Élt egyszer egy nem mindennapi nő, egy vad, kegyetlen és elnyomó világban. Akkor, amikor a nők értékét kizárólag az adta, hogy tudnak-e fiúgyermeket szülni. Ha ez nem sikerült, jött a második feleség, a megtűrtség, vagy még rosszabb esetben az egyoldalú válás, szégyenszemre visszaköltözés az apa nyakára, vagy a kiszolgáltatott magány, az út széle. (Hiányos biológiai tudásom alapján úgy tudom, hogy a fiúgyermekek Y kromoszómáját az apa örökíti. Ha nem születik fiú, az tudományos alapon az apa hibája. Ezt azonban akkor még nem tudta senki.) Egy vad világban, ahol a fiú, vagy férj nélkül maradt özvegy kilátástalan küzdelmet folytatott a környezetével, a nép véneivel a városkapuban, a nyerészkedő, telekhatárokat átrajzolgató szomszédokkal. Amikor a nők előtt nem állt karrier semmilyen területen, legfeljebb a fiúk szülésében.
Ez a nem mindennapi nő ilyen körülmények között is szabadon élt és cselekedett, fittyet hányva a kegyetlen társadalom adta kötelékekre. Élete, megélhetése, sőt megbecsültsége is biztosítva volt. Voltak fiai, és büszke is volt rájuk, azonban nem ők adtak értelmet az életének. Inkább ő volt az, aki támasza volt a család férfi tagjainak. Csodálatos világot teremtett maga körül az ókor pusztaságában.
Igen, a Példabeszédek „Derék Asszony”-áról van szó. A Példabeszédek könyvében található szöveget természetesen férfiak írták, ám ez a fejezet mégsem arra való, hogy a barátnőd/feleséged önbizalmát letörd vele. A derék asszony ugyanis kihívás a korabeli férfiak és minden kor minden embere számára is. Vonatkoztassunk el most a tipikusan női munkának titulált dolgoktól. Nem, egy asszony nem attól lesz boldog, ha abbahagyja a gondolkodást, és engedelmesen követi férje utasításait élete minden területén. A „Derék Asszony” nem keverendő össze a Stepford-i feleségekkel. Vonatkoztassunk el tehát a „guzsalytól” (megj. utánanézni, mi is az… 🙂) és a kézműves termékektől! A „Derék Asszony” egészen egyszerűen a gondolkodásában szabad, ezért gyakorlatilag bármire képes.
Lássunk néhány gondolatot, amely lendületet adhat egy magányosan, vagy akár csapatban küzdő férfi-, vagy női misszionárius számára:
1. A munka nem katasztrófa, amelyet túl kellene élni.
A derék asszony nem egyszerűen csak „sokat dolgozott”, hanem teljes mértékben lekötötte, és örömmel töltötte el az, amit csinált. Agya lázasan kutatta az újabb és újabb lehetőségeket, és minden elért eredménnyel egyre szorosabban kötötte magát a munka édes sikerélményéhez.
Nem mindnyájan vagyunk ilyen lelkesek a munkánkkal kapcsolatban. Sokan úgy élik meg, mint annak keserű árát, hogy hétvégén és a nyári szabadság alatt azt csinálhatnak, amit akarnak. Érdekes azonban belegondolni, hogy bennünket semmi nem kell, hogy kössön egy olyan munkahelyre, ahol nem szeretünk lenni. Hacsak nem irtunk alá valami nagyon előnytelen szerződést, valójában bármikor elsétálhatunk, és kezdhetünk valami mást. A gond azonban az, hogy magának a munkának a fogalma kapcsolódott össze a szenvedés érzetével. Képzeljük csak el, milyen érzés lehet egy munkahelyen különféle színű gombokat átválogatni alacsony díjazás mellett! Azonban ennél nem sokkal érdekesebb játékok a képernyőn már egészen le tudnak nyűgözni minket. Csak úgy repül velük az idő! Mi lenne, ha letisztogatnánk magunkról azt az elképzelést, hogy a munka elkeserítő?
2. Ne légy áldozata a körülményeknek!
A derék asszony és családja sok váratlan helyzetnek lehetett kitéve. Éhínségek, szárazságok, vagy a meleg éghajlaton szokatlanul kemény telek, amelyek időről időre mégis előfordultak. Az emberek ezekkel szemben kiszolgáltatottak voltak. Pl. egy gyengébb termésű évben a családnak el kellett adnia értékeit, vagy talán földjét is, hogy az árából élni tudjanak. A következő évben a gyermekeket adták el rabszolgának, majd önmagukat.
A rabszolgaság a Bibliában – bár mi semmilyen módon nem tudunk azonosulni ezzel az intézménnyel – egyfajta szociális háló szerepét is betöltötte. Az ilyen ínségbe jutott emberek számára túlélést biztosított. A mózesi törvény szerint a szolgákat hét év után el kellett bocsátani (méghozzá nem üres kézzel, hanem utólag megfizetve a munkáját), és 50 évenként az eladott földek is visszakerültek az eredeti tulajdonos családhoz.
Ám mégis fájdalmas belegondolni, milyen sors várt arra, aki 50 évre elvesztette a földjét. (A szomorú valóság az, hogy Izráel történetének nem volt olyan időszaka, amikor ezeket a szabályokat maradéktalanul megtartották volna, így egy eladott föld következményei még nagyobb horderejűek voltak.) Ráadásul egy ilyen helyzetben az asszony még inkább ki volt szolgáltatva férje gazdálkodásának, döntéseinek. Vagy mégsem?
A derék asszonyról azt olvassuk, hogy a kereskedőkhöz hasonlóan távolról is hoz élelmet családjának, azaz nem tehetetlen áldozata a körülményeknek. Vannak megoldásai, tartalékai arra az esetre is, ha rosszul mennének (merthogy fognak is rosszul menni) a dolgok. Ugyanez a helyzet a hóeséssel, ami Izrael földjén ritkaság számba ment. Általában kellemes, számunkra nyárias, legfeljebb őszies az időjárás. Azonban magasabban fekvő területeken, mondjuk Jeruzsálemben, vagy Betlehemben havazás is előfordul a téli hónapokban. Ilyenkor szokták az emberek azt kérdezni: miért pont most havazik? Hogy lehetek ilyen peches?
Ugyanígy meglep minket az is, hogy a benzin elfogy az autóból, hogy pont most jár le a forgalmi, hogy éppen most kellett bemondania az unalmast a mobilnak, a mosógépnek…
A derék asszony meglátta a vastag hótakarót, és egy magabiztos mosollyal elővette a melegebb öltözéket a család számára. Felkészült.
3. Tudd, hogy milyen értéke van a munkádnak/tudásodnak!
Talán neked is vannak apró titkaid, amelyeket gondosan rejt a műhely, vagy az asztalfiók. Lehet, hogy írogatsz, rajzolgatsz, tervezgetsz, de alaposan zavarba jönnél, ha valaki rábukkanna. Ugyan már! Pont én? Talán lehetett volna belőle valami, ha erre állok rá, de nem úgy alakultak a dolgok…
Nos, a derék asszonyban nyoma sincs ennek a bizonytalanságnak. Nem csupán értékes a munkája. Érzi is az értékét. Szemrebbenés nélkül mutatja meg a kereskedőknek, és meg is mondja az árát. A keleti viszonyokat ismerve, talán alkudni is lehet belőle, mert egyébként is alaposan felsrófolta. Amivel az ember sokat foglalkozik, az tökéletesedni fog. A derék asszony pedig ismeri és meg is mondja az értékét, mert ez az érték a családjáé. Házára, gyermekeire, férjére fogja fordítani. Itt nincs helye álszerénységnek.
4. Ha van egy ötleted, csináld meg!
Jött egy kósza ötlet. Mit teszünk ilyenkor? Elmagyarázhatjuk magunknak észérvekkel, hogy miért nem érdemes vele foglalkozni. Vagy elhitethetjük magunkkal, hogy megcsináljuk majd egyszer, ha ideálisak lesznek a körülmények, vagy ha már alaposan felkészültünk rá. Esetleg foglalkozhatunk vele addig, amíg egy másik ötlet el nem vonja a figyelmünket.
A derék asszony azonban fogja magát, és nekilát. Mezőt vásárol és szőlőt ültet. A mező földjéből ki kell termelnie először a kisebb-nagyobb köveket, majd nekilátni az ültetésnek. A szőlőskertet ki kell építeni, lekeríteni, gondoskodni a műveléséről, és nagyon sok időt várni, amíg a tőkék termőre fordulnak. A derék asszony gyorsan kalkulál, nem halogat, és ugyanakkor nem esik szét mentálisan a hosszú várakozás miatt. Rendíthetetlenül dolgozik a szőlőn, amíg a családja számára egy folyamatos jövedelmet biztosító értékes birtokot nem varázsol belőle. Nem írják felül újabb és újabb jó ötletek, nem marad félbe, elkészül. Lehetett volna más ötlettel is foglalkoznia? Igen. A szőlő ültetése csupán az egyik lehetőség. Talán nem is a leggyorsabban kifizetődő. Azonban sokkal jobban kifizetődik, mint egy sokkal elmésebb, ám soha meg nem valósított ötlet.
5. Légy te az, aki ad! A világ semmivel nem tartozik neked.
Sokakban ott van az az érzés, hogy jár nekik valami. A világ tartozik nekik valamivel. Boldogsággal, eséllyel, igazsággal, segítséggel… a szegénységükért, a nehéz gyermekkorukért, a megromlott egészségükért. Szóval mit fogunk kapni? A derék asszony semmit sem vár. Ő az, aki ad. Tudja, hogy a világ semmivel sem tartozik neki. Nem is akart éveket várni arra, hogy álmait valaki más, talán egy jótündér, vagy milliomos nagybácsi valóra váltsa. Inkább ő az, aki elébe megy a dolgoknak. Ő az, aki megteremti maga számára azt, amit megálmodott.
Sőt! Ő maga érzi, hogy tartozik… hogy javaival, amit Isten olyan gazdagon megáldott, mások felé szolgáljon.
A világtól, másoktól várni a segítséget, az esélyt, az álmaink valóra válását – ez nem csupán egy hétköznapi tévedés. Inkább egy nagyon rosszul rögzült minta a gondolkodásban. Egy paradigma, ami keretet ad annak, ahogyan a valóságot szemléljük. Nem lehet csupán megérteni az ellenkezőjét. A kereteket kell teljesen átrendeznünk, ha szeretnénk úgy gondolkodni, mint a derék asszony. De ha ez sikerül, egy egészen új világ tárul elénk.
6. A siker csupán a felszín. A pozíció csupán a siker felszíne.
A derék asszony férje fontos pozícióban van a városka társadalmában. Tagja a helyi önkormányzatnak, amely a tekintélyesebb, sikeresebb férfiakból áll. Ők gyűlnek össze a város kapujában, és leülnek megbeszélni a közös ügyeket, ha kell, akár igazságot szolgáltatni. Megtehetik, hiszen sikeres gazdaság van mögöttük, jól szervezett háztartás, szorgos, jól szervezett személyzet. Ruhája is erről árulkodik. Bíbor szálakkal átszőtt színes ruhája van, ami ennek a sikernek a szimbóluma.
Pozíciója mögött feleségével közös sikereik vannak. A sikerek mögött pedig egy nagyon egészséges szemlélet, és szorgalmas munka. Ott ül a városkapuban (nincs a Bibliában, de most képzeljük el egy kicsit) egy másik férfi. Néhány éve még az ő rabszolgája volt. Azonban közeledett a hetedik év vége, és gazdája nem csupán ajándékokkal bocsátotta el, de néhány nagyon jó tanáccsal is ellátta.
A férfi az első évben nagyon-nagyon szerényen élt. A kapott vagyonnal igyekezett jól gazdálkodni, ám nehezen jöttek az első eredmények. Földet bérelt, és egyedül kellett termővé tennie. Meg kellett küzdenie a kártevőkkel is, amik nagyon nagy károkat okoztak mindenkinek. Évek hosszú munkája, sok tanulás és nélkülözés után néhány nagyon jó év következett. Öt évvel a szabadulása után már tekintélyes gazdasága volt. Néhány irigy ember összesúgott a háta mögött: biztosan szerencséje volt, vagy valamilyen összeköttetései vannak… jól tud helyezkedni.
A derék asszony férje azonban maga is ismeri a titkot: A siker csupán évek kemény munkájának és céltudatosságának eredménye. A pozíció csupán a siker eredménye. Semmi sem véletlen itt. Mikor erre gondol, hálát ad feleségéért, és családjáért, akik ott vannak az ő sikere mögött.
7. Az önbecsülés a munkából épül.
Mikor egy munkát befejezünk, mikor valami újat tanulunk, mikor adni tudunk és nem szorulunk rá másokra, minden alkalommal egy nagy adag energiabombát küldünk az önbecsülésünknek, méghozzá az egészséges fajtából. Mikor munkánkat veszni hagyjuk, mikor környezetünk elúszik, mikor ellustáljuk az ígéreteinket, vagy nem fejlődünk, pusztítjuk a lelki erőnket. Minél inkább ezt tesszük, annál kevésbé leszünk mentálisan alkalmasak arra, hogy kitartsunk a céljaink mellett, vagy változtassunk az életünkön.
A derék asszony azonban nap mint nap apró sikerélményekkel, teljesített kihívásokkal, jókedvvel, mások megbecsülésével táplálja saját magát. Ebből merít erőt és hitet, amikor új dolgokba kezd.
Ha változtatni szeretnénk életünk bizonyos területein, ha új dolgokba szeretnénk vágni, szükségünk van arra az extra energiára! Törekedjünk apró sikerekre, gyors pici győzelmekre! Kezdjük a változtatásokat a legegyszerűbb pontokon! Vegyünk elő néhány ígéretünket, és teljesítsük őket! Tegyünk rendet magunk körül, akár csak egy sarokban! Ez ad erőt a nagyobb dolgokban is változtatni. A „Szeretem magamat” című meditációs hanganyagokat pedig talán még nem késő visszaváltani. Hátha van rá pénzvisszafizetési garancia. Az önbecsülés ugyanis nem abból épül, de ezt a derék asszonytól már tudjuk. 🙂
