Kihívás keresztyén (nem csak) férfiaknak – minek egy hívőnek egészségesen élni?


A test gyakorlásának kevés haszna van…

…írja az apostol. (1Tim 4:8) Tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy az edzés nem fontos egy misszionárius felkészülésében, vagy mindennapi gyakorlatában. Az őszinte igazság pedig úgy hangzik, hogy bár mindig is szerettem volna én magam sportosabb lenni, pont a fenti ige és az engem körülvevő evangéliumi szubkultúra behatárolta az elszántságomat. Ahogy fellelkesültem az edzés, fogyókúra iránt, úgy zuhant meg a lelki életem, és ahogy növekedett a lelki életem, úgy vesztette jelentőségét a vágy, hogy egészségesebben éljek. (Azért a fenti igéhez magyarázatként hozzá kell tennünk, hogy az apostol itt a törvényeskedő étkezési előírásokról szól és a gnosztikusok házasságellenességéről, nem a józan önmegtartóztatásról, nem is az egészséges életmódról, még csak nem is a böjtölésről.)

Az edzés érméjének másik oldalán pedig a fogyókúra, diéta, egészséges étkezés van. Persze, mind tudjuk, hogy a falánkság nem túl elegáns dolog, hogy ne mondjam, tényleg bűn, legalábbis bűnöcske, ami azonban nagyonis bocsánatosnak tűnik a keresztyén mindennapokban. Vannak lelkipásztor, sőt misszionárius ismerőseim, akik 160+ kilogrammot cipelnek a lábaikon, ám sok területen eredményesebbek nálam, vagy a még mértékletesebb, sportosabb misszionáriusoknál.

Az edzésen és a diétán kívül van egy harmadik oldala ennek a furcsa érmének. Ez pedig a böjt. Mi a szösznek jó ez bárkinek is? Ki az az agyatlan, aki kitalálta, hogy szentebbek leszünk csak azért, mert egy napot fejfájósan, mélybe zuhant vércukorszinttel töltünk, ólomlábú zombiként kóricálva egész nap, beleharapva mindenkibe, aki él és mozog!? Őszintén: semmi értelmét nem láttam a böjtölésnek. Isten jobban meghallgat, ha nem csak imádkozom, hanem éhségsztrájkolok is? Nonszensz!

Az AHA élmény

A cikk írásában – biztosan sejted már – azért kezdtem bele, mert valamiféle választ találtam. Az AHA élményem egyrészt abból fakadt, hogy a Misszió-Mentor blog témáit kutatva foglalkoztam picit az agy működésével. Bizony, a koncentrációs képességünk nagyban múlik az egészségi állapotunkon, az agyunk tápanyagellátásán. A mozgás és az alacsony glikémiás indexű táplálkozás épp azt biztosítja, hogy hatékonyan tudunk tanulni, figyelni, lehetőségeket észrevenni, és – igen – imádkozni is.

Mit is jelent ez? Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből (döntéseid) teljes életedből (gondolkodásod, figyelmed, akaratod, érzelmeid kontrollja) és minden erőddel (fizikális erőd, befolyásod).

Hát ezért kezdtem el az intenzívebb bibliaolvasás és koncentráltabb imaélet mellett egy számomra logikusnak tűnő diétát és egy kis laza mozgást (elmélkedős séta) beiktatni. És a dolgok lassan elkezdtek megváltozni.

Azonban az elmúlt hónapokban mindez még világosabbá vált. Férfiként régóta foglalkoztat, hogy milyen szerepet szánhatunk a a nekünk adott sajátos természetnek, miért nem találja a helyét sok férfi a mai világban, miért olyan vonzó életrablók a számítógépes játékok, miért gyűlik meg a férfiak baja – még sok hívőé is – a pornográfiával? Hogyan találhatjuk meg az Istentől nekünk szánt szerepet?

Így talált rám a Soulcon kihívás, ami leginkább férfiaknak szól épp ezekről a témákról.

Soulcon pólóban egy barátommal

Soulcon Team Redchurch 🙂

A Soulcon a „soul-control” azaz „lélekkontrol” rövidítése. A kihívás arról szól, van-e merszed negyvenkét napon át tartani magad a különleges alakulatok kiképzését távolról közelítő programhoz. 1, Egészséges táplálkozás 2, Fizikai kihívás 3, Imádság, lelki kihívás

Most csupán szeretném összefoglalni azt, amit a Soulcon és a testtel való viaskodás közben megértettem. Mint minden cikkemben, ebben is fonttos kitétel az, hogy én magam is úton vagyok, tanulok, és örömmel osztom meg, amit tanultam, de nem vagyok mester, csupán zarándoktárs.

1, Nem kell jól éreznünk magunkat.

Ha valaki kényelmetlenséget tapasztal, az első gondolata sokszor az, hogy valami nincs rendjén. Valójában ezért van az, hogy egész életünkben a kényelmet, a jó érzéseket keressük. Csakhogy Isten nem erre teremtett meg minket. Mindez inkább kísértés. Ha futni kezdünk, garantáltan gatyául fogjuk magunkat érezni egy bizonyos ponton túl. Aztán el is múlik. Aztán visszajön. Aztán másnap jajgatunk. Baj? Nem. Persze lehetnek orvosi okai annak, hogy az ember eleinte óvatosan erőltesse magát, ám a helyzet épp az, hogy a fejlődés fájdalmas dolog.

A kakaós csiga ellenben finom. Egekbe lövi a vércukorszintünket, energiával tölt fel, csodás íze van. Jó érzés. Hasznos? Nagyon-nagyon nem!

Tehát meg kell tanulnunk rosszul érezni magunkat, és megszeretni a növekedés fájdalmát. Meg kell tanulnunk a kényelmet, a kellemes érzéseket hálaadással, mértéktartással fogadni.

2, Pihenés és lakoma tökéletesen helyén van a hetedik napon.

Egy évvel ezelőtt májusban egy olyan diétára álltam be, amely kizárta a kenyeret, krumplit, tésztaféléket, édességeket… heti hat napon. A hetedik napon – döntsd el, melyik legyen az – azonban ünnepelünk. Hálaadással és örömmel eszem a foszlós kalácsot, az olasz különlegességeket, néha pizzát sütünk, vagy akár rendezünk egy izraeli kajapartit laffával vagy pitával (mindkettő lisztből készül).

Ez teszi tarthatóvá a szigorú diétát immár hónapok óta. Nem arra születtünk, hogy szünet nélkül csak használjuk az erőnket. Néha töltenünk kell az akaratunkat, elménket, lelkünket. Nekünk ez a vasárnap. Inkább praktikus okokból alakult ez így, nem dogmatikusan.  A családunkban a vasárnap lett a feltöltődés ideje, és erről nem is szeretnék tanbeli vitát nyitni. A soulcon kihívás ugyanezt a ritmust adta elém, immár a testedzéssel kapcsolatban is.

3, A böjt épp annak az eszköze, hogy Isten jelenlétében éljük át a kényelmetlenséget, a hiányt.

Így alaposan megismerjük a test követelőzésének hangját, és megtanuljuk meghallani a Szentlélek szelíd szavát is a testünk ellenében.

A böjt hatalmas segítség a különböző más függőségek, kísértések elleni harcban is. Ébresztőt fúj a léleknek. A tanulás intenzív időszaka.

A Soulcon kihívás harmadik hetében volt egy böjti napunk, amikor kizárólag vizet és üres fekete kávét ihattunk. Úgy terveztem, hogy ezen a napon egész nap otthon leszek és sajnálom magam. Isten pedig úgy gondolta, hogy aznap egy keresztyén konferencián legyek. Utazzak rengeteget vonattal és busszal, építsek kacsolatokat, imádkozzak másokért, figyeljek másokra. A böjtben nem magunkra, hanem a Szentlélekre jó figyelni. A böjtben jó másoknak adni, szolgálni.

plank, azaz alkartámasz

Plank, azaz alkartámasz

A negyedik hét a kihívás során ( a Soulcon csapatban úgy hívjuk: „a pokol hete”) különösen nehéz. Itt a szokásosnál is szigorúbb diétát kellett tartanom az elhatározásom szerint, és a hét során volt egy hidegzuhany, egy könyöktámasz (plank) és egy „falnál ülés” kihívás is. A lényegét ezeknek is abban látom, hogy a test követelőzéseivel szemben tanulom a jobb részt választani. Mikor minden tagom fáj és remeg, egyszerűen hálát adok és elkezdek imádkozni a fiúkért, akikkel együtt csináljuk a kihívást. Semmi őrültség nincs ezekben.

falnál ülés gyakorlat

Falnál ülés – kőkemény erőpróba

A próbák során sikerült megszeretnem az üres kávét. Mindig egy cukorral és tejjel kértem, ám most ráéreztem a forró kávé szürcsölésének élményére. Van ebben valami nagyon megnyugtató. Persze nem ez életem legnagyobb gasztronómiai felfedezése, de azért örülök neki.

4, A leghatalmasabb élmény azonban a gyülekezeti úrvacsora volt.

Általában az úrvacsorán nehezen értettem meg, mit is kell csinálni. Jó, igen, tudom, kicsit ciki ilyet olvasni egy lelkésztől. Persze, hogy tudom, mik a sákramentumok kritériumai és a református tanítást is ismerem ezzel kapcsolatban. Ám korábban az úrvacsora vétele alatt nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy most épp praktikusan mit csinálok. Most azonban, ahogy vártam a kenyérre és a borra, hirtelen arra gondoltam, most egy vagyok Jézussal. A kereszt oltárával vagyok közösségben. Immár én is fölveszem a keresztet Vele együtt, és Neki engedelmeskedem. Az elmúlt hetek kiállt szenvedése hirtelen megtisztelő lehetőségnek tűntek arra, hogy egyre inkább kiábrázolódjon bennem Ő. Az Úrvacsora ennek az ünnepe és megerősítése lett, és ezúttal ez töltötte be a gondolataimat.

5, Nem utolsósorban pedig tudom magamról, hogy Őérte egy különleges feladatot kell teljesítenem.

Az Evangéliumot kell elvinnem még nem hívő emberekhez. Ehhez pedig fizikális teljesítőképesség, terhelhetőség, önfegyelem, áldozatkészség szükséges. A Misszió nem diadalmenet, nem romantikus kaland, hanem a kereszt vállalása, önmagunk megöldöklése napról napra. Nem árt, ha állóképességben és egészségben is meg tudjuk őrizni, amit Istentől kaptunk.

Már csak a bejáratot szeretném megmutatni: Férfiak számára javaslom, hogy a Youversion Biblia alkalmazás bibliaolvasási tervei között a „tervek férfiak számára” pontban keressék a bevezető hétnapos áhítatsort. Ha ez most nem elérhető, akkor Facebook-on keressük meg a Soulcon Team Hungary csoportot, és kérezkedjünk be!

Lányok? Nos, hasonló női mozgalmat ti is találhattok. (Pl. https://www.szeresdnagyonistent.hu, bár ez utóbbi kevésbé fizikai kihívás) A Soulcon kihívást pedig mutassátok meg egy számotokra fontos férfinak, pl. apának, férjnek…

képernyőkép a Soulcon bibliaolvasási tervről

Soulcon bibliaolvasási terv – itt található

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük