikusan írtam fentebb, azért még olvastam Gary Chapment, tudom, hogy a „szívességek” az egyik „szeretetnyelv”. Ám azt is a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a szeretetteljes szavakhoz hasonlóan ez is el tud inflálódni. Néha bizony meg kell tanulni kedvesen, de határozottan NEM-et mondani. Ilyenkor aztán van, aki többé már nem tart minket „jófejnek”. Mások pedig esetleg még fenyegetőzéssel, érzelmi zsarolással is próbálkoznak. Lehet, hogy nem is szeretetből tettünk szívességeket, hanem csupán ezektől az esetektől féltünk? Jó ezt is tisztába tenni.

Nem sürgős és nem fontos dolgok

A tizenéves barátaim persze ismerik magukat, milyen könnyen ragadnak ott a TV vagy a játékok előtt, esetleg a viccesebbnél viccesebb videócsatornák előtt. (A LoL gameplay videók vonzerejét még nem sikerült megfejtenem.)

Valójában – talán meglepő – ezek azok, amiket nem kell nullára redukálnunk. Facebook? Fusd át! Nézd meg, kinél mi újság! Köszöntsd fel a szülinaposokat! Van rá 10 perced. 🙂 Cicás videó? Egyet nézz meg, aztán zárd be a böngészőt! Horgászat? Keress rá időt, amikor zavartalanul csinálhatod! TV? Válassz egy olyan műsort, ami valóban szórakoztat, és feltölt. Egy sorozat? Egy rég várt film? Vagy a tudományos csatornák egyikén valami? Ha nem fér bele épp akkor az idődbe, vedd föl, és nézd vissza! Könyvek? Olvass valamit, ami kikapcsol! Este, pl. elalvás előtt! (Ha a párod csinálja, figyelj oda, hogy villanyoltás előtt levedd róla a szemüveget!)

Azonban látnod kell, hogy ezek a dolgok be is szippanthatnak, ha nem vigyázol. Cicás videókból egy órányi semmivel nem ad többet, mint tíz perc. Az ember megcsömörlik tőle. Tíz perc Facebook szórakoztató, de ha már egy óra eltelt vele, egyre üresebb és depresszívebb a hangulat, így aztán egyre nehezebb bármi hasznoshoz hozzákezdeni. Függőséget is okozhatnak. Egy jó könyv lehet olyan lebilincselő, hogy az ember hajnalig olvassa. Egyik fejezetből a másikba szippant át a cselekmény (egy jó író így írja meg a könyvét). Azonban amikor végül letesszük a könyvet, nem fogjuk jól érezni magunkat. Amit érzünk, nem katarzisnak hívják, hanem rossz lelkiismeretnek és fáradtságnak.

Szóval mindezeket nem száműznünk kell, csupán kereteket adni nekik. Annyira van szükségünk belőle, ami szórakoztató, és akkor kell abbahagynunk, amikor még örömmel tölt el. Tudom, ez a legnehezebb. Ne is mondjátok!

Apa horgászni tanítja a gyereket

Jó, ha tudunk kilazítani. Igaz? 🙂

Nem sürgős és fontos dolgok.

Tizenéveseimet arra biztattam, hogy tűzzenek ki maguk elé célokat, legyenek álmaik, és határozzák meg, milyen lépések vezetnek oda! Vegyék előre a leckeírásnál, tanulásnál azokat a tárgyakat, amelyek ehhez kellenek. Semmi szükség rá, hogy mindenből ötöst csináljanak.

Valójában az a célunk, hogy az életünket ebben a „fontos, de nem sürgős” tartományban éljük. Azért csináljunk dolgokat, mert fontosak, hasznosak, mert elhívásunk van rá. Legyünk ezekben a dolgokban egyre ügyesebbek, egyre hatékonyabbak!

Mivel nem sürgős dolgokról van szó, tudunk sorrendet tartani.

Tudunk azzal foglalkozni, amire lehetőségünk van az adott pillanatban.

Tudunk szünetet tartani, ha elfáradtunk. Ha elakadtunk, egy séta kisimogathatja a gondolatainkat.

El tudunk mélyülni részletkérdésekben, ha időnk engedi.

Abba tudjuk hagyni, és nem visszük haza, ha letelt a rá szánható idő.

Egyszerre egy dologra tudunk figyelni. Ez energiát spórol nekünk. Mindig energiaveszteség abbahagyni valamit és belekezdeni valami másba. Mikor sürgős dolgokkal zsonglőrködünk, ezt csináljuk.

Ha sikerül a napjainkat a sürgős helyett a valóban fontos és előremutató feladatokkal megtöltenünk, akkor az a jó érzésünk támad, hogy haladunk a szolgálatunk felépítésével. Fejlődünk.

Észrevettük már, hogy ebben a tartományban sokkal több és nagyobb örömöt is találhatunk, mint az apró-cseprő szórakozásokban? Ezt hívják a brit tudósok Flow-állapotnak (Egy pillanat! Csíkszentmihályi professzor mióta brit? Hm…! ). Vagyis a kutatások szerint a kezdeti és egészen természetes „nem akaródzik” állapotot hamar fölváltja a munkában való teljes elmélyedés, amikor repül az idő, és nem érezzük a fáradtságot. Amikor haladunk, és kedvünk sincs abbahagyni, amikor készen vagyunk, és azon gondolkodunk, hogy mit lehetne még csinálni vele.

Annyira jó érzés, hogy nem értjük, miért nincs betiltva.

Az apró örömökkel ellentétben ebből jóval többet bírunk el csömör nélkül. Ennek az öröme másnap is megmarad, és az eredményei emlékezetesek lesznek.

Mit cselekedjünk?

Nincs is más dolgunk, mint amikor kezdünk belefulladni a tennivalóinkba, soroljuk be őket a fenti mátrix szerint.

Fontos? Céljaink felé vezető lépés?

Sürgős? Azonnali figyelmet igényel?

Mi az, amit másoknak át tudok adni? Mi az, amire simán nemet mondhatok, vagy mondanom sem kell, egyszerűen hagyom, hogy foglalkozzon vele az, aki unatkozik? Mi az, amivel bajban vagyok, amivel utol kell érnem magam, vagy talán segítségre is szükségem van? Lehet, hogy lesz egy kemény időszak, amíg ledolgozzuk a restanciát, de semmi sem tart örökké. Igyekezzünk bejutni abba a tartományba, ahol napról napra azzal tudunk foglalkozni, amire Isten elhívott! Egy-egy cicás videóra pedig mindig lehet pár percünk, persze csak ha szórakoztat. Én személy szerint inkább sétálnék egyet. 🙂

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük