„Wasowsky nem adta le a jelentést!” – mondta a Szörny Rt. című elmés rajzfilmben Rose, a hatalmas nyálkás házatlan csiga szörnyeteg adminisztrátor, a kicsi, zöld egyszemű Mike Wasowskynak. Gülüszemű barátunk pedig azzal az indítvánnyal állt elő: „Ó, az a fránya papírmunka! Mi lenne, ha egyszerűen megfeledkeznénk róla?” No igen. Az ő munkájuknak – akár csak a misszionáriusénak – van egy izgalmas, megbecsült, lényegi része, ami miatt jó dolog a Szörny Rt-nél dolgozni. („Az a célunk, hogy a holnap szebb legyen, még ma!”) De van egy másik része (miként a missziói jelentés nekünk). A jelentések, elszámolások, visszaigénylések, publikációk… („ami bolhaszín, az marad.”)
Egy misszió életében úgy néz ki, hogy vannak beküldendő jelentések, megírandó történetek, összefoglalók, jegyzőkönyvek, vannak támogatók, akik hallani szeretnének rólunk, tudni szeretnék, mi történik a frontvonalban az ő pénzükön.
Ha nincs missziói jelentés
Előfordulhat azonban, hogy olyan keretek között szolgálunk, hogy ilyen jelentésekre nincs szükség, helyette egész más papírokat kell rendszeresen kitölteni.
Pl. valaki parókiára kerül, máris vezetnie kell egy anyakönyvet, postakönyvet, leltárat a mindenféle kancsókról, kelyhekről (klenódiumok), stólanaplót, szolgálati naplót, de senki sem lesz különösebben kíváncsi, hogy ment az evangelizációs látogatás, vagy a játszótéri sketchboard-üzenet (táblarajz).
Az is lehetséges, hogy olyan szervezetnek dolgozunk, amely jóval ritkábban, és egészen meghatározhatatlan formában kér valamiféle missziói jelentés-t, vagy csak szóban tájékozódik. Előfordulhat az a helyzet is, hogy amolyan „misszionárius óriás”- ként egyedül szolgálunk, és senki sem kérdez tőlünk semmit. Ha Pál apostol mintáját követve el tudjuk tartani magunkat a szolgálat mellett, vagy szolgálni tudunk a munkánk mellett, akkor bizony érezhetjük úgy, hogy senkinek sem tartozunk elszámolással. Akkor szolgálunk, amikor akarunk. Ha pedig főállású és mások által támogatott szolgálatban vagyunk, érezhetjük tehernek a jelentésírást. Hiszen elvon minket a „valódi” szolgálat lehetőségétől.
A kísértés
Ezen a ponton azonban fenyeget bennünket néhány csapda. Fegyelmezett, céltudatos és ügyes munkásokat, amolyan „óriásokat” megkörnyékezhet az érzés, hogy ők azok, akik mindenhez értenek, mindent tudnak, és amit végeznek, abba másoknak nem kellene beleszólnia, még csak belekérdeznie sem. Fontos azonban tudni, hogy bármennyire is jól mennek a dolgok, és értékes ajándékokat kaptál Istentől, nem kaptál meg mindent. Szükséged van más hívőkre, közösségre, együttműködésre. Akármilyen sikeresen is indult a szolgálat, ki tudsz siklani, és kell valaki, aki ezt akkor közli veled, amikor ennek még csupán az első jelei mutatkoznak.
Lehet, hogy a csapda egészen másutt van. Az egyéni szolgálat lehet takaró a lustasághoz, vagy a kényelemhez. „Ráér holnap is elmennem, a jövő héten majd jobban belehúzok, most úgyis mindenki nyaral és senki sincs otthon…”
Széteshet a szolgálat a kívülről, „civilektől” jövő sokféle elvárás és ötlet miatt. Ugyanis ha nincs egy missziói csapat és missziói vezetés, amely beosztja az idődet, nagyon sokan fognak sorba állni, hogy ezt megtegyék. Hiszen nem is dolgozol! Úgyis ráérsz. Ott van a „sorban” a gyülekezeted, a nagyobb család, vagy akár a gyerekek óvónénije.
Lehet a csapda magában a munkában / misszióban. Mikor nem szabályozzák irányelvek, hitvallásos kötöttségek, saját missziós anyagok azt, amit csinálsz, esetleg épp azok a nem-hívő emberek teszik meg ugyanezt, akik felé szolgálsz. Megmondják, hogy mit is kellene csinálnod azért, hogy nekik megfelelően segíts, te pedig lassacskán felpuhítod a missziót, és a jó kapcsolatra inkább igyekszel, mint a küldetésed eredeti céljára. A „barátság-evangélizáció” átfordulhat öncélú barátkozássá.
Ezek a csapdák pedig azért halálosak, mert egy kötetlen munkaidejű és ellenőrzés, mentorálás nélkül végzett szolgálatban egyik nap éppen olyan, mint a másik. Ha nem mégy, és nem teszed azt, amit kell, senkinek sem fog hiányozni. Ha teszed azt, amit kell, sokszor csak nehézséget jelent, nem látod az eredményeit. Évek telhetnek el így. Könnyű feladni, kikapcsolni, a relatíve nagyobb nyomásnak engedni („…kedves apuka, holnap tulipánokat ültetünk az óvoda udvarán, tessék hozni ásót, gereblyét, tulipánhagymát és ágyásszegélyt is, utána pedig szülői értekezletet és májusköszöntő zenés műsort tartunk, ahová süteményeket és üdítőt kérünk, a gyerekeket délben el lehet vinni, de háromra vissza kellene hozni….ugye ráér apuka, mert a többiek sajnos dolgoznak…?”).
Ha tehát a szolgálatban csapatban vagyunk,
…lássuk meg az értékét! A missziói jelentés írása valójában egy lehetőség. Ha a misszió kötelékében van egy mentorunk, vagy vezetőnk, aki észleli, ha elmaradtunk, és szolidan a fejünkre is olvassa ezt, az nem teher, hanem segítség. Ha pedig elolvassa a jelentésünket, és javaslatai is vannak, vagy kérdezhetünk tőle, az kincset ér.
Missziós szervezetek általában kérnek olyan beszámolókat, történeteket, amelyeket azután támogatók, érdeklődők számára küldenek el, hogy a végzett szolgálatot bemutassák. Lehet ez imalevél, beszámoló, imakérések rövid listája, vagy egy történet a misszió kiadványába. Természetesen a történeteket tilos név szerint, vagy akár név nélkül de beazonosíthatóan küldeni, főleg, ha még nem hívőkről van szó.
Missziói jelentés – önmagunknak?
De mi történik akkor, ha semmi ilyesmit nem kérnek? Ha a kért jelentés teljesen más jellegű, az evangélizáció, a misszió szempontjából nem feltétlen releváns, (mint pl. a postakönyv, vagy a stólanapló)? Persze, hogy úgy kell csinálni, ahogyan elvárják! De szolgálatunkért és önmagunk fejlődéséért szükségünk van arra, hogy kövessük a dolgok alakulását.
Ha pedig Isten tényleg megajándékozott azzal, hogy sátorponyva-készítés mellett szolgálhatunk gőzerővel, ahogyan Pál tette, akkor is szükségünk lesz imádkozó, segítő, támogató testvérekre, eleinte mentorra, tapasztalt segítőre, útmutatásra, lelkigondozásra.
Javaslom, hogy szolgálatod első napjától kezdve próbálj meg vezetni egy naplót! Olyan naplóra gondolok, ahol elhatározásaidat, teljesítményedet, szolgálatod menetét, fejlődését vezeted. Nem irodalmi naplóra gondolok, amivel órákon át bíbelődsz, rágva a ceruzád végét, keresve a jobb költői képeket. Csak írd be a legfontosabbakat! Íme néhány segítő kérdés a teljesség igénye nélkül. Használd, és szabd magadra!
Mi történt tegnap?
Hol voltál látogatni?
Hány szórólapot adtál ki, vagy hány emberrel beszéltél?
Milyen más feladatod volt?
Mennyit dolgoztál összesen?
Van-e valamilyen elmaradásod, ígéreted, kötelezettséged?
Hol tartasz az elhatározásaid, célkitűzéseid véghezvitelében?
Miben kell fejlődnöd? Van-e kérdésed a mentorodhoz (főnököd, barátod, idős lelkész bácsi, tapasztalt misszionárius kolléga, Misszió-Mentor)?
Mi volt ma az igéd? Kaptál-e valamilyen vezetést, gondolatot?
Volt-e a szolgálatodban valamilyen különleges előrelépés, vagy bátorító fejlemény? Esetleg egy különleges találkozás, beszélgetés, megtérés?
Igen. Ez utóbbi ponton történeteket is jó lesz megírnod röviden. Milyen kérdés merült fel? Milyen kihívással néztél szembe? Hogyan oldottad meg? Hogyan válaszoltál? Mit mondtál? Hogyan reagált a beszélgetőpartnered? Hogy érezted magad? Lesz-e folytatása?
Olvassa ezt valaha valaki?
Ha Isten cselekszik rajtad keresztül (ezért vagy missziói szolgálatban), akkor ezek a történetek lesznek a bizonyságtétel. Tartsd számon őket, mint Isten különleges ajándékait! Ne hagyd elveszni őket és név nélkül, de érdekesen add tovább bátorításul azoknak, akik imádkoznak érted/értetek, vagy akár más módon is támogatják a szolgálatodat!
Ne csak szolgálj! Jegyezd is fel, ami a szolgálatodban történt, és legyenek körülötted olyan emberek, akik felé önkéntesen is elszámolsz mindezekről!
Lehet, hogy olvastál már életrajzi könyveket misszionárius úttörőkről, óriásokról. Mi történt az első években? Mivel próbálkozott? Kikkel beszélgetett és hogy alakultak a beszélgetései? Milyen kudarcai, bukásai voltak, és hogyan lépett túl rajtuk?
Ezeknek a könyveknek fontos forrása, a missziós szervezetek irattára, ahol ezeknek a misszionáriusoknak a missziói jelentés-eit, beszámolóit, leírt történeteit őrzik az utókor számára.
Jó, ha téged is számon tartanak, és várják a beszámolóidat valahol. Ki tudja, talán a te jelentéseid is életrajzírók és missziológusok, missziótörténészek számára szolgálnak értékes forrásként. Ha azonban nincsenek ilyen kapcsolataid, terveink szerint a misszio-mentor.hu oldalon kialakuló közösség is lehet ilyen támogató, imádkozó, bizonyságtételeket gyűjtő fórummá, ahol talán te is találhatsz támogatást, ötleteket, és olvashatod mások történeteit, bizonyságtételét.
(Megjegyzés a Misszió-Mentor-nétól: „Akkor kell egy >>fórum<< is, nem?” Misszió-Mentor válasza: „Coming soon”! 🙂 )
