Amit Jákób apánk mondana az elhívásról 1


Tizenkét-gyermekes apa, hatalmas nyájak tulajdonosa, akit egész életében végigkísért egy álom, amely alapján Istennek szolgált. Üljünk most oda a tűz köré, ahol már letelepedtek a közben őszbe hajló fiúk is, az unokákkal együtt. Vajon mi lenne az, amit Jákób/Izráel, a pátriárka elmondana nekünk az elhívásról, a szolgálatról, a sikerről és a kudarcról?

Lehet, hogy te is úgy érzed, van mit tanulnod az öreg Izráeltől. Ha úgy látod, hogy évek óta semmit sem közeledtél elhívásodhoz, szolgálattal kapcsolatos álmodhoz, és lassacskán el is hiszed, hogy ideje feladni, akkor talán ülj te is most a tűz mellé! Íme 7+1 fontos gondolat, Jákób életének talán legnagyobb tanulságai, amelyek a te jövőbeni szolgálatodat is megmenthetik a feledéstől:

1. Sosincs túl korán az elhívásodnak élni

A Biblia elmondja, hogy Isten „Jákóbot szerette, Ézsaut pedig gyűlölte”, s persze tudjuk, hogy Isten szuverén döntéséről van szó. (Remélem, értjük, hogy a szeretni és gyűlölni a Bibliában nem a szavak romantikus értelmében áll. Csupán Isten választását mutatja. Jákób volt a választottja, Ézsaut pedig hátra sorolta.) Mégis van itt egy fontos tanulság: Kora gyermekkoruktól kezdve Ézsau a vadászathoz vonzódott, Jákób pedig a sátorban, a családban érezte jól magát. A vasárnapi iskolában valami olyasmi képet kaptunk erről, mintha Jákób nőiesebb lett volna, és vonzódott volna a főzőcskéhez, varrogatáshoz szemben a kifejezetten extrém sportokat kedvelő talpraesett Ézsauval. Valójában azonban amit Jákób választott, határozottan férfiszerep: a családjára gondot viselő pátriárka szerepe.

Mi volt Isten elhívása? Hogy nagy nép származzon tőlük. Ehhez pedig pátriárkára van szükség. Valakire, aki a családra vigyáz, a juhokra felügyel, a szolgákat irányítja, a tábort összetartja. Valójában mindkét fiú gyermekségétől fogva tudta, hogy Isten erre a feladatra hívta el őket. Nekik aztán nem volt szükségük Elhívás-Műhelyre! 🙂 Ám Ézsau számára fontos volt kiszabadulni a tábori lét fojtogatásából. Lett egy hobbija, amelyre egyre több időt szentelt, és egyre inkább életformájává vált. Apjának nagyon tetszett a vagány fiú, hiszen ennek az életformának a szépsége valószínűleg Izsákot is elbűvölte. Ha ma élnének, talán fociznának, siklóernyőznének, vagy quadoznának együtt. Ez így jó is. Ám Ézsaut beszippantotta a vadászélet. Nem töltött időt azzal, amire Isten elhívta a fiúkat. Nem a juhok természetét ismerte, hanem a vadkecskékét. Apja pedig elnézően mosolygott: Ráér még! Tombolja csak ki magát!

Jákób kezdettől azt tette, amit egy pátriárka tesz. Ez töltötte be a gondolatait, ebben fejlődött, ebben ügyesedett. Az elhívásának élt.

2. Ne add el az álmaidat!

Nagy úr az éhség. Ha kimaradt az ebédszünet, és mentálisan kifárasztott a munka, délután ötkor már nem biztos, hogy eszünkbe jut pl. imádkozni. Hazaérünk, és elkezdjük fosztogatni a hűtőt, igaz? Ugye, hogy nem csak én vagyok így vele? Fel a kezekkel, aki szintén… Na jó. Tudomásul vettem, hogy szentek vagytok. Lépjünk tovább! 🙂

Eljött az a pillanat, amikor Ézsau egy sikertelen vadászat után mélybe zuhant vércukorszinttel esett haza a táborba. Ő a pillanatnak élt. Mikor nyomot talált, követte azt. Elejtette a vadat, és bizony előfordulhatott, hogy a nagy üldözés közben megéhezett, és máris frissiben kikanyarított egy jókora darabot a zsákmányból. Jákób valószínűleg elszörnyedt volna a nyers véres hús evésének látványától, de ez legyen az ő baja.

Most azonban a zsákmány nem jött össze, Ézsau pedig teljes elcsigázottságban megérezte a fővő, puhulgató lencse illatát. Az éhség a legjobb szakács.

Ekkor egy furcsa döntés elé került. Elsőszülöttség, vagy kaja? Elslattyogni a sátorig, feltúrni valami ehető után, vagy megbeszélni anyáékkal, hogy levágnék egy juhot, amiből persze megint csak a szemforgatás és sóhajtozás lesz, aztán jöhet a főzőcske egy örökkévalóságig, mire végre tálalhatok magamnak… Vagy most megehetem ezt az izét, amit az öcskös már majdnem készre főzött. Kicsit még „fog alá való”, de határozottan nem rossz.

Egyszeriben iszonyatosan távolinak tűnik a cél, az elsőszülöttség, az Isten elhívása, a jövő, akivé válni szeretnék.

Ahhoz, hogy valaki ilyen példásan megracionalizálja magának, emberi intelligenciára is szükség van. „Majd még később elrendezhetem ezt az elsőszülöttség dolgot, nem olyan nagy cucc. Úgyse biztos, hogy megérem. A vadászat veszélyes dolog. Apa úgyis örökké fog élni, majd lesz még időnk megbeszélni…” És megcsinálta élete legrosszabb cseréjét.

Jákóbról azt sejtem, hogy korán kelt, korán feküdt, eleget aludt, rendszeresen étkezett, és tudta előre, hogy mikor mi kerül az asztalra. Abban a pillanatban szellemi teljesítőképessége csúcsán volt. Éhes volt ugyan, talán rá is készült már a finom lencsére, de a hosszú távú jóért, a jobb helyzetért, az álmaiért tudott még egy kicsit éhes maradni.

Ne a hasadnak élj, ha Isten álmokat adott!

3. Nehéz helyzetben kérdezd azt: Miben kell most erősödnöm?

Jákób sok nehéz helyzetet élt meg. Menekült, egyedül éjszakázott a pusztában, majd menedéket kellett kérnie nem túl egyenes emberektől, becsapták, kihasználták, keményen dolgozott, és nem gyarapodott látható módon.

Isten azonban ezeket a helyzeteket fölhasználta, hogy erősödjön valamilyen területen. Csellel elvetették vele élete szerelmének a nővérét (!!!). Elszúrták a nászéjszakáját, szíve választottjának pedig az esküvőjét. Viszont sikerült elvennie egy lányt, akitől az apja így búcsúzott: “Ok. Csúnya vagy, de legalább a sötétben nem látszik.” Ezzel valaki más megalapozta Jákób apánk családi életét. Messze nem ideális.

Mi volt Isten terve? Hogy Jákóbnak 12 fia szülessen. Hogy a nép növekedni kezdjen. Jákób talán gazdagabb szeretett volna lenni, vagy sikeresebb, vagy zavartalanul együtt lenni választottjával. Azonban Isten ezen a ponton egy másik áldást készített számára.

Amit Jákóbtól érdemes megtanulnunk, hogy éveken keresztül türelemmel hagyta, hogy Isten ott adjon neki növekedést, ahol Ő jónak látja.

Miért vagy a mostani munkahelyeden? Miért kell erre a vizsgára tanulni? Miért kell ezen a környéken lakni? Miért alakul ilyen nehezen a házasságod, vagy a szüleiddel való kapcsolatod? Hol akarja Isten, hogy erősödjél? Hol válik ez számodra áldássá? Ez a jó kérdés.

4. Másokat hibáztatni a lecsúszás tuti receptje

Jákóbot sem kellett persze félteni. Tudott ő is nehéz helyzeteket teremteni másoknak. Lábán fiai mesélhettek éppen eleget a kocsmában: „Idejött ez a szőröstalpú kánaáni! Egyszál botja volt! Apánk befogadta! Hozzáadta az összes lányát! Most meg úgy járkál itt, mint valami császár!” „Mi az a császár?” „Nem mindegy? Ne vágj közbe! A lényeg, hogy belőlünk gazdagodott meg! A mi vérünket szívja! Apánk nyája lassan már teljesen az övé lesz!”

Van, aki úgy emlékszik erre a történetre, hogy Jákób csalással szerzett magának nyájat Lábántól. Valójában nem ez történt. A Biblia elmondja, hogy Isten áldása volt az, hogy a nyájban azok a színváltozatok születtek, amelyeket Jákób kialkudott magának. (Az alku úgy szólt, hogy Lábán nyájából Jákóbé a pettyes és a csíkos lábú, az egyszínűek pedig Lábáné). Valójában azonban volt még valami a történet hátterében:

„Már húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, nyájad kosait nem ettem meg. Amit a vad széttépett, nem vittem hozzád, magam térítettem meg, tőlem kérted számon; meg azt is, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom.”31:38-40

Hát igen. Jákób rengeteget dolgozott, méghozzá húsz éven át. Nem szaladt világgá az első méltánytalanságnál, de a másodiknál sem. Igazából húsz év után most először borult a bili. Ám a megharcolt nehézségeknek megvan az eredménye. Igen, Isten áldása, igen, furfang is volt benne, de a dolog 90%-a a kitartó munka, amelyben a megfutamodás és a panaszkodás szóba sem került.

Izraeli pásztor juhokkal

PÁSZTOR A GIVAT HAIM KIBBUCBAN.

De mi a helyzet Lábánnal és fiaiaval?

„Ekkor Ráhel és Lea ezt válaszolta neki: Van-e még valami részünk vagy örökségünk apánk házában? Nem számítunk-e neki idegeneknek? Hiszen eladott bennünket, és a vételárat egészen elköltötte.” 31:14-15

Lábán és valószínűleg a fiai is hajlamosak voltak a könnyelműségre. Szerették a kényelmet. Örültek, ha valakit kihasználhatnak. Ám amikor rosszul kezdett menni a szekér, csak addig láttak, hogy hibáztassák az egyetlent, akinek jól ment akkoriban. Kézenfekvő azt utálni, aki megdolgozott a sikeréért, és akit Isten meg is áldott ebben. Ám panaszkodni, másokra mutogatni, másokat hibáztatni a lecsúszás legbiztosabb receptje. Mi jobban tesszük, ha Jákób receptje alapján főzünk.

5. Láss túl a kereteken! Ha szűk a legelő, talán Isten szeretné, hogy elindulj!

De Jákób meghallotta Lábán fiainak a beszédét, akik ezt mondták: Elvette Jákób mindazt, ami apánké volt, az apánkéból szerezte minden gazdagságát. Lábán arcán is látta Jákób, hogy nem olyan hozzá, mint azelőtt. Akkor ezt mondta az Úr Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek! 31:1-3

Nem érdemes megfutamodni az első nehézségeknél. Ám többször megtapasztaltuk már, hogy ha Isten mozdítani szeretne, engedi kicsit felborulni a megszokott helyzetünket. Ha Isten bezár egy ajtót, nyitni fog egy másikat.

Egy ilyen ellehetetlenült helyzetben történt az is, hogy feleségemmel hosszú évek után elkezdtünk újra együtt Bibliát olvasni, és Isten egy egészen új, vagy inkább elfeledett elhívás irányába kezdett terelni bennünket. Ahhoz, hogy szólni tudjon hozzánk, szükség volt arra is, hogy a kapcsolati hálónk kicsit megzilálódjon.

Jákób eddig talán azért is nem indult útnak, mert tartott testvérétől, Ézsautól. Isten tehát előkészítette az útját. Elintézte, hogy most egy kicsit tartson jobban Lábán fiaitól, mint a bátyjától. De hát hogyan is mozdult volna ki Háránból, és hogyan is indult volna el az ígéret földje és a még hatalmasabb áldások felé, ha nem válik kicsit szűkössé a legelő ott, ahol van?

6. Ha hiszel és cselekszel, nincs lehetetlen

Nem vagyok természettudós, de azért még megvannak az emlékeim a genetikából tanultakról. Azok kedvéért, akik már elfelejtették: A bárányok a tulajdonságaikat a kromoszómáikban tárolják. A hím és nőstény kormoszómák véletlenszerű találkozása során domináns-recesszív, vagy pedig köztes öröklődésmenetben adják tovább pl. a bundájuk színét. Az itatóba tett nyárfavesszővel senki sem próbálkozna, aki egy picit is emlékszik még a nyolcadikos bioszra.

Jákób azonban ezt tette. Később azt is elmondta a feleségeinek, hogy az ötletet álomban látta, és Isten akaratát fedezte fel benne.

„Isten missziója Isten akarata szerint végezve sosem nélkülözi Isten gondoskodását.” (Hudson Taylor)

Természetesen ezer dolog jött volna jól Jákób számára abból, amit ma bioszból tanítanak az iskolákban. Bizonyára jobban tudta volna végezni a feladatát, és nagyra is értékelte volna, ha tanulhat ilyeneket. Ám semmi nem pótolja azt, hogy hitt és cselekedett.

7. Ha Isten családot adott, lassíts a tempón! Lehet, hogy mások lovakon nyargalásznak, de te is ugyanoda fogsz eljutni.

Jákób számomra legkedvesebb mondása:

„én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe.” (33:14)

Isten hogyan hívott el? Magányos harcosként? Meglehet, hogy életednek egy másik szakaszában már gyerkőcökkel fogsz bandukolni. Nos, ez is az elhívásod része. Ha csak magadért felelsz, dolgozhatsz késő éjszakáig, mehetsz le a térképről, alhatsz sokáig, akkor sem vagy bajban. Egészen más az, amikor egy család szolgál Istennek. Ha másokért is felelsz, ha másokat nevelsz, meglassul a tempó. Isten áldása ez is. Ahogy a nyáj megy, ahogy a gyerekek tipegnek, te is azt a tempót veszed föl. Ne zavarjon, hogy mások lovakkal nyargalásznak körülötted! Jó nekik, de neked még jobb. 🙂 Életednek lehet egy másik szakasza, amikor te is újra nyeregbe szállhatsz.

Ám az a különös, hogy Isten ebben az élethelyzetben is ad nagyszerű lehetőségeket. Lassabban, vagy gyorsabban, de eljuthatsz oda, mint bárki más. Lehetőség kicsikkel az oldaladon másfajta kapcsolatokat építeni, másfajta szolgálatot végezni, amiről Ézsau nem is álmodik. Pl. kismamaként (vagy kispapaként) családokkal, játszótéren, suliban kapcsolódni, ilyen alkalmakat indítani, ebből kiindulva gyülekezetet plántálni… Bárkit is bízott rád Isten, ennek is hatalmas áldása van. Szóval vedd fel azt a tempót, amit – hidd csak el – Ézsau is irigyel tőled!

+1 A legfontosabb csatádat Istennel kell megvívnod.

A legfontosabb, amit Jákób apánk elmesélne nekünk, amikor Isten áldásáért tusakodott egyedül. Szorgos munka, türelem, lelemény, siker, áldás… Ha még mindig Isten elől menekülök, és a magam akaratát hajszolom, mindez semmit sem ér. Mindaddig Jákóbnak hívták őt, amíg az ismeretlen Valaki, a Félelmetes szemébe nem nézett. Azon az éjszakán megértette, hogy egyetlen áldás van, amelyért kapaszkodni érdemes. Ez az Ő áldása. Ezen az éjszakán Isten lett az első a család, a nép életében, és megszületett Izráel.

Ha Jákób ez után nagyon sietett volna saját jó ötletei után, csípője egy hatalmasat sajdult, ő pedig lassított, vagy talán meg is állt egy picit: „Megáldasz engem ezen az úton? Vagy inkább el se induljak”?

Jákób tusakodik az angyallal.

Nem a legpihentetőbb éjszaka. 🙂 De megérte!


Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Egy kis gondolat “Amit Jákób apánk mondana az elhívásról