Nincs semmi időd a misszió szolgálatára? Fáradtan zuhansz haza a munkából, és korán kelsz? El sem hinnéd, mennyi tartalék, mennyi kincs, felszabadítható idő és akaraterő lakik benned! Ha elhinnéd, eszedbe sem jutna azon sírni, mire nincs erőd és időd napi nyolc óra munka mellett a misszió számára. Egy kis történettel hadd illusztráljam a családi legendáriumunkból.
Nagymama és nagypapa (feleségem családjából) ifjú házasokként a második világháború és a kommunista hatalomátvétel után kerültek ki egy faluba jegyzőnek. Nem sokat ért a fizetés, nem volt élelem sem, mert a beszolgáltatás mindent elvitt, és az ifjú asszony azon panaszkodott a falusiaknak, hogy megérkeztek, de semmijük sincs. Éheznek.
Az egyik jó szándékú szomszédasszony megjegyezte, hogy van még ott búza a padlásban. A fiatalasszony tehát felment a padlásra, de ott minden kongott az ürességtől. Meg is mondta a szomszédnak, hogy ott bizony semmit sem talált, és a helyzetük továbbra is elég szűkös. Ő azonban elmosolyodott, megrázta a fejét, és kiigazította:
Nem a „padláson”. A „padlásban”.
Ekkor csaptak a homlokukra. Gyorsan mindketten fölsiettek a létrán, és felfeszítették a padlásdeszkát. Hát persze! A terményt évek óta itt tárolták a padláson, és az a deszkák rései között évről évre lehullott a deszkák alatti zugba. Csak föl kellett szedniük a deszkákat, és bizony ott volt a tartalék. Nem is kevés. Épp elég arra, hogy kihúzzák addig, amíg a helyzetük rendeződik.
A „padlásban” szállóigévé vált a családunkban. Annak a jelképe, hogy amikor úgy érezzük, kifogytunk minden tartalékunkból, sokszor annyi csupán a hiba, hogy nem tudjuk, mennyire gazdagok és áldottak vagyunk. Fogalmunk sincs, mi minden lakozik még láthatatlanul is bennünk. Szemléletváltással micsoda aranybányát fedezhetünk fel ott, ahol csupán űrt láttunk eddig!
„Misszió? Napi nyolc óra munka után már nincs erőm semmire!”
– mondjuk magunknak. Hiszen az sosem annyi igazából. Utazással is több. Túlórával is több.
Sokszor a feladatot is haza kell vinnünk, mert képtelenség befejezni a munkahelyen. Sokszor összevissza dolgoztatnak, kiszámíthatatlanul. Ott vannak még a gyerekek, a kutya, macska, papagáj, halak, magamra sincs elég időm. Este már csak nézek ki a fejemből. Egy kis tévézés nekem is jár. Hol férjen be itt egy intenzív missziós szolgálat?
Igen. Egy teljes munkaidő, főleg az üzleti világban, ki tudja zsigerelni az embert. Jogos a kérdés: így kell ennek lennie? Nos, nem fogom azt mondani látatlanul, hogy igen, hogy jó helyen dolgozol. Berángatnak vasárnapra? Sosem látod a családodat, vagy a párodat, mert ellentétes műszakban vagytok? Vannak bizonyos munkakörök, bizonyos helyzetek, amikor azt mondom, hívő ember ne vállalja be ezt a munkabeosztást! A „de-mi-van-a-mentősökkel” most nem tartozik ide. Amikor egy gyártósor leállítása túl sokba kerülne és ezért a munkásokat és a minőségellenőröket éjszakára, meg hétvégére rángatják be, nem biztos, hogy ott a helyed. Képmutatásnak tűnik? Nem. Egyszerűen csak nem a te őrhelyed. Már most kezdj el keresni mást! Ugyanez a helyzet az irreálisan hosszú munkaidővel, az „okosba fizető” szürke gazdasággal. Egy pillanatig se hidd el, hogy nincs más lehetőséged! Keress, és ha megvan, hogy hová mennél, menj!
Produktivitás – a titkos összetevő
Másutt is van azonban tartalék. Az egyik ilyen a produktivitás. Képzeld el, hogy meg tudod csinálni az összes feladatodat napi nyolc órában! Nem kell bent maradnod azért, mert „holnapra kell”, és nem kell hazavinned a cuccot, hogy otthon tévé előtt hajnalig bogyózzál vele!
Ismerős az érzés, amikor csinálnod kellene valamit, de mintha ólommellényben lennél, úgy mozogsz? A figyelmed folyton elkalandozik. Ötpercenként támad kedved menni valahová, szünetet tartani, kávézni, legalább egy picit ránézni a facebook-ra, akármit, csak ezt ne… Szinte fáj belekezdeni. Folyton elbambulsz, vagy talán el is bóbiskolsz fölötte. Aztán amikor már tényleg csak egy órád marad rá, gyorsan összecsapod. Nem lesz tökéletes, de kész van. Mennyi időd szabadulna fel, ha úgy tudnál figyelni az időd nagy részében, mint abban az egy órában? A produktivitásnak sok összetevője van. Önfegyelem, önismeret, körülmények, pihenés, táplálkozás, testmozgás, és van lelki/szellemi vonulata is. Csak szedd föl ezt a deszkát, és nézz alá, mielőtt elsiratnád magad, hogy mennyit dolgozol! A misszió szolgálatában is szükséged lesz erre a készségre.
Fészbúk az élet?
A másik tartalék, hogy végiggondolod, mennyi időd megy el arra, hogy bámuld, amit mások találtak ki a számodra!
A facebookról pl már tudjuk, hogy függőséget okoz. Az újdonság, az interaktivitás és a kapcsolatok látszata olyan hormonokat termel még a „brit tudósok szerint” is, amik egy soványka örömérzetet adnak a semmire. Ugyanígy működik a többi szociális és üzenetküldő rendszer is. E-mail, Snapchat, Messenger, Viber, Whatsapp, Skype… Hihetetlen, mennyire le tudja láncolni az életünket. Írtak. Lájkoltak. Válaszolnunk kell, mert megsértődnek… Hatalmas! Meg kell osztanunk! Telnek az órák, napok…
Számítógépes játékok. Előre megírt mozdulatsorok grafikába bújtatva. Mintha egy kalandot élne át az ember, valójában csak egy unalmas, átlátszó történet, amit mások írtak meg.
Online játékok: ismét csak a közösség látszata, valójában ez is egy kötelék, ami nem hagy mozgásteret számunkra. Ha nem vagy aktív, ha nem vagy fent, ha nem mégy egy meccset, vagy nem küldöd a támogatást a szomszéd faluba, életednek egy újabb területén vallasz kudarcot. Órákat vesz el az ember napjából, ha belekezd.
Tévé – sokkal gyorsabban gyártják a sorozatokat és filmeket Hollywood-ban, mint ahogyan napi 24 órádból kitelne, hogy megnézd. Értékes, elgondolkodtató, vagy minőségi kikapcsolódást nyújtó filmeket nézel, vagy pedig mindent ami jön?
Hírek, híroldalak, sztárpletykák, brit tudósok legújabb kutatásai… napi politika… ugyanaz a rettenetes időrablás. Olyan dolgokat olvasni, követni, amikről tudnod sem kell, hiszen úgysincs vele teendőd!
A misszió ezen a ponton meghal. Higgy nekem!
Éld az IGAZI álmaidat!
Most persze úgy tűnik, egy csomó értékes szórakozást el akarok venni tőled. De gondolkodj el ezeken egy kicsit! Tényleg a legjobb dolog, ami történhet veled, hogy fölmégy a Facebook-ra, és posztolsz egy cicás videót, meg meglájkolod a sosem látott barátnőd nyaralós képeit? Ha tényleg találkozol egy barátoddal, és tényleg megisztok egy kávét, az nem többet ér, mint kávé-matricát küldeni? Szeretsz kirándulni? Szeretsz horgászni? Szeretsz sportolni? Nem többet érnek, mint egy kalandjáték? Vedd elő az IGAZI álmaidat, amelyeket akkor álmodtál, amikor a virtuális világ még nem kényszerítette rád a saját értékeit!
Szeretsz kertészkedni? Úgy értem, abban a kertben, ahol felásni nem egy kattintásba és némi aranyba kerül, hanem tényleg fél nap és sok-sok verejték, de közben érzed a föld nedves illatát. Azután viszont leszakíthatod a saját termésű epret, paradicsomot, megmoshatod, és igazi tejszínhabot is nyomhatsz rá. Nem virtuális csereberére és pontocskákra cseréled el egy szemrontó képernyőn.
Vagy lelkipásztorként milyen falura vágysz? Olyanra, ahol emberek örökkévaló sorsára, családok életére vagy hatással, ahol emberek szemébe nézhetsz, közösséget építhetsz, bátoríthatsz, evangéliumot hirdethetsz, és motiválhatsz, vagy elég neked egy olyan falu, ami csak búzát termel a szövetségeseid ellátására?
Hol húzódnak valójában a határaink?
A harmadik deszka, ami alatt csodás tartalékok rejtőznek, az akaratod. Sokkal többre vagy képes, mint gondolnád. Az ember nyolc óra után össze tud roskadni holtfáradtan, ha nincs célja. Ha azonban feladata van, ami motiválja, vagy ami elől nem tud kibújni, meg fogja csinálni. Sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Mi ugyan 8 órát dolgozunk, de Smith Wigglesworth (a misszió egyik hőse a 19. századi Angliában) kicsi gyermekként 12 órát dolgozott édesapjával együtt, majd ifjú titánként folytatta ebben a tempóban, mellette pedig evangelizálni járt. Borzalmas. Tényleg az. De az emberi tűrőképesség határain belül van ez is.
S van valami, amiről a hatékonysági guruk nem feltétlenül tudnak, de ami minket saját határainkon is átrepíthet: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. A Lélek gyümölcse: önmegtartóztatás – ha erre van szükségünk, és emberi erőnk elfogyott.
Nos, ha szolgálatba szeretnél kezdeni, nincs könnyű dolgod egy nyolcórás munka mellett.
Először is gondold át, hogy a munkahelyed mennyire kiszámítható, mennyiben korrekt és törvényes, és mennyiben hagy lehetőséget neked a szolgálatra! Ha szükséges, próbálj váltani, imádkozz lehetőségért erre!
Tekintsd végig őszintén a napodat! Ha irreálisan sokat facebook-ozol, tévézel, vagy játszol, vagy bármilyen más szenvedély leköt, gondold végig, mit tehetsz azért, hogy határokat szabj! (Vigyázat! 8 óra munka mellett jó, ha 3-4 órád marad naponta, az indulás, a fejlődés, a misszió számára! Mérlegeld, hogyan hat az idődre egy órányi facebook-ozás!)
Végül imádkozz erőért, és tudd, hogy Isten csodálatos tartalékokkal alkotott meg téged. Vállalj szolgálatot bölcsen, de bátran!
