Épp csak tanulgatjuk azt a képességet, amellyel az igazán fontos dolgokra FÓKUSZÁLUNK, és nagyon hamar rá fogunk jönni, hogy egy másik képességre is szükségünk lesz hozzá. Ki kell tudnunk mondani egy rövidke kis szót: NEM. Méghozzá szemrebbenés, szégyenkezés és magyarázkodás nélkül. Méghozzá tudnunk kell nemet mondani jó, hasznos és szükséges dolgokra is. Méltányolható kérésekre, fontos ügyekre, biztos nyereséget hozó ügyletekre, kiváló ötletekre. Majdnem mindenre.
Ez így ridegnek és nemtörődömnek hangzik. Valójában azonban ha IGEN-t mondunk valamire, akár tudatában vagyunk, akár nem, egy sereg más lehetőségre mondunk NEM-et.
Nemet mondani kérésre
Többször megtörtént velem, hogy valaki igencsak méltányolható okkal kért tőlem pénzt, és bár a gyülekezetben vagy a szolgálatban szűkös volt keret, szépen a saját zsebembe nyúltam. Azután hamarosan valaki más is kért. A kérése az előzőnél is méltányolhatóbb volt, ezért ugyanazt tettem. Majd jött egy harmadik, de akkor már a zsebemben sem volt semmi, ő pedig csak mondta-mondta, hogy mennyire fontos lenne… és közben arra gondoltam, vajon este mit fogunk vacsorázni most, hogy a zsebem kiürült. Ebben a helyzetben sem úsztam meg, hogy a végén azt mondjam: „Nem tudok segíteni.” és nem úsztam meg a keserves pillantásokat sem. Olyan hatalmas a szükség, hogy a teljes személyes vagyonunk is csupán egy csepp a tengerben hozzá. Meg kell tanulnunk nemet mondani.
Ugyanez a helyzet az alapítványokkal, missziói szolgálatokkal, célokkal, ügyekkel. Mind fontos, és kedves is a szívünknek, de megvan a keret, amit adományként rendszeresen adhatunk. Ha pedig valamire mégis IGEN-t szeretnénk mondani, át kell gondolnunk, mi az, amivel kapcsolatban az IGEN-ünket NEM-re változtatjuk.
Nemet mondani lehetőségekre
A kezdő misszionárius vagy gyülekezetalapító lelkész első problémája, hogy honnan lesznek kapcsolatai. Azután persze jönnek a kapcsolatok, és a naptárunk hamar betelik. Hány emberrel tudunk rendszeresen beszélgetni, Bibliát tanulmányozni? Talán tízzel? Az éjszakáinkat „meghekkelve”, vagy a családtól időt lopva lehet, hogy a tizenkettő, vagy a tizenöt is összejön. S azután itt is eljutunk oda, hogy volna még egy ember, aki nyitott az evangéliumra, de már nem fér be. Ahhoz, hogy neki igent mondjunk, valaki másnak nemet kell mondanunk. Lehet, hogy van valaki, akivel már csak büszkeségből járunk össze, de valójában értelmetlen vitát folytatunk? Nem akarjuk feladni a küzdelmet és vesztesként visszavonulni? Ezen a ponton a büszkeségünkre kell nemet mondani, hogy igent mondhassunk egy másik lehetőségre, egy nyitottabb emberre.
Ugyanígy kell nemet mondani az olyan felkérésekre, amelyek nem illenek a szolgálatunkba. Néha saját gyülekezetünk mindenféle tevékenységeire, csoportjaira, programjaira. Milyen jó, hogy ezek vannak! És mégis, mi ki kell hogy maradjunk belőlük.
Gyülekezeti, baráti, szolgálati, vagy a gyerekek iskolája vonalán néha úgy érzem, hogy mindenki a heti hét darab estémre pályázik kihagyhatatlan tevékenységekkel. Hány ilyet vállalhatunk be? Vegyük fontolóra, hogy van egy saját szolgálatunk, amelyben emberekkel kell találkoznunk, és néha nekik is az este a megfelelő. Vegyük fontolóra azt is, hogy a gyerekeink – ha vannak – alapvetően igénylik az estéink többségét! Vegyük fontolóra, hogy ha este 8-ig vagyunk valahol, mikor fogunk hazaérni, mikor fejezzük be az esti rutint, mikor kerülünk ágyba, és hogy érezzük magunkat másnap! Amikor próbálunk nemet mondani egy rendszeres esti tevékenységre, mindenképp azt fogjuk érezni, hogy rosszak vagyunk. Szívesen elmagyaráznánk, hogy milyen fontos dolgaink vannak esténként, de sajnos ha ezt megtesszük, üres magyarázkodásnak hangzik. Ezért amikor a nemet mondani tanulgatunk, fel is kell vérteznünk magunkat ez ellen a rossz érzés ellen!
Most jön a legnehezebb és legfontosabb:
Meg kell tanulnunk nemet mondani önmagunknak
Most gondolatban engedjük meg magunknak és tételezzük fel, hogy szolgálatunkat megkezdve a hosszas ötletelés helyett a legelső és nem is túl szerencsés ötletünket valósítjuk/valósítottuk meg! Képzeljük el, hogy szorgosan elkezdünk dolgozni egy olyan programon, amelynek több gyengesége is van, és számos jobb ötletünk is lehetett volna, mi viszont fafejek voltunk, és épp ebbe kezdtünk bele. Végül megvalósul egy program, majd le is zárul csekélyke eredménnyel. Mivel végiggyűrtük, a szolgálatunk némiképp megjelent, lett néhány kapcsolatunk, gondolkodhatunk a következő programunkon, esetleg levonhatjuk a következtetésünket, hogy miben kell másképp csinálnunk legközelebb. Természetesen azonban ezzel a teljesítménnyel nem vagyunk maradéktalanul boldogok.
Most gondolatban tekerjük vissza az időt, és képzeljük el, hogy ugyanazon a ponton támad egy ötletünk. Írunk hozzá anyagokat, regisztrálunk egy web-oldalt, beszélünk néhány emberrel, majd támad egy másik ötletünk, ami tényleg jobb, mint az előző. Azon is dolgozni kezdünk, de meglátjuk néhány gyengeségét, ezért egy harmadik ötlettel kezdünk el foglalkozni. Rengeteg munkánk lesz a félkész ötletekben, és az idő csak telik. Eredmény ebben az esetben nulla, miközben több sokkal jobb ötleten is dolgoztunk, mint az a bizonyos legelső az előző esetben. Saját jó ötleteink gyorsabban támadnak, mint ahogyan kivitelezni tudnánk őket.
Ennek az eredménye az, hogy az asztal terítve van skiccekkel, vázlatokkal, tervekkel, amelyek után szaladgálunk egy picit, azután pedig félbe maradnak. Totális energiaveszteség. A terv, amiből semmi nem lesz, csak az időnket és a kreatív energiáinkat rabolja. A hirtelen támadó ötletekre, impulzusokra is kell tudni nemet mondani. Nem véglegesen. Most NEM. Fölírhatjuk, gyűjthetjük, gondolkodhatunk rajta néhány percet, nem kell hagynunk elveszni. De most hagyjuk békében!
Az ideális „igen”
Gondolatban keressünk egy harmadik megoldást is! Tekerjük vissza az időt, és a kezdet kezdetén adjunk magunknak egy nagyon nyugodt egy-két napot, amikor kiírjuk magunkból az összes ötletünket, lehetőségünket, még a meredek, vagy elsőre nonszensznek tűnő lehetőségeket is! Ezek közül válasszuk ki a 20 legjobbat! Most pedig a 20-as listáról válasszuk ki azt az 1-2 projektet, amelyre kapacitásunk van és most a leginkább lelkesít – döntsünk valahogyan! Most pedig gondosan őrizzük meg a maradék 18-19-et! Mert ez az a lista amivel végképp nem foglalkozunk egyelőre. Most valószínűleg egy nagyon jó ötlettel fogunk foglalkozni, amelynek szép eredményei lesznek. Nem tökéletes, ezért még arra is lesz lehetőségünk, hogy tanuljunk belőle, és fejlődjünk. Minden más ötletünket pedig ideiglenesen félreteszünk, amíg a projektünk el nem készült!
Nemet mondani fárasztó
Ami a leginkább energiaigényes része ennek a gyakorlatnak, hogy nem akarunk automatikusan nemet mondani mindenre. Szemünk folyamatosan keresi azt az értékes alkalmat, kapcsolatot, befektetést, ötletet, amelyre egy hatalmas IGEN-t kell mondanunk, mert nem véletlen, hogy elénk került. Nem akarunk nemet mondani minden rászorulónak és hajléktalannak. Nagyon is szeretnénk nagylelkűek lenni. Nem szeretnénk nemet mondani minden kapcsolatra. Szeretnénk sok-sok emberrel foglalkozni. Nem szeretnénk nemet mondani minden biztosításra, befektetésre, online tananyagra, lehetőségre! Ezekre szükségünk van. Nem szeretnénk nemet mondani minden romantikus kapcsolatra. Keressük a társunkat. De egyszer valakinek igent mondunk, vagy már meg is tettük, és például szerelem terén egyetlen igenre van kapacitásunk.
Hogy a legjobb dolgokra mondhassunk igent, szükséges rossz, és fontos tapasztalat nemet mondani majdnem mindenre, és közben elkerülni, hogy bezárkózzunk és falat húzzunk magunk köré. Energiaigényes, nehéz feladat, bátor embereknek.
