Páska a gyülekezetben – „Ha nem lettem volna hívő, most itt lett volna az ideje, hogy megtérjek.”


Húsvét környéke talán az év legforgalmasabb időszaka a szolgálatunkban. Vastag fekete karikák a szemünk alatt, a gyerekeink csak rövid gondolkodás után ismernek meg bennünket, ám mégis hatalmas áldás az, ami ilyenkor történik. Természetesen a húsvét, a nagyhét, a passió története, a húsvétra készítő virágvasárnapi zenés áhítat mind-mind nagyszerű lehetőség az evangelizációra. Azonban van itt még valami, amin a legtöbb gyülekezet át szokott siklani. Kicsit olyan, mint a „brit tudósok” szerint az Univerzum sötét anyaga, amely óriási hiányzó tömeget tesz ki, ám nem is tudunk róla… persze minden példa sántít valahol.

Mit is csinált Jézus azon az első húsvéton Jeruzsálmeben? Igen, egy zsidó ünnepet ült meg, a peszach/páska ünnepét. Ez az ünnep pedig a mai napig létezik zsidó családokban, de nem csupán zsidó embereket villanyoz fel, ha szolgálatunkban elővesszük. A rejtett összefüggések, a vallások közös pontjainak vizsgálata fontos hívószavak sok gondolkodó nem-hívő számára, a Peszach ünnepe pedig telis-tele van az evangéliummal. Nem csupán az ószövetségi történet, hanem annak későbbi elrendelt ünneplése, sőt, az azóta köré épült hagyományok is! Nos, számunkra minden évben fontos helyet foglal el a Peszachról való evangéliumi megemlékezés.

Páska? Szabad ezt nekünk?

Szabad nekünk egy Ószövetségi ünnepet megtartani? Nem idegen? Nem hitetlenség? Nem Jézus elárulása? Nos, ezekkel a kérdésekkel egy másik honlapon kell majd bővebben foglalkoznom. A Messiási zsidóság, az evangélium zsidó gyökerei Jézus és az apostolok zsidósága, vagy a törvény szerepe túlságosan széles témakör lenne. Itt és most hadd mondjak annyit megnyugtatásul, hogy a Biblia sehol nem tiltja azokat a jelképeket és ételeket, amelyek a páska-asztalon megjelennek.

A páska-vacsorát nyilvánvalóan illusztrációként használjuk, nem válik „sákramentummá” – mint az úrvacsora.

Ezen kívül az ószövetségben előírt szertartást ma, 2018-ban egyetlen ember sem tudja gyakorolni. Még a zsinagógai széder sem felelhet meg annak az előírásnak, amit Mózesnél olvashatunk. Miért? Mert nincs templom, ahol a bárányt le lehetne vágni. Egy orthodox zsidó családban sincs bárány az asztalon.

Amit mi a missziói szolgálatunkban csinálni szoktunk, általában magyarul van. Egy szépen terített asztal mellett követjük végig a szertartást legfontosabb, de korántsem összes elemét. Minden jelképnél elmondjuk az evangéliumi vonatkozásokat, és azt, hogyan jelent meg mindez Jézus utolsó vacsoráján, vagy a teljes szolgálatában. Mindez nem nagyon felelne meg egy kóser széder vacsora követelményeinek, de soha nem is ez a célunk. Hadd osszak meg most néhány olyan szimbólumot a páska ünnepéből, amely alapján elevenen elmondhatjuk az evangélium üzenetét:

1. Négy pohár bor – az evangélium négy pontja:

A szertartás során hagyományosan négyszer töltenek bort/szőlőlevet. Mindegyik pohárnak külön nevet is adott a zsidó emlékezet. Ezek az elnevezések végigvezethetnek minket az evangélium négy pontján:

– Megszentelés pohara. – Isten szent, ezért nem vállal közösséget a bűnnel.

– Az ítélet pohara – Isten elítéli a bűnt. Minden ember vétkezett.

– A megváltás pohara – Isten megoldása a bűnre a megváltás. Ennek a feltétele volt Egyiptomban a bárány vére. Számunkra ez Jézus áldozata, és a bűnbocsánat.

– A magasztalás pohara – Jézusban Isten gyermekei vagyunk, ha Őt elfogadtuk. Vele örökké élünk Isten jelenlétében.

Mondanom sem kell, hogy a harmadik pohár, a megváltás pohara közvetlenül a vacsora után épp az a pohár, amelyet Jézus körbeadott a tanítványainak, miközben az úrvacsorát elrendelte.

2. Széder tál: zöldség, keserű fű, keserű gyökér, tojás, csont, Chároszet

macesz, kóser bor, szőlőlé

Azt hiszem, nem a legolcsóbb helyről vásároltunk.

A vacsorán egy díszes tálon elrendezve találjuk ezeket a különleges ételeket. A zöldség általában petrezselyem, vagy krumpli, ami az életet szimbolizálja. Sós vízbe mártva kell fogyasztani, ez pedig a könnyek jelképe. A megváltásra szoruló, megváltás nélkül reménytelen élet jelképe.

A keserű fű (torma) a bűnös cselekedetekre emlékeztethet (sírás lesz a vége), a keserű gyökér (hagyma vagy torma) pedig az eredendő bűn jelképe, azaz mindenki vétkezett. Ennek a segítségével elmondhatjuk, hogy mi a különbség a kettő között, azaz miért van az, hogy mindenki vétkezett, és minden embernek bűnből való megváltásra van szüksége.

A tojás a zsidó kultúrában a gyász szimbóluma, a templom pusztulásának emlékére van a tálon. Kr. u. 70 óta ugyanis nincsenek áldozatok, amelyek engesztelést szerezhetnének az ószövetségi rendtartás szerint.

A csont a bárányra emlékeztet, amely épp ezért nem lehet az asztalon. Mi azonban beszélhetünk Isten bárányáról, aki tökéletesen elhordozta a világ bűneit.

A Chároszet talán a legtöbb embernek nem ismerős. Egy alma-dió-méz-fahéj keverékről van szó, amely édes, ezért elveszi a torma vad ízét. A megváltás édes ízére, az üdvösségre emlékeztethet.

3. Afikomen: a kovásztalan kenyér titka

Van egy ősi szokás, amelyet nehéz megfelelően megmagyarázni a rabbinikus judaizmus oldaláról. A szertartás a következő: A házigazda előtt az asztalon van három maceszlap (pászka, azaz kovásztalan kenyér) kendőkkel elválasztva. Van erre a célra un. macesztakaró is, amely három zsebből áll, és ezekbe lehet berakni a három kovásztalan kenyeret. A házigazda a vacsora kezdetén előveszi a középsőt a három közül, kettétöri, és az egyik darabját kendőbe takarva elrejti. A vacsora végeztével a gyerekeknek kell megtalálniuk és visszaadniuk ezt az elrejtett kenyeret, amelyet így kiosztanak a jelenlévőknek. Ez után következik a „Megváltás pohara.”

Nos, az afikomen már csak azért is érdekes, mert görög elnevezése van. Abban az időben keletkezhetett, amikor ez volt az elterjedt nemzetközi nyelv. A rabbik magyarázata szerint a héber betűkkel átírt görög kifejezés eredetileg az „epikómón” lehetett, vagyi az, „ami utána jön”, azaz a desszert. Magyarázatuk szerint mivel nincs páskabárány a Szentély pusztulása óta, ezért az afikomen jelképezi az áldozat húsát. Mivel a szabályok szerint a bárány elfogyasztása után mást már nem volt szabad enni, most az afikomen az utolsó, amit eszünk, ezért nevezzük desszertnek.

Ez eddig valóban érdekes. Ám a görög nyelvben létezik olyan szó, hogy „afékomen”. Az „afiémi” ige befejezett alakja. Azt jelenti: „megjelentem”.

Ez az apró mozzanat nevében, és látványában is döbbenetesen mutat Jézus váltságművére. Ott van a szentháromság szimbóluma (három kovásztalan kenyér). Kiábrázolja az Ige testté lételét, megtöretését, halálát, temetését, feltámadását.

Hogy kerülhetett ide az asztalra ez a jelkép? Nagyon valószínű, hogy akik bevezették, és nevet adtak neki, valóban hittek Jézusban, mint Messiásban, Megváltóban és az Ő győzelmében. Van, aki szerint az első jeruzsálemi gyülekezetben alakulhatott ki ez a szertartás a peszach ünnepére, s talán nem hívő szomszédaik tőlük vették át némiképp más magyarázattal és tartalommal.

Kéz, maceszlap kendőben

Az afikomen megtörése – valahogy így van előkészítve

Mindenesetre itt van, és nagyon látványosan mutat a páska és a húsvét üzenetére.

4, kézmosás / lábmosás

Érdekes, hogy János evangéliuma nem említi az Úrvacsora sákramentumát Jézus utolsó estéjén. Említ viszont egy érdekes eseményt. Jézus fölkelt az asztaltól, és megmosta tanítványai lábát. Ez az esemény is elhelyezhető a zsidóság Páska szokásai között. Ugyan a Biblia nem rendeli el sehol az étkezés előtti mosakodást, a zsidóság köreiben azonban voltak olyanok, akik már gyakorolták ezt. Jézust is megszólták akkor, amikor mindezt látványosan kihagyta a tanítványaival együtt.

Ez a szokás a mai napig is él. Ha valaki egyszer bekukkant egy kóser étterembe, vagy hummusz bárba, fog találni a mosdókagyló szélén egy kis kétfülű edénykét. Ez arra szolgál, hogy egy áldás elmondása után a kegyes vendég háromszor vizet öntsön mindkét kezére. Nem a tisztaság végett, hiszen azt folyó vízzel és szappannal kell csinálni. Ez már az azt követő rituális kézmosáshoz van.

Nos amikor vallásos zsidók a Páska asztalához dőltek Jézus korában (földre helyezett dobogó mellé feküdtek, bal könyökükre támaszkodtak, jobb kezükkel vettek az ételből), ők is megtették ezt. Mivel azonban nem magasított asztal mellett voltak, lábukat is megmosták. A szolga feladata lett volna egy edényt körbevinni, és megmosni a vendégek lábát.

A tanítványok egymásra néztek, ki lehetne az. Ekkor kelt föl Jézus, és járt körbe az edénnyel és a kendővel, ahogyan János evangéliumában olvassuk. Péterhez ért, aki valószínűleg az asztal végén, a szolga helyén ülhetett éppen. Ő pedig érezve a helyzet visszásságát zavarba jött, és így szólt: Az én lábamat meg nem mosod. Jézus pedig elmondta, hogy ennél az asztalnál másképp működnek a dolgok. Jézus nem a mártír szerepét vette fel, hogy Pétert, vagy bárkit megszégyenítsen. Példát adott, de egyben megmutatta azt is, hogy a mi életünkben sem történhet másképp: Jézusnak azért kellett eljönnie, hogy felénk szolgáljon, megmosson minket. Mi pedig ezt csupán elfogadhatjuk.

5, a páskabárány története

Hihetetlenül tanulságos történet, ahogyan egykor Egyiptom földjén Mózes elrendelte a kivonulásra készülve a Peszach szertartását.

Az adott hónapnak (ma használatos elnevezés szerint Niszán hónap, a Bibliában Ábib vagy egyszerűen az első hónap) tizedikén minden család kiválasztott egy hibátlan egyéves hím bárányt. A bari beköltözött a családhoz. A konyhában kitört a visítás, ugrálás, tapsolás: „Bariiiiiiiii! Baribaribaribaribari!!!!” Aztán kicsit később a bari behúzott farokkal menekült a szerető kezecskék elől. Végül sikerült megnyugodni, egy kis füvecskével előcsalogatni, és talán rájött, hogy nem is rossz az, amikor apró kezecskék simizik. Este újabb vihar készül. Ki alhat a barival? Apa közli, hogy senki nem alszik a barival, mindenki mehet a saját ágyába. Elégedetlenség.

Aztán eljött a hónap tizenegyedike, tizenkettedike, tizenharmadika… lassan kialakul az élet a bari körül. Ki eteti, ki itatja, ki mennyit játszhat vele… Megismerik, apa pedig figyeli a bárányt, hogy meglássa, valóban sikerült-e hibátlant választani.

Eljön a tizennegyedike. Este apa előveszi a kést, és így szól: „Most a barinak meg kell halnia.” A hatás leírhatatlan. MIÉÉÉÉÉÉÉÉÉRT KELL MEGHALNIA A BARINAK? Mert ha a bari nem hal meg, és ártatlan vére nem festi pirosra az ajtófélfát, akkor te fogsz meghalni.

Az utolsó csapás egy végérvényes ítélet volt Egyiptom felett. Ha Isten ítél, mindenkit ítélnie kell. Nem az menekül meg, aki jó családba született, vagy sokat imádkozott. Ami megmenthet, csupán a bárány vére.

A Peszach/Páska ünnepe hatalmas előképe, Istentől adott magyarázata a Messiás/Krisztus engesztelő áldozatának, feltámadásának, a Benne lelt üdvösségnek.

bárány

A bárány a Bárányra emlékeztet.

Hogyan kezdjünk hozzá?

Csinálhatunk nagycsütörtöki páskavacsorát gyülekezetünk számára. Lehet ez akár egy egyszerűbb bemutató is, szőlőlével, kovásztalan kenyérrel és a többi szimbolikus étellel. Ha van rá türelmünk és kapacitásunk, komplett vacsorát készíthetünk maceszgombóclevessel, sült csirkével. Csak az ünnep hangulata kedvéért jó ha nem szolgálunk föl kovászos ételt, disznóhúst és tejjel készült ételeket. Így kapjuk azokat az ízeket, amelyek egy zsidó családban is fellelhetőek.

Meghívhatunk kereső, még nem hívő barátokat, a gyülekezetünk szélesebb köréből, érdeklődők közül.

Meghívhatjuk zsidó barátainkat. A valóban nagyon vallásos zsidók valószínűleg nem fogadnának el egy ilyen meghívást, de ők vannak kevesebben. A többség érdeklődéssel fogja fogadni az üzenetünket.

Ha sikerül népes tömegrendezvényt összehoznunk, problémássá válik az, hogy mindenkit asztalhoz ültessünk. Ekkor csupán a pódiumon tudjuk megmutatni a jelképeket. Olyan eleven üzenetre lesz szükségünk, hogy az pótolni tudja a közeli élményt. Azért egy kis kóstolót még így is kirakhatunk azok számára, akik maradnak beszélgetni.

Látványos az, amit egy barátom csinált meg saját gyülekezetében. A felnőttek mind asztaloknál ültek, azonban középen a fiatalok számára csinált egy kis dobogót, és aköré terítette meg az asztalt. Demonstrálta vele, hogyan is történhetett mindez Jézus asztalánál.

Szűkebb körben, kiscsoportban, ifiben lehet a program része a lábmosás. Érzékeny téma. Szóljunk előre a résztvevőknek, hogy senki ne jöjjön zavarba a lyukas zoknik miatt!

Hívő közösségben torkollhat a páska úrvacsorába is, azaz az afikomen és a harmadik pohár körül felolvashatjuk Jézus szavait, hálát adhatunk, és tekinthetjük ilyen közösségnek. Ha nem-hívők is jelen vannak, ne menjünk el ebbe az irányba!

Ez csupán kezdete az ötletzuhatagnak.

Csodálatos lenne

…, ha minden gyülekezetben, ifiben, szolgálatban kipróbálhatnánk a gyülekezeti páska lehetőségét. Ezen a ponton azonban hadd legyek őszinte, és óvatos: Én magam annak idején sok előzetes ismerettel vágtam bele, és könyvesboltban kapható részletes haggada segítségével készültem, mégis napokig tartó nagy erőfeszítés volt a számomra. Természetesen ti is belevághattok ebbe a kalandba, ám segítségképpen szeretném felajánlani, hogy szívesen elmegyek ilyen alkalmakat megtartani a gyülekezetetekbe, és viszem magammal azt az összeállítást, amit immár tizennégy éve finomítok. Segítek a szervezésben, beszerzésben, átgondolásban, előkészületekben.

Arra kérlek, ha ez érdekel hosszabb távon, vagy akár a közeljövőben, akkor

keress meg e-mail-ben, facebook-on, vagy a feliratkozó űrlapn keresztül!

Adj egy telefonszámot, és visszahívlak, hogy megbeszéljük a részleteket!

Hadd biztassalak azzal, ami több alkalommal is elhangzott most az elmúlt hetekben több munkatársam Peszachi vacsorája után is hívő testvérek szájából:

„Ha nem lettem volna hívő, most itt lett volna az ideje, hogy megtérjek.”

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük