Egyik olvasó kérte, hogy itt a blogban is írjak kicsit a szentföldi utazásomról, amit ajándékba kaptam pár héttel ezelőtt. Csodás út volt, és egy csomó képet mutathatnék, amilyet tucatszámra találhatunk a neten másoktól is, profibb géppel, jobb megvilágításban. Éppen ezért én inkább egy legek listáját szeretnék mutatni nektek. Fogadjátok szeretettel:
1. Az el-nem-kattintott fénykép
A Genezáreti–tó partján a szállodától nem messze láttam egy ricinus bokrot. Itthon is sokan kedvelik és ültetik a kertjükbe hatalmas bordó árnyalatú levelei miatt, és elmondják a gyerekeknek, hogy nem ám hozzápiszkálni, mert mérgező. Nos, ez a bokor vadon nőtt a köves útszélen, és amit itthoni kertekben bármikor is láttam, elbújhatott mellette. Éjszaka sétáltunk arra, és egy darabig tipródtunk a kollégával, hogy valóban ricinus-e, mert a levél formája azt mutatja, de nincs az a szentföldi forró klíma, ami ekkorára növeszthetné. Biztos valami fa ez, és csak hasonlít. Nem, tényleg ricinus volt. Eszembe jutott Jónás próféta története. A hatalmas levelek láttán el tudtam képzelni, milyen jól eshetett Jónásnak az árnyékába húzódni, és páholyból figyelni Ninive pusztulását. (A Károli által töknek fordított bokor valójában ricinus.) 🙂
El is határoztam, hogy reggel csinálok egy selfie-t a bokor árnyékában, és egy megfelelő cikkhez elsütöm a Misszió-Mentoron. Sajnos azonban reggel úgy adódott, hogy rohannunk kellett tovább, és nem is nagyon lassítottunk a következő néhány napban. Ricinus bokrot pedig ilyen nyugodt körülmények között már nem láttam a későbbiekben. Ez lett tehát az el-nem-kattintott fénykép az utazásom rekordjai között. Sebaj. Egy kis „fotós-hopp” és avatatlan szemlélő észre sem veszi a trükköt. Íme:
2. A leginkább várt fénykép
Az olajfák hegyén, a Gecsemáné kertjében. Minden vasárnapi iskolás gyerek tudja, hogy ez a Gecsema egy gazdag zsidó nemesember volt, aki csodás kertet vásárol a született kertépítő-tehetség feleségének. (Igazából meg nem is, hanem a Gat-semanim azt jelenti, olajprés. 🙂 )
Az Interneten látható képek alapján már nagyon vártam azt a helyet, ahol Uram és Királyom értem vért verejtékezett. Többen is utazásunk fénypontjának gondoltuk. Elképzeltem, hogy ha csak öt percet kapunk is, ott fogok sétálni az ősi olajfák között a csöndes hegyoldalban, szemközt az Óváros fehér falai, majd ahol senki sem lát, térdre hullok, megérintem a legöregebb olajfát, és elmerengek azon, hogy vajon én tudok-e egy órát virrasztani Mesteremmel.
Nos, a látvány valóban lenyűgöző. Az olajfák között bizony van olyan, amelyet kétezer évesnek gyanítanak. És valóban meg is lehetett érinteni a törzsét a rácson keresztül. Szép fényes volt a kérge, mert minden zarándok ezt is tette. De azért a sétám nem olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Azon a szűk ösvényen, ahol körbe lehetett járni a kis lekerített ligetet, három másik turistacsoport is fényképezett.
Az olajfákat azonban így is mindenképp le akartam fényképezni. Az olajfa különleges szimbolikus növény, ami egy másik cikket is megérdemelne. A legkedvesebb fotóm róla azonban az, amelyen a kétezer éves fa termését láthatjuk. Mert hogy ezek a fák jó gyümölcsöt teremnek.
3. A legnyugodtabb fénykép
Jellemzően a legnyugodtabb fényképek azok voltak, ahol Konstantinusz anyja semmit nem épített. Ilyen volt többek között a Jardenit nevű hely. Ha fényképeket látunk olyanokról, akik „a Jordánba merítkeztek be”, akkor az ezen a helyen készült. Ezen a helyen minden Jézusról és Keresztelő Jánosról szólt, bár valószínűleg az utóbbi sosem járt errefelé.
Egyszerűen ez az a hely, ahol a Jordán vize még kevésbé zavaros, szép a környezet, dús a növényzet, és ideális a hely egy ilyen kiépített bemerítkező vagy lábáztató liget kialakításához. Itt volt lehetőségem arra is, hogy egyedül elvonuljak, olvasgassak, imádkozzak, és lőjek egy selfie-t. Igen, hoztam egy flakonban Jordán-vizet is. Nem, nem tudom, mit kezdjek vele. 🙂
4. A leggyorsabban elkattintott fénykép
Jellemzően a villámgyors fényképek olyan helyeken készültek, ahol katolikus, vagy még inkább közös (katolikus, ortodox, kopt, örmény, etióp) szent helyek voltak. Végeláthatatlan sorban állás után pár másodpercet kapunk ott, annál a kő-izénél, azol „az” történt. Itt aztán a katolikusok keresztet vetnek, a protestánsok selfie-znek, és már tuszkolják is őket tovább, mert mások is várnak ám!
Valamiért Betlehemben a születés temploma mégis belopta magát a szívembe. Talán csak jó tempóban érkeztünk, talán az idegenvezető kedvessége, és Betlehem hangulata, vagy a közelgő karácsony teszi, de nem zavart különösebben a hajszolt tempó. Ezért nyert a leggyorsabb fénykép kategóriájában. Abszolúte versenytárs lehetett volna a Szent-sír templom Jeruzsálemben, ott azonban nem vállaltam a tolongást. Míg a többiek sorban álltak, én két nyugodt órát kaptam az Óváros utcáin. Így az utóbbi indulhatott volna az el-nem-kattintott képek ranglistáján, azonban onnan azért hullott ki, mert nem is bántam, hogy nem kattintottam el.
5. Az aha-fénykép
Sokszor láttam már, és használtam is föl fotókat a Qumran-i egyes számú barlangról, ahol annó a kecskepásztor-fiú megtalálta a híres Ézsaiás-tekercset. Mindig csodálkoztam, hogy miért légi fotókat mutatnak róla. Nos, kiderült számomra is a titok. Ezért lett aha-fénykép. A Qumran-i település feltárásai, ahová elmehettünk, magasságban fölötte vannak annak a vádik-szabdalta (Vádi=vízmosás) hegynek, amely oldalában a barlang található.
Qumrán hatalmas tanulsága azonban nem a romok, a korsók és a titokzatos megfejthetetlen iratok. Sokkal inkább a jól ismert bibliai kéziratok, köztük a leginkább épen maradt Ézsaiás tekercs, amely apróságoktól eltekintve megegyezik az ezer évvel későbbi Aleppó Kódex szövegével, és így a mi mai Bibliánkkal. Rengeteg találgatás volt arról, hogy hogyan hamisították meg a Bibliát, és milyen másolási hibák voltak benne, ami miatt teljességgel manipulált szöveget olvasunk… Ahogyan persze sok olyan találgatás is volt, hogy biztos írnak a tekercsek Jézusról és a feleségéről, meg arról, hogy a liberális teológusoknak mindenben igazuk van. Nos, semmi ilyesmi. Ha valamit megtudtunk belőlük, csak újabb megerősítés, hogy a Biblia megbízható.
Aha-élmény volt számomra látni a pusztának azokat a kietlen tájait, ahol egykor Dávid menekült Saul elől. Bizony, az is errefelé volt. Ilyen kis barlangokat tömegével találhatunk. Az egyik ilyenben bújt el Dávid, és Saul épp abba a barlangba vonult vissza, hogy olyan dolgokat intézzen, amelyeket még ő, mint király is csak gyalog szokott.
Egy másik alkalommal pedig egy ilyen mély völgy két oldalán látták meg egymást Dáviddal. Így bár rajtaütésszerűen átszaladni nem tudott, Saul jól hallhatta és láthatta Dávidot, amint megmutatta neki a király lándzsáját és korsóját annak jeleként, hogy előző éjjel megint megkímélte az életét.
6. A kötelező fénykép
Az olajfák hegyéről Jeruzsálem óvárosa, a Szikla-dóm, és jól megfigyelhető a „templom párkánya”, azaz a Templom-hegy falának legmagasabb pontja, amely fölébe tornyosul a Kidrón-völgynek. Az ókori feljegyzések szerint aki onnan kilesett, bizony alaposan meszédült a mélység fölött. A Kísértő ide vitte föl Jézust, hogy vesse alá magát, ha csakugyan Isten fia. Mielőtt élesben próbál kenyeret szaporítani, nem árt kipróbálni, hogy Isten csakugyan működik-e. Jesua a Tóra szavaival válaszolt. Istent nem lehet tesztelni. Nála csak éles helyzetek vannak. Ő van, mi pedig bízunk Benne.
Egyszerű lett volna a templomi tömeg előtt produkálni egy ilyen látványosságot. Hamar tömegek rajongták volna körül a Messiást. Ő azonban a hosszabb utat választotta. Közöttük élt, velük evett, hajójukban aludt, és hagyta, hogy elszéledjenek, ha túlságosan sokat gondoltak a látványosságokra. „Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos szelíd, követni híven, mint Ő, Atyám parancsait…”
7. A fénykép, ahol legkevésbé jött át…
Egy tópart, köves-kavicsos, füves… és van ott egy bácsi is. Picit messzebb volt egy katolikus templomocska, egyébként viszont egy csöndes hely a Galileai-tó partján. Itt történt a helyiek szerint, hogy Péter és a többiek Jézus feltámadása után Rá várakozva halászni mentek. Egész éjjel semmit sem fogtak, majd meglátták Jézust a parton…
Péter fölvette a ruháját, és úszva ment ki a partra, hogy újra ott lehessen a közelében. Itt kérdezte meg Jézus háromszor is: Szeretsz te engem? Ezen a helyen én is úgy éreztem, hogy engem is kérdez. Nekem is mondja: kövess engem. Hatalmas vágy volt bennem, hogy Őt megláthassam. Elhatároztam, hogy nem fogok magamról fényképet csinálni. Csupán a partot fényképeztem. Hoztam egy marékkal a partra vetett csigaházakból is, hogy erre a pillanatra emlékeztessenek, és arra: Ő tudja, hogy én mennyire szeretem… még ha a fényképen ez nem is jön át, és sokszor az ostobaságaim sem ezt mutatják.
8. A fénykép ami miatt elkéstem
A Siratófal szintén egy várva-várt pillanat volt. Útitársaimat azzal ejtettem kétségbe, hogy többször elmagyaráztam nekik, ez a keresztyénség legszentebb helye. Egyáltalán nem bizonyított, hogy hol volt a szent sír. Két helyet is mutattak nekünk ezzel a felkiáltással. Hol született? Késői hagyomány. Hol volt az utolsó vacsora? Honnan tudták a keresztesek? A nyugati fal azonban annak a templomnak a fennmaradt kövei, ahol Jézus valóban, egészen biztosan tanított, gyógyított, válaszolt a kérdésekre, kiűzte az árusokat, gyermekként pedig megvallotta szüleinek, hogy itt, Atyja házaban van a helye. Erről legalább tudjuk, hogy hol van.
Ez volt az a hely, ahol aztán a találkozó helyén úgy elmerengtem, hogy a csapat továbbment, én pedig lemaradtam anélkül, hogy észrevettem volna. Valaki értem jött, amiért nagyon hálás vagyok.
9. Ahol a leglátványosabban kaptuk a szeretetet
Betlehemben egy kis boltocskában történt, hogy néhány barátommal szuveníreket vásárolgattunk, és közben beszélgettünk az eladóval. Végül az öreg elhatározta, hogy ilyen kedves vendégeket meg fog kínálni kávéval. Az ifjú (talán a fia) elővett egy termoszt, hogy töltsön nekünk, de az tulaj úgy döntött, friss kávét szeretne készíteni. A bolt közepére húzott egy kemping-főzőt, és odatett főni egy pitliben vizet. Mikor felforrt, néhány kanál kardamon-ízesítésű kávét rakott bele, majd amikor felhabzott, hagyta leülepedni, és töltött. Engem például a saját székébe parancsolt, ami egy arab családban nem kis megtiszteltetés. Felkínálta, hogy másnap reggel is szeretettel lát minket egy kávéra. Sajnos azonban nekünk reggel korán indulnunk kellett. Ez a bácsi, és a bolt közepére húzott kis főzőkészülék számomra a vendégszeretet magasra tett mércéje és szimbóluma lett.
10. Ahol nincs semmi
Jézus sírja. A képen az ún. Kerti sír látható, amit protestánsok tártak föl, és állítják, hogy ez az igazi. A hagyományos helyszín ma az Óváros falai között található, a Szent-sír Templomban, amiről már szóltam korábban. Személyes benyomásom, hogy a Golgota valószínűleg a most hagyományosan ismert helyen lehetett. Nem gondolnám, hogy az egykori városfaltól ilyen messzire kihoztak volna egy rabot a római katonák. A sír azonban akár itt is lehetett, hiszen Arimátiai József oda vitte a testet, ahol saját sírja volt. Nem tudjuk.
Azonban Jézus sírja – bárhol volt is – üres. Ha nem lenne az, beszélnünk sem kellene róla.
Ez a mondat kicsit egész utunk tanulsága lett. A sok szent hely, kövek, fák, templomok között a reménységünk kulcsa. Bár jó volt itt járni, és látni mindezeket:
Nincs itt, mert feltámadt!
