„Te egy hamis egyház tagja vagy, amiről a Biblia azt mondja, hogy »Fussatok ki Babilonból…«, mert képeket, szobrokat imád, embereket égetett meg a középkorban, és csak a pénz körül forog. A Vatikánban olyan kincsek vannak, hogy csak na…”
„Elnézést, én épp református vagyok…”
„De akkor is… és a hamis Szentháromság dogmáját is tanítják…”
„A te egyházad ökumenikus kapcsolatban van Rómával, tehát nincs jogod az evangéliumot hirdetni…”
„A holokausztot is keresztények hajtották végre. Karácsonyi énekeket énekeltek, és közben halálra dolgoztatták, vagy gázkamrákba küldték a zsidókat. A keresztény Európa hiteltelenné vált.”
„Luther csak azért csinált reformációt, mert meg akart nősülni.”
„Ne prédikálj nekem! Emlékszem még, két évvel ezelőtt én szedtelek össze az árokparton. Mitől lettél ekkora szent…?”
„Naná, hogy ezt mondod, hiszen ezért kapod a fizetésed. A papok abból élnek, hogy a hiszékeny emberek eltartják őket.”
„Én egyszer voltam hittan órán, még gyerekként. Megkérdeztem a papot, hogy Kainnak honnan lett felesége, erre úgy vágott szájon, hogy két padot felborítottam. Azóta nem megyek templom közelébe.”
„Elváltál idős feleségedtől, és a gyülekezetedből egy fiatalabb nőt vettél el. Miért vegyem komolyan, hogy Isten üzent általad?”
Fentebb néhány olyan példát dobtam fel, amelyekkel már találkozhattunk, még ha nem is feltétlenül nekünk szóltak a kijelentések. (Az utolsót pl. nekem még sosem mondta senki. :)) Egyik-másik komoly kifogásnak is tűnhet. Mindenesetre nekem időbe telik, mire szóhoz jutok ilyen helyzetben. Figyelem!!! Ha vannak érveink, de mégsem tudunk megszólalni, valószínűleg valaki ismét a szólásszabadságunkat fricskázta meg. Ismerkedjünk meg tehát egy újabb érvelési hiba többféle arcával:
Az Ad Hominem/személy elleni érvelés hibája
A fentebbi esetek mind ide sorolhatók. A vitapartner nem az üzenetedet bombázza szét jogos érvekkel, hanem téged magad akar hiteltelenné tenni. Ha egy embernek üldözési mániája van, nem zárja ki, hogy tényleg üldözik. Attól még, hogy a kisbojtár tréfából kiáltott farkast ötször, nem biztos, hogy hatodik alkalommal nincsenek farkasok. Ha egy kövér orvos azt mondja, hogy le kell fogynod, valószínűleg igaza van.
A vita szabályai megkövetelik, hogy a vitázó felek a másik fél állításaira hozzanak érvényes választ, függetlenül a másik személyétől, akár gyengeségeitől.
Az evangélium hirdetői pedig kizárólag olyan bűnös emberek lehetnek, akik bűnbocsánatot kaptak, gyengeségük pedig akad bőven. (Nem árt, ha ezt mi is észben tartjuk. Nem egy konszolidált vallásos életre hívunk, hanem bűnbánatra és kegyelemre.)
Mit mondott Jézus az Ad Hominem érvelésről?
„Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók? Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok, siratót mondtunk, és nem sírtatok. Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: Ördög van benne. Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. De a bölcsességet minden bölcs igazolja.” (Lukács 7:31-35)
Aki nem akar hinni, mindig talál kifogást. Az Ad Hominem érvelés, azaz a személy kritizálása pedig bőségesen ad lehetőséget hozzá.
Jézus soha nem kritizálta ellenfelei viselkedését? Jaj, dehogynem! Íme:
„Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek. Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak.” (Máté 23:2-3)
Kulcsfontosságú! A személynek lehet igaza a vitában. Attól még nem biztos, hogy tiszteljük, vagy követjük tetteit.
Amikor az Ad Hominem érvényes
Van azonban az Ad Hominem érvelésnek egy esete, amikor érvényesnek tekinthető a vita szabályai szerint is.
Ha a vita tárgya a vitázó fél hitelessége, jelleme, akkor valóban érvényes érv az, ami a személye, viselkedése, bűnei és erényei kapcsán kerül elő. Egy politikusnak pl. lehet igaza bizonyos kérdésekben, de nem csupán ez a vita tárgya egy választás előtt, hanem konkrétan a jelleme is.
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Máté 7:15-19)
Vagyis ha valaki prófétának állítja magát, de az „élete gyümölcse” mást mutat, akkor önmagáról szóló állítása megbukott. Nem próféta. A prófétáról ugyanis tudjuk, hogy Isten megragadja és formálja őt magát is, ez hitelesíti az üzenetét. Amit mond, ezért Isten szava. Ha láthatóan bűnökben él, és saját hasznát keresi, bár egyes dolgokban lehet igaza, attól még hamis próféta.
Itt térjünk vissza a cikk elején felsorolt esetekre!
Pl. ha egy lelkipásztor erkölcsi botrányba keveredett, miért vegyük komolyan, hogy vasárnap Isten szavát fogja szólni? A szószékről nem egyszerűen „tanítást” várunk, hanem Isten Igéjének hirdetését. Nem jelenti ez azt, hogy valaki egy csúnya válással örökre elkaszálta magát mindenféle szolgálattól, de megvan a maga menete, hogy minek kell történnie addig, amíg a szolgálata újraépülhet. Most ennek a részleteibe ne menjünk bele! A vita szempontjából a kérdés jogos: Komolyan vehetem-e, hogy Isten üzen általad, ha az életed nem ezt tükrözi? Itt az ad hominem távolról sem hiba.
Körülményekre hivatkozás
Az ad hominem érdekes esete, amikor Luther reformációját a körülményeivel hozzák összefüggésbe. „Nem csoda, hogy el akart szakadni Rómától, hiszen meg akart nősülni.” (Elhangzott katolikus hittan órán, réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban… nem a mostani szolgálati helyemen. Nem, nem gondolom, hogy általános lenne ez az elképzelés.)
Ugyanez az érv pepitában, amikor a lelkészt vádolják azzal, hogy mivel fizetést vesz fel, ezért érdekelt abban, hogy az emberek higgyenek. „Nem rossz ember, de a körülményei miatt nem várhatunk tőle tisztességes érveket.” Sok félreértés kering a lelkészi fizetésekkel kapcsolatban, amit most nem tudunk rendbe tenni. Miért ne lehetne igaza valakinek, aki egyébként abból él, hogy egy témát tanulmányoz és tanít? Az orvos hiteltelen, ha nem ingyen gyógyít? Ha a tanítónak van fizetése, akkor nem hiteles az „a” betű, amit tanított? Lutherre nézve: a reformációt a Szentírás alapján tessék megcáfolni, és csak utána gondolkozni azon, hogy Luther miért is nősült meg sok évvel 1517 után!
„Még te beszélsz?”
Az Ad Hominem egyik fajtája a „Tu quoque”, azaz a „Te beszélsz?” Olyan emberrel szemben használják, akinek az előélete, vagy korábbi állításai vannak ellentétben mostani álláspontjával.
Az „Amazing Grace” c. világsláger szerzője, John Newton bizony egy kegyetlen rabszolga-kereskedő volt. Ne feledjük, hogy egy olyan világban élt, ahol a rabszolga-kereskedelem legálisan zajlott. Newton egy viharban félelmében Istenhez kiáltott, és megtért. Megtérése után még további rabszolgaszállító utakat is tett, ami valóban ellentmondásos körülmény a ma embere számára. Newton azonban lassanként felismerte, hogy ez az „iparág” összeegyeztethetetlen új életével. Később már a rabszolga-kereskedelem ellen beszélt, és fontos szerepe volt a rabszolgaság eltörlésében. (Elhihetjük, hogy a korabeli angol parlamenttől sem állt távol az ad hominem érvelés.)
A „Te beszélsz?” érvelés úgy próbálja érvénytelenné tenni pl Newton szavait, hogy múltbeli tetteit helyezi szembe a keresztyén tanítással, és későbbi érveivel. „Kutyából nem lesz szalonna” – mondja ez a logika. Valójában Isten országában minden szalonna kutyából van. (szabadon idéztem Sükös Pál: Keskeny úton c. regényéből) Pl. a tanítványokat üldöző Saulból így lesz a pogányok apostola.
Pejoratív kapcsolat
Az Ad Hominem érvelés számomra legérdekesebb esete azonban a „pejoratív kapcsolat”, amikor a vitapartner érveit úgy hiteltelenítik, hogy felmutatnak valakit/valakiket, akik ugyanezen a véleményen voltak, és támadhatóan viselkedtek.
„Sok szörnyűség a vallás nevében…” Vagyis „Mivel a holokausztot a katolikusnak megkeresztelt Hitler követte el, ezért Boldog Salkaházi Sárának fix, hogy nem volt igaza, amikor Jézust, mint Megváltót és Isten Fiát hirdette.”
Egyetlen gaztetteket végrehajtó és magát keresztyénnek valló történelmi példa is elég volna (sajnos nem csak egy ilyen van), hogy a teljes keresztyénséget érvénytelenítse… ha megállna az ilyen érvelés.
Azonban itt a jogos kérdés nem az, hogy egy adott eszme követői tettek-e olyat, ami helytelen, elítélendő, hanem az, hogy az adott eszme milyen muníciót adott nekik ehhez. Esetünkben pl. Jézus mondott, vagy tett-e olyat, ami alapján követői pl. a kereszteshadjáratokra, az eretnekek megégetésére, rabszolga-kereskedelemre, vagy a zsidóság üldözésére felhatalmazva érezték magukat?
Ki követte valójában Jézus szavait? Boldog Salkaházi Sára (a katolikus egyház zsidókat mentő mártírja) és Jane Haining (a református egyház zsidókat mentő mártírja), vagy Hitler? Épp a holokauszttal kapcsolatban jogosan mondhatjuk el azt, hogy Hitler nem volt és nem is akart Jézus követője lenni. (A harmadik birodalom valójában üldözte a keresztyénséget, átszabta a Bibliát, és igyekezett egy újfajta vallást teremteni.)
Más a helyzet a keresztes hadjáratokkal, az eretnekek üldözésével, Luther sokat emlegetett zsidóellenes kijelentéseivel, vagy a Kálvin által reformált Genfben Servet Mihály megégetésével. Ők valóban Jézus követőinek vallották magukat, az utóbbiak sok mai keresztyén példaképei. Azonban az Ad Hominem itt sem fog megállni. Jézus sosem tanította azokat a rémségeket, amiket ők elkövettek. Sok esetben azonban a kor eseményeiből, felfogásából érthető, hogy miért viselkedtek így azok, akik egyébként keresztyénnek vallották magukat. Nem volt igazuk, de az utókor ugyanígy elítélhet minket is, amikor bizonyos dolgokban inkább a korszellemnek engedünk. Igaza Jézusnak van.
Apropó korszellem! „Nem tudom, hogy a hitoktatód miért ragadtatta el így magát, de a kérdésed nagyon érdekes. Én is sokat gondolkodtam ezen. Érdekel, hogy én mire jutottam?” (ld a cikk elején egyik indító példánkat) Egy barátságos hozzáállás sok rossz tapasztalatot tehet helyre. Bátorság!
A fegyver másik éle
Vigyázat! A kérdés számunkra is ugyanez. Lehet, hogy muszlimok szörnyű dolgokat tesznek az iszlám nevében. De vajon mire kaptak muníciót a prófétától? Vajon csakugyan az iszlám tanításából következik a ma terjedő terrorizmus?
A kommunizmus bűnei csakugyan következnek a kommunizmus tanításából? A közvélemény hajlamos ebben a tekintetben azt mondani, hogy a kommunizmus egy gyönyörű eszme, amely azonban az emberi önzés miatt megvalósíthatatlan. Valójában Carl Marx mihez adott muníciót a követőinek? Pol-Pot vagy Sztálin csakugyan ebből táplálkozott?
A válasz akár lehet „igen” is, de tudnunk kell alátámasztani. Ezeket a kérdéseket már nem szeretném megspórolni az olvasók számára. Tessék fölkészülni a vitára! 🙂
