Blog

Amiből mindenkinek ugyanannyi van

Kezdjük ott, hogy a pénz világában iszonyatos különbségek vannak ember és ember között. Hétmilliárd ember él a földön, és a leggazdagabbnak több pénz áll rendelkezésére, mint a legszegényebb országoknak!!! Azonban van valami, ami hétmilliárd embernek ugyanolyan mértékben adatott. A nap 24 órából áll, a hét pedig 168 órából.

Az angol királynőnek, Bill Gates-nek, a nyugdíjas bérszámfejtőnek és a Bangalore-i koldusnak századmásodpercre ugyanannyi. Vannak, akik úgy érzik, kifolyik a kezük közül, és tehetetlennek érzik magukat. Vannak, akik elütik, és vannak akik 2-3 állást tolnak, vannak, akik pedig önerőből az utcáról, a hajléktalanságból állnak talpra és érnek el sikereket, építenek ki cégbirodalmakat. A sikereik kulcsa nem az, hogy mennyi pénzük volt hozzá, és főleg nem az, hogy mennyi idejük volt rá (koppra ugyanannyi, mint neked) hanem az, hogy mit kezdtek vele.

Az idő olyan, mint egy csap, amelyből állandóan ömlik az értékes gyógyvíz, nem lehet elzárni, és tudjuk, hogy nincs belőle akármennyi. Egyszer el fog fogyni. A kérdés az, hogy amíg adatott, hogyan tudjuk a leghatékonyabban kihasználni.

Ennek titka, a valóban fontos dolgokra FÓKUSZÁLÁS.

S hogy amit épp meg kell csinálnunk, bármiért legyen is fontos, arra az adott egy dologra irányul a FÓKUSZ.

Ha pl. már egy órája ülünk egy üres papir előtt, és lapozgatjuk a Bibliánkat, hogy mi legyen az alapigénk, valószínűleg elvesztettük a FÓKUSZT.

Ha leültünk megírni egy cikket, és egy órával később még mindig üres a dokumentum, mert jött egy érdekes reklám e-mail, és facebook-on találtunk egy érdekes cikket, aminek utánajártunk a wikipedián, ahonnan átkattintottunk egy másik szócikkre, vagy elolvastuk a híreket és utánanéztünk az egyik aktuális gazdasági témának, nos ez esetben pontosan annyira vagyunk közel az eredményhez, mint egy órával ezelőtt. Elvesztettük a FÓKUSZT.

Ha volt egy kampány-ötletünk, utánaolvastunk, megírtunk két szórólapot, és néhány cikket egy új web-oldalra, majd egy hónapra félretettük, akkor egy hónap után lehet, hogy az egész téma és a megírt anyagok sem aktuálisak már. Napokon keresztül dolgoztunk valamiért, amit végül nem értékesítettünk. Hatalmas kárunk lett abból, hogy elvesztettük a FÓKUSZT.

Még egy rosszul megírt cikk, vagy kevésbé jól átgondolt kampány is lehet eredményes. De ami az asztalfiókban végzi, időpocsékolás volt.

Ami kimaradt

A fenti esetekben ami borzalmasan hiányzott, az a FÓKUSZÁLÁS. Az igazán fontos dolgokra figyelés. Fókusz a feladatra, hogy legyen alapigénk. Imádkozhatnánk, felírhatnánk az első három ötletünket, és a háromból választhatnánk egyet. Esetleg adhatnánk magunknak rá annyi időt, amíg iszunk egy pohár vizet.

Cikkek írásához bezárhatnánk minden más alkalmazást, különös tekintettel a Facebook-ra! Használhatnánk olyan szövegszerkesztőt, amelyen semmilyen gomb, szerkesztés, formázás nincs, csak a fehér dokumentum és a kurzor. (Ingyenesen letölthető megoldások vannak erre. 1000 pontos kérdés: Mi a neve az alkalmazásnak, amivel ezt a cikket írom? Focus Writer. :))

Ha úgy érezzük, hogy üres a fejünk, foglalkozhatnánk mással, és közben gyűjthetnénk az ötleteket. Wolf Gábor marketingguru egyszer azt tanácsolta: Ne ülj az asztalnál, ha a papírod és a fejed is üres! Egy jó ötlettel, vagy korábban leírt néhány gondolattal már van mit kezdeni.

Egy elkezdett kampányban, ha volt hitünk és ötletünk arra, hogy elkezdjük, csináljuk is végig! Sokan vagyunk olyanok, hogy árad belőlünk az ötlet, és nagy lelkesedéssel kezdjük el a dolgokat. De ami méltó volt arra, hogy belekezdj, arra is méltó, hogy végigcsináld. Hogy kinyomtasd, kiszórd, fogadd a visszajelzéseket, felvedd a kapcsolatot, programot szervezz nekik… ebből lesz eredménye a szolgálatodnak. Az ötletedtől senki sem fog megtérni. A kiosztott szórólapoktól sem fog senki megtérni. A végigvitt kampányokból befutott újabb sok-sok érdeklődő emberrel folytatott sok-sok beszélgetés vezet el oda, hogy néhányan megtérnek, és beépülnek a közösségbe. Amire szükséged van ahhoz, hogy végigcsináld, a FÓKUSZ, amely nem engedi, hogy újabb ötletekbe kezdj, kapkodj, abbahagyd, kinyomtasd és a raktárban hagyd porosodni.

Hol van a fókusz egy missziói munkás esetében?

Megérkeztünk oda, hogy mi az, amire valóban FÓKUSZÁLNUNK kell, mint missziói munkásoknak, lelkészeknek, lelki vezetőknek, ifivezetőknek, evangélistáknak… Konkrétan, hogy emberek felé szolgáljunk.

Édesapámmal kicsi gyermekként nagyon sokat horgásztunk. Én kezdtem el lelkesedni a horgászat iránt, és magammal rántottam őt is. Igen ám, de végül ő volt az, aki gyönyörű potykákat akasztott meg, gigantikus amurokat fárasztott, és a barátait nyaranta több alkalommal látta el halászlével, vagy hozzávalókkal. Én néhány évben üresen adtam le a fogási naplómat, majd végül már ki sem váltottam az engedélyt, csak elkísértem apácskát. Pedig ő megmondta:

„Kisfiam! Ha halat akarsz fogni a horognak a vízben van a helye. Ha a parton van, nem fogsz semmit. Ha csalit is teszel rá, jelentősen nő az esélyed, de akár még az üres horogra is rávághat néha egy bolond sügér. Csak ne kapkodd ki folyton! Ülj ott nyugodtan!”

Ez hiányzott az én horgásztudományomból. A FÓKUSZ. Kivettem, szereltem próbálkoztam, variáltam, csalikat váltogattam, de a horog többet volt a parton, mint a vízben. Épp a halakkal találkoztam a legkevesebbet, pedig a szakirodalom szerint a horgászat róluk kellene, hogy szóljon.

A horgászat titka: sok-sok idő a vízparton, bedobott, felcsalizott szerkóval.

A misszió titka: sok-sok idő emberek között, hirdetve az evangéliumot. Találkozó találkozó után, alkalom alkalom után, szórólapok ezrei, utcai prédikációk tucatjai. A missziói munkával eltöltött sok-sok idő fogja megadni a különleges pillanatokat, az évekig emlegetett történeteket, beszélgetéseket. Sok-sok visszautasításból, csalódásból születnek meg az óriási élmények, „encouraging story”-k.

Ne ugrálj egyik pótcselekvésből a másikba! FÓKUSZÁLJ!