Blog

Legutóbb az újévi fogadalmakat igyekeztünk életcéllá, hosszú távú és rövid távú célokká finomítani. Ígéretem szerint mielőtt zárnánk ezt az esztendőt, adok néhány további tanácsot, ami segíthet, hogy kitűzött céljaink csakugyan teljesülhessenek. Micimackó és Malacka pedig egy kis jókedvet és ihletet ad nekünk ezekhez.

S ahogy így elérték a Hét Fenyőfákat, Mackó körülnézett, hogy vajon nem hallgatózik-e valaki, s aztán ünnepélyesen megszólalt:

– Malacka, elhatároztam valamit.

– Mit, Mackó?

– Elhatároztam, hogy fogok egy Elefántot.

Mackó többször, önérzettel megbiccentette a fejét, míg ezt mondta, s arra várt közben, hogy Malacka megkérdi: „De hogyan?”- vagy kételyeinek ad kifejezést, vagy egyáltalán, szól valamit. De Malacka nagyon restellte, miért nem neki jutott először eszébe ez az ötlet.

1, Ne csússzunk át a komfortzónából a pánikzónába!

Bizony, a változásnak már évekkel ezelőtt el kellett volna kezdődnie. Már nem itt kellene tartanunk! Nézzünk csak körül, mások hol tartanak! Makedón Nagy Sándor ennyi idősen már… – na itt kell abbahagynunk, mert ezek a gondolatok nagyon rossz irányba visznek. Ismerős? A leggyakoribb hiba az újévi fogadalmakban, hogy irreálisak, szerteágazóak, mert ezekkel akarjuk pótolni, amit a korábbi időszakban elmulasztottunk. Ám ezekkel a fogadalmakkal csak szabotálni tudjuk az igazi növekedést.

Egész egyszerűen el kell fogadnunk azt, ahol most tartunk. El kell fogadnunk önmagunkat, és el kell fogadnunk, hogy a fejlődés éppen innen indul. Meg kell határoznunk, hogy mi az az első kis lépés, amit meg tudunk tenni épp most, és erre kell koncentrálnunk minden figyelmünket. Legutóbb ezért javasoltam, hogy legyen egy 5-ös listád arról, amit meg szeretnél valósítani, és egy 15-20-as listád arról, amit jó lenne, de most nem fogsz vele foglalkozni. Ha esetleg lemaradtál róla, itt visszaolvashatsz.

Az újévi fogadalom természetesen kifelé mutat az ún. „komfortzónánkból”, vagyis új, néha ijesztő dolgokat szeretnénk megtenni. Ám vigyázzunk, hogy ne csússzon bele a „pánikzónába”, vagyis a számunkra irreális, megvalósíthatatlan és csak kudarcokhoz vezető „erőnk felett való csodák” világába!

Mackó első ötlete az volt, hogy mély gödröt ásnak, és az Elefánt, mikor arra jár, beleesik a gödörbe, és…

– De miért? – kérdezte Malacka.

– Mit miért?

– Miért esne bele?

Mackó az orrát dörgölte, és azt állította, hogy az Elefánt majd arrafelé sétál, dúdol magában, közben az eget nézi, hogy vajon hoz-e esőt a felhő, így hát nem látja meg a mély vermet, csak mikor már a szélére lépett, és akkor már késő.

Malacka megjegyezte, hogy a Csapda nem rossz; de mi történik, ha tényleg esőt hoz a felhő?

Mackó megint az orrát dörgölte, és elismerte, hogy erre bizony nem gondolt. De aztán felragyogott és kijelentette, hogy amennyiben éppen esne akkor, az esetben az Elefánt azért nézné az eget, hogy mikor fog kiderülni, és ezért nem látná meg a vermet, csak amikor… és akkor már késő volna.

Mikor ezt így elmagyarázta, Malacka kénytelen volt elismerni, hogy ez bizony jó Cselfogás.

Ettől Mackó nagyon büszke lett, s már a zsebében érezte az Elefántot, és már csak egy kérdés volt hátra: hogy hol ássák meg ezt a Nagyon Mély Vermet.

2, Legyen megfogható, lemérhető célunk!

A már korábban idézett kutatás szerint különösen a férfiak voltak sokkal (22%) eredményesebbek akkor, ha újévi fogadalmaikat lemérték a S.M.A.R.T. szempontok alapján. A kis mozaikszó a Specifikus, Lemérhető, Elérhető, Reális, Időhöz kötött szavak emlékeztető rövidítése.

Hiba, ha nagy általánosságban mondunk valamit, pl. hogy az idén többet akarok pihenni, vagy rendesebb akarok lenni… Inkább mondjuk ki, hogy idén egy órával hamarabb fogok nyugovóra térni, vagy megdolgozom egy extra szabadságért, vagy minden nap egy fél órát szánok pluszban a környezetemre…

Hiba az is, ha olyan célt tűzünk ki, ami nem rajtunk múlik: Az idén 10%-kal akarom növelni az istentiszteletek látogatottságát. Hogyan szeretnéd csinálni? Fizetsz azért, hogy jöjjenek, vagy megfenyegeted őket? Naná, hogy inkább igényesebb szeretnél lenni. Önmagad felett van hatalmad, de a számok fölött nincs. Jobb fogadalom az, ha minden szolgálatra egy nappal hamarabb kezdesz készülni, vagy más módon igényesebbé válsz.

…Tehát elsősorban azt kell megtudni: mit szeret az Elefánt úgy, ahogy te a mézet szereted. Biztosan a kukoricát szereti úgy. Tehát össze kell szedni egy tányérra valót… Hé, Mackó, elaludtál?

Mackó, aki boldog álmodozásba merült, rögtön felriadt, és sietve megjegyezte, hogy a méz minden csaléteknél különb. Malacka nem osztotta a nézetét, és ezen vitatkoztak egy darabig. Szerencsére

Malackának közben eszébe jutott, hogy ha a kukoricában állapodnak meg, akkor neki kell adni a kukoricát, míg ha a méz mellett döntenek, Mackó lesz kénytelen feláldozni magát, így hát hirtelen megadta magát, és azt mondta:

– Jó, nem bánom, legyen méz – ugyanabban a pillanatban, amikor Mackónak is eszébe jutott a fenti okoskodás és éppen ki akarta bökni: „Jó, hát legyen kukorica.”

De most már késő volt.

– Méz – mondta Malacka határozottan, aztán gyorsan hozzátette: – Én majd megásom a vermet, és közben te elhozod a mézet.

– Jó – sóhajtott Mackó.

3, Csináljunk költségvetést!

Mi az ára annak, ha megvalósítjuk, és mi az ára annak, ha nem? Mi a hozadéka annak, ha megvalósítjuk, és mi a hozadéka annak, ha nem? Jézus is hasonlóra biztatott. Mielőtt Őt követnénk, számoljuk ki az árát, mi történik, ha megtesszük. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, mi az ára annak, ha nem, vagy csak fél szívvel követjük. (Lukács 14:28kk)

Nekünk is végig kell gondolnunk, hogy mi az ára annak, ha pl. egy órával korábban kelünk, vagy munka után még egy órát ráfejelünk valamilyen feladattal, vagy ha edzőterembe járunk, vagy letesszük a cigit. Bizony, ára lesz, akár anyagi, akár más jellegű, pl. aki leteszi a cigit, lehet, hogy napokig ingerültebb lesz… . Jó ezt előre tisztázni, és amikor érezzük a nehézségeket, akkor emlékeztetni magunkat, hogy igen, ez ennyibe kerül. Ugyanakkor mérjük fel azt is, mennyibe kerül, ha nem tesszük meg ezeket a lépéseket! Ha az életünk ugyanígy folytatódik. Mikor fog tönkremenni az egészségünk? Mi az, amiről lemaradunk a jövőben? Jó, ha ennek a fájdalmát is alaposan magunkba szívjuk. Az első nehézségeknél azt mondhatjuk: Fáj, persze, de nem annyira, mint azok a következmények, amik kinéznek, ha nem csinálok semmit.

És akkor Róbert Gida nevetni kezdett… és nevetett és kacagott, és könnye is csurgott, egyszerre csak nagyot reccsent valami a veremben… a vastag gyökéren elpattant a csupor, és Mackó feje előkerült a cserepek közül.

És Malacka megértette, milyen Hóbortos Malacka volt ő, és nem szólt senkinek, egyenesen hazament és lefeküdt, és kijelentette, hogy nem fogad senkit, mert a feje fáj. És Róbert Gida és Mackó kettesben mentek Róbert Gida kunyhójába reggelizni.

– Ó, te csacsi Mackó – mondta Róbert Gida -, ha tudnád…

– Tudom – mondta Micimackó. És úgy érezte, csakugyan tudja.

4, Vállaljuk fel mások előtt!

Az előző cikkben idézett felmérés szerint különösen a nők körében voltak sokkal eredményesebbek azok, (11%) akik nem tartották magukban az újévi fogadalmukat, hanem megosztották másokkal is. Természetesen az elszámoltathatóság érzése erőt ad a nehéz pillanatokban. Azonban ezen túl más haszna is van ennek. Aki nem tartja magában a küzdelmét, lehet, hogy társakat talál, akik szintén ezt a célt tűzték célul maguk elé. Egy ilyen partner nagyon sokat segíthet. Találhatunk olyan csoportot, ahol emberek ugyanezért a célért dolgoznak. Találhatunk olyanokat, akik már megcsinálták. Példaképeket, vagy akár mentorokat. Nem nekünk kell feltalálnunk a meleg vizet. Mások már megküzdöttek vele.

…Aztán másról beszéltek, míg csak el nem érkezett az ideje, mikor Malacka és Mackó haza szoktak menni. Előbb együtt talpalták végig a Százholdas Pagony szélén kanyargó ösvényt, s nem sokat

beszélgettek; de mikor a patakhoz értek, s átsegítették egymást a köveken, s a sövény szélén egymás mellé kerültek, barátságos eszmecsere indult meg erről, amarról, s ennek során Malacka így

szólt:

– Te bizonyára meg fogsz engem érteni, Mackó. – És Mackó felelte:

– Magam is azt vélem, Malacka. – És Malacka folytatta:

– De másrészt, Mackó, ne felejtsük el… – Mire Mackó:

– Igazad van, Malacka, én is csak egy pillanatra felejtettem el.

5, Alakítsunk ki rituálét a megvalósításhoz!

Ne gondoljunk semmi rosszra. Nem fogunk teliholdas éjszakán tűz körül táncolni. A rituálé most csupán annyit jelent, hogy adott dolgokat ugyanabban az időben és sorrendben csinálunk. Agyunk ugyanis – bár hihetetlen – nagyon sok energiát használ fel. Különösen akkor forrósodik, amikor nagy figyelmet igénylő feladataink vannak, és tudatos döntéseket kell meghoznunk. Előfordult már valaha, hogy egy fárasztó nap után egy gyorsétteremben a kiszolgáló fiú kilencedik kérdésére (Kecsap, mustár, majonéz, BBQ szósz?) egyszerűen nem találtunk szavakat? Túl sok kérdés. Túl sok döntés. Nos, az agy úgy tud spórolni, hogy átkapcsol robotpilótára. Reggel kávét főzöl, fészbúkozol, átfutod a híreket, megeteted a hörcsögöt, átöltözöl, megcsinálod a pirítóst… ez a reggeli rituálé. Az agytól nem igényel túl nagy teljesítményt. Ugyanez történik vezetés közben. A sebváltóval, kuplunggal már nem kell foglalkoznod. Zsigerből megy. A forgalomra tudsz figyelni.

Mi lenne, ha az agyunkat meg tudnánk tanítani arra, hogy hasznos dolgokat vezéreljen végig amolyan robotpilóta üzemmódban? Pl. reggel ne a számítógéphez menj, hanem sétálj egyet, imádkozz, olvass Bibliát, tervezd meg a napodat, egyél valami egészségeset… A lényeg, hogy mindig ugyanúgy. A robotpilótád egy idő után már magától végigvisz rajta, aztán csak élvezed az eredményeket.

Néhány órával később, már-már pitymallott éppen, Mackó arra riadt fel, hogy süllyed vele a világ. Már előre is érezte ezt. Tudta, mit jelent. Azt jelentette, hogy éhes. Így hát a szekrényhez ment, felállt egy székre, felnyúlt a legnagyobb polcra, és – és nem

talált semmit.

„Különös – gondolta. – Úgy emlékeztem, itt a felső polcon volt egy csupor méz. Egy csupor, színültig tele mézzel, és még rá is volt írva, hogy MÉZ, hogy tudjam, hogy méz van benne. Ez különös nagyon.” – És tűnődve járkálni kezdett, azon törve a fejét, hová lehetett a méz, és közben dudorászott. …egyszeriben minden eszébe jutott.

6, Gazdálkodjunk jól az energiánkkal!

A leggondosabban kialakított rituálék mellett is szükségünk lesz időnként tudatos döntésekre. Nem ússzuk meg, hogy akaraterőnket csatába küldjük. Valójában amíg kialakul egy rituálé, addig nagyon sok ilyen csatát kell megvívnunk önmagunkkal. Már említettük, hogy agyunk a meghozott tudatos döntésekkel nagyon sok energiát használ fel. Tehát a győzelemhez szükség lesz néhány apró trükkre, hogy akaraterőnket egy kis energiával támogassuk meg.

Például a leesett, vagy ingadozó vércukorszint elemi fáradtságot és döntésképtelenséget is eredményez.

Ha nem iszunk eleget, szintén okozhat rossz teljesítményt, fáradtságot, dekoncentráltságot. A kávé és más koffeines italok itt sajnos nem számítanak, és a szeszsesitalok sem. Reggel egy csésze kávé és egy pohár víz a hidratáltság szempontjából nullának számít, vagyis ha ennyit ittunk, akkor még nem ittunk semmit.

Azt talán mondanom sem kell, hogy az elegendő alvás mennyire fontos ahhoz, hogy energiánk legyen az elhatározásainkhoz.

Azonban ide tartozik még a stressz kérdése. Veszélyhelyzetben a szervezet hatalmas energiákat szabadít fel, hogy készen állhasson a csúcsteljesítményre, akár megküzdünk a barlangi medvével, akár elfutunk előle. Mi azonban itt a XXI. században relatíve ritkán találkozunk barlangi medvével. A stressz általában a munkahelyi elvárásokból, a feloldhatatlan konfliktusokból és a felfokozott tempóból származik. Ezért kell tennünk a túlzott, vagy indokolatlan stressz kerülése érdekében. Ugyanis, amikor felhúzzuk magunkat pl. a híreken, valójában a szervezetünk felszabadítja a rengeteg energiát, majd a stressz elmúltával jön a kimerültség, döntésképtelenség, és a régi szokások autopilóta üzemmódban.

Ha a politikai élet szeszélyein szoktuk magunkat felhúzni, jobb, ha egyáltalán nem követjük ezeket a híreket, hiszen változtatni nem tudunk a dolgok menetén. Próbáljuk ki, hogy nem nézünk híradót és nem olvasunk újságot egy hónapig! Miről maradtunk le? Valószínűleg semmi fontosról.

Számomra dugóban ülni iszonyatosan megterhelő. Nagyon bejön viszont a tömegközlekedés, ahol olvasni, dolgozni is tudok utazás közben.

Nagyon jól ki tud kapcsolni egy könnyű séta. Hatékonysági guruk és személyiségfejlesztők különféle meditációs technikákat ajánlanak, számomra azonban ezek ezzel a névvel nem hangoznak valami jól. Gyanítom azonban, hogy egy tudatosan nyugodt sétán nagyon hasonló dolgok történnek a fejünkben, mint amire néhány jó drága meditációs technikát kitaláltak. Séta közben figyelhetünk arra, amire máskor nem. Környezetünkre, légzésünkre, lépteinkre, a minket körülvevő hangokra. Majd átgondolhatjuk egy nagyobb távlatból az életünket, azt, hogy hol tartunk, hová igyekszünk, milyen problémák akasztottak meg. Egy 20-30 percnyi séta tapasztalatom szerint nem csupán kiemel a forgatagból, hanem új ötleteket, megoldásokat hoz azokon a pontokon, ahol elakadtam.

– Jó éjszakát, Mackó! – mondta Malacka, mikor elérték Malacka házát. Holnap reggel hét órakor találkozunk a Hét Fenyőfáknál, és megnézzük, hány Elefántot sikerült megfogni a Csapdában.
– Hat órakor, Malacka. De van-e kötőféked?
– Minek az?
– Hát megkötni és hazahúzni az Elefántot.
– Ugyan!… Nem kell annak kötőfék… Csak füttyenteni kell neki, és jön magától!
– Tudom, de vannak köztük csökönyösek. Nem mind egyforma. Na, jó éjt!

7, Vezessünk naplót a fejlődésünkről! (Lássuk, hány elefántot sikerült megfogni! :))

Most nem egy irodalmi értékű naplóra gondolok feltétlenül. Természetesen ez is lehet egy nagyon hasznos és értékes szokás. Azonban jó, ha a kialakuló szokásainkat nyomon tudjuk követni akár egy tavalyi határidőnapló, vagy notesz, akár egy telefonos vagy számítógépes alkalmazás segítségével. Bizonyos esetekben jó azt is jegyezni, hogy egy szokást hogyan sikerült kiviteleznünk. Pl. mennyire tudtunk figyelni a Bibliaolvasásnál, vagy hogy ment a kocogás stb. Ha valamiről leszokunk, használhatunk az Anonim Alkoholisták mintájára egy emlékeztetőt, hogy mennyi ideje tudjuk tartani magunkat elhatározásunkhoz. A naplóba feljegyezhetjük gondolatainkat, érzéseinket ennek nyomán.

Közben Malacka is felébredt. Egy kicsit biztatta magát,aztán kiugrott az ágyból. És az volt az első szava:
– Elefánt!
Aztán tűnődni kezdett. Most jutott először eszébe – vajon hogy fest egy ilyen Elefánt?
Vad? Szenvedélyes? Jámbor? …De mi lesz, ha az Elefánt annyira szenvedélyes és tüzes, hogy a Mackót se szereti? Nem lenne jobb mégis fejfájásra hivatkozni és nem menni el a Hét Fenyőfákhoz? Viszont, feltéve, hogy szép idő van, s szerencsés esetben nem sikerült megfogni egyetlen Elefántot se a csapdában – így töltse az időt, semmivel?

Egyszerre csak nagyon Jó Ötlete támadt. Odamegy gyorsan a Hét Fenyőfákhoz, óvatosan bekukkant a verembe oldalról, van-e benne Elefánt. És ha van, akkor hazamegy, lefekszik, és fejfájása lesz, ha nincs, ott marad, és nem lesz fejfájása.

Így hát nekilódult. Egyik percben azt gondolta, talál Elefántot, másik percben, hogy mégse talál. És miközben közel ért a veremhez, akkor már biztos volt benne, hogy talál, mert valami elefántosan mozgott és mocorgott a verem fenekén.

8, Ne adjuk fel a kudarcoknál!

Nem jó ezt leírni, hiszen nem így és nem ezért kezdünk bele új szokásokba, de szembe kell néznünk a ténnyel, hogy valószínűleg lesznek kudarcaink is. A kudarcban nem az a legrosszabb, hogy egy alkalommal nem tartottuk az egyébként hasznos elhatározásunkat. Sokkal veszélyesebb, hogy aktiválja azokat a mintákat, amiket épp elhagyni szerettünk volna. Megtépázza önértékelésünket, és azt hazudja, hogy semmi értelme, fölösleges időpocsékolás minden küzdelem, hiszen úgysem tudunk megváltozni. Nem gondolom, hogy minden elbukott elhatározás mögött maga a Sátán állna. Azonban, ha egy személyes gonosz próbálna eltéríteni a fogadalmunktól, ő sem csinálhatná ennél ügyesebben.

Tegyük hát helyre logikusan a dolgokat. Elbuktunk. Ezen nem tudunk változtatni. Mi az ára annak, ha most feladjuk? Mi a haszna annak, ha nem adjuk fel, és sikerül megcsinálnunk? Ha most feladjuk, lehetséges az, hogy később majd könnyebben meg tudjuk valósítani az egyébként szükséges elhatározásunkat? (Naná, hogy nem!)

Ha most kompenzálni próbálunk, mondjuk úgy, hogy másnap dupla adagot teljesítünk, annak mi lesz az eredménye? Persze egy elmaradt edzést még pótolhatunk este, de másnap dupla edzés már inkább csak szabotálja a sikert. Inkább ne próbáljunk bepótolni semmit! Inkább lássuk értékesnek az eddigi sikereket, sajnálatosnak a kudarcot, bocsássunk meg magunknak, és folytassuk úgy, ahogy eredetileg terveztük!

9, Merítsünk erőt a hitünkből!

Apró trükkökkel, energiagazdálkodással, írogatással nem fogunk győzni. Ezek fontosak, szükségesek, de elhatározásainkat azért tettük, és azért fogjuk megvalósítani is, mert beleillenek egy sokkal nagyobb képbe. Tudjuk, hogy Istennek terve van az életünkkel. Megalkotott valakivé, akivé válnunk kell, és ennek egy lépése az, amit most meg szeretnénk tenni. Ha pedig Tőle van, segíteni is fog, ha hittel kérjük.

Lesznek olyan pillanatok, amikor elfogy az erőnk, amikor nem kerülhetjük el a stresszt, nem mehetünk sétálni, összeborul a napirendünk, és vele a rituáléink is, és általában minden pillanatban tudatosságra lesz szükségünk. Ez az a helyzet, amikor nincs erőnk, és mégis erőre van szükség.

Ne felejtsünk el minden nap imádkozni azért, hogy a célunkat elérhessük, és a kegyelemre bízni magunkat, ha mégis kudarcot vallottunk! De leginkább ne felejtsünk el hálát adni azért, ami már sikerült!