Blog

Egy fáradt sóhajjal nyomtam meg a mentés gombot, mikor elkészült a naptár, ahogyan az online misszió jegyében minden évben. A lelkesedésem már alaposan megkopott.

Mégis kinek csinálom? Magamnak és a feleségemnek. Olyan dolog ez, amit már régen abba kellett volna hagynom, hiszen teljességgel érdektelen. Annyi bibliaolvasó vezérfonal van már a piacon, és annyira nincs igény még azokra sem, hogy időpocsékolás egy újabbat csinálni évről évre. Mégis sajnáltam kidobni az ötletet. Nosztalgiából, vagy az agytörzs és a limbikus rendszer ütközésénél motoszkáló pici remény hajtott tovább. Készen lett, bár türelmem már nem volt rá, hogy átnézzem alaposan hibák után kutatva. Végül is ki venné észre? Azért szépen kiraktam a honlapra, és belinkeltem Facebook-ra.

Ez az a naptár, amit már említettem ebben a blogban is. Az alap ötlet, ami fellelkesített valamikor egy évtizeddel ezelőtt, a zsidóság Tóra-szakaszaiból érkezett. Ők ugyanis egy zsinagógai év alatt (ősztől őszig) elolvassák Mózes öt könyvét, méghozzá hagyományosan szakaszokra osztva. De miért nem olvassák ugyanígy az Ószövetség többi részét? Mi lenne, ha összeraknék egy naptárat, amit a zsidóság naptárára – a Biblia naptárára, Jézus naptárára – alapoznék, és napról napra, hétről hétre egy év alatt elolvasnánk a Törvényt, de ugyanígy egy másik porcióban a Prófétákat és egy harmadikban az egyéb Írásokat (Pl Zsoltárok könyve…), s ha már belekezdtünk, egy negyedik szakaszban az Újszövetséget is. Apránként tehát kialakult egy évente elkészülő egy-év-alatt-végig-a-Biblián stílusú naptáram, amiben viszont jelöltem a keresztyén és zsidó ünnepeket is. Arra gondoltam, hogy ez hallatlanul tanulságos lehet bibliaolvasó hívők számára, különösen azok számára, akik zsidó származásúak, vagy érdekli őket a zsidók közötti evangelizáció.

Úgy tűnt, tévedtem. Csak engem érdekelt. Eleinte ki is nyomtattam, és ingyenesen kiküldtem minden érdeklődő barátomnak. Senki sem foglalkozott vele. Megkerestem egy könyvkiadót is, de ő is csak sóhajtozott, hogy bizony kockázatos dolog a könyvkiadás, különösen az ilyen naptár jellegű dolgok. Végül belefáradtam, és már csak egy pdf-be löktem össze évről évre a kis vezérfonalamat, és asszonykámmal reggelente használtuk. Ennyi.

Fizessek érte?! – Az online misszió örök problémája

Most, ahogy visszanéztem a Facebook-ra, teljes közönyt láttam. Talán ha 40 ember LÁTTA. Vagyis a Facebook ennyi ember idővonalán jelenítette meg. Jöttek a cicás videók, a mindent gyógyító citromlé és a brit tudósok legújabb eredményei, és az én kis naptárkám fél percen belül a süllyesztőben volt. Ott volt azonban egy kis gomb a gyér eredmények mellett: BEJEGYZÉS KIEMELÉSE. Na ja! Pénzt akartok, mi? S ekkor jött a gondolat: Miért is ne! És azzal a lendülettel küldtem a Facebook-nak 1000 azaz Ezer forintot. Most tulajdonképpen 3 db BKK jegy áráról beszélünk, illetve egy annál picit kisebb összegről.

Megtörtént. Ahogy visszanéztem egy órával később, már láttam, hogy mi lett az eredmény. Máris több száz ember látta a naptáracskámat. A célcsoportnál megjelöltem, hogy az oldalam kedvelői és azok ismerősei láthassák, így próbáltam csak egy szűk szegmensre koncentrálni az erőfeszítést. Most pedig pörögtek a számok, de nem csak a megjelenéseké, hanem az átkattintások (!!!) lájkok, és hozzászólások száma is. Kaptam sok kedves biztatást, köszönetet, de volt olyan is, aki elkezdte pocskondiázni a Bibliát, és ezzel egy kis vitát is generált. Jó ez most nekünk? Naná! Napokig ennek a sikernek az örömében és fényében sütkéreztem. Egyik pénteki összejövetelünkre eljött egy bácsi is, akit addig alig ismertem, de hallott a naptáramról, és szerette volna a telefonjára letölteni, hogy ott nézegethesse, ehhez kért segítséget. Azóta is rendszeresen jár hozzánk a Nachamu Ami Bibliaórára.

A titok

Kiderült ugyanis, hogy a barátaim és a környezetem nem érdektelen volt a próbálkozásaimmal kapcsolatban, hanem totálisan rejtve volt előlük a dolog. Nem jutott el a figyelmükig. A Facebook és az agyuk Spam mappájában kötött ki minden, amivel próbálkoztam. A harc nem az elismerésükért, hanem a figyelmükért ment. Amit csináltam, az persze messze nem volt tökéletes, de igenis értéket hordozott, ami méltán tart igényt a hívők egy vékony rétegének az érdeklődésére, mert hasznuk lesz belőle. Csakhogy nem is tudták, hogy amit csinálok, az létezik.

Eltelt egy év. Az élményem nyomán feliratkoztam több hírlevélre, amelyek az online marketingről szólnak, majd ennek nyomán rácuppantam a produktivitásra, és az önfejlesztésre, mint témára. Rájöttem, hogy amit éveken át csináltam, egyszerűen nem vitte át az ingerküszöböt, sem a személyes mindennapjaimban, sem a szolgálatomban, és egyre többet értettem meg az Istennel való kapcsolatomról is, bár a marketing tanácsok erre már tényleg nem terjedtek ki, de az újra felfedezett Példabeszédek könyve igen. 🙂

Egy év után

újra elkészült a naptáram, de ezúttal már alaposan igyekeztem átnézni a hibákat kutatva. Sajnos van benne olyan szépséghiba, amit már csak jövőre fogok tudni alaposan kicsiszolni. Összességében jobb lett a naptár, mégsem jutott volna át a potenciális célcsoportomhoz, hogyha nem fektetek hangsúlyt a meghirdetésére.

Most azonban megtettem valamit, ami minden más technikai megoldásnál fontosabb:

A honlapomon egy teljes oldalt szenteltem (a szaknyelvben ezt hívják „Landing page”-nek) a naptár leírásának, méghozzá követhetően, képekkel illusztrálva. Kis „csalást” is elkövettem, de nem szégyellem a dolgot: egyetlen darabot sem nyomtattam belőle, mégis ott van egy vagány kis fényképecske egy szépen kötött füzetről. Egy un. „mockup-ot” használtam, vagyis egy olyan már meglévő képet, amire a naptáram kinézetét rá lehetett montírozni, mintha az én naptáram lenne.

Azonban a képeknél sokkal fontosabb, hogy alaposan átgondoltam és leírtam, miért találom jónak a naptárat, milyen előnyöket hoz a használata. MIÉRT JÓ EZ NEKÜNK?

Az oldal alján egy feliratkozó űrlap található, ahol megadhatja a látogató a nevét és E-mail címét, s erre a címre fog megérkezni a naptár, ugyanakkor azonban a címével fölkerül a levelező listánkra is, vagyis a jövőben azért már nem kell fizetnem, hogy őt elérjem, hiszen küldhetek hírlevelet teljesen ingyenesen. (A szaknyelv szerint a naptáram a szolgálatom „Lead-magnet”-e, azaz kapcsolatokat gyűjtő ingyenes kiadványa.)

Most 1500Ft-tal toltam meg a hirdetésemet, azaz többet költöttem, mint Budapesten egy átszállásos utazásra oda és vissza. Így történt, hogy a naptáramat 5143 ember látta, ebből 876 ember úgy, hogy azért nem fizettem, egyszerűen a 36 lájk és a 15 megosztás miatt a Facebook elkezdte magától is több embernek megjeleníteni. Végeredményben mostanáig (Szeptember-Október) 47 ember iratkozott fel így a Nachamu Ami hírlevelünkre. Igen, jól látjátok, hogy hasonlóan működtetem a Misszió-Mentor oldalt is. Itt a Hogyan tartsunk áhítatot c. összefoglalóm tölthető le ingyenesen, ám számomra mégis értékes nyereséget jelent, hogy kapok érte egy feliratkozót. Volt olyan ember, aki feliratkozott, ám már az első blogértesítő levélben rákattintott a leiratkozás linkre, de a többség marad, és hétről hétre esélyt kapok, hogy a cikkeim számára elnyerjem a figyelmüket.

Kiknek?

Legutóbb arról beszéltünk, hogy milyen kérdéseket kell föltennünk magunknak, mielőtt belevágnánk technikailag egy honlap elindításába. A technikai részleteknél azonban sokkal fontosabb kérdés, hogy KI FOGJA EZT A HONLAPOT LÁTOGATNI. Vagyis kik a célcsoportod? Mindenki? Jogos. „Mindeneknek mindenné…” – ahogyan Pál fogalmazott. Csakhogy amikor írsz, szolgálsz, prédikálsz, nagyon nehezen tudsz mindenkihez szólni. Ha gyülekezetet plántálsz, ismerned kell, hogy kik laknak abban a környezetben, ahol indul a szolgálat, és meg kell látnod azt a célcsoportot, akikhez először kell eljutnod. Diplomások? Vallásosak? Kétkezi munkások? Családok? Fiatalok? Mi a gyakori problémájuk – alkohol, a válások magas száma, a bűnözés, vagy valami más?

Ha eléred sikeresen a célcsoportodat, a családjukon keresztül mások is eljutnak a gyülekezetedbe, vagy később változtathatsz a fókuszodon. Egyszerre azonban ne akarj mindenkinek prédikálni! Pál a zsinagógában másképp beszélt, mint egy helytartó vagy pogány filozófusok előtt. Nagyon is tudatában volt a célcsoportjának.

Mi a jó nekik ebben?

Ha a bal kezeden hordasz egy WWJD karkötőt (What would Jesus do? Azaz: Mit tenne Jézus) a másik kezedre (az lesz a jobb) tegyél egy MJNE karkötőt, azaz: MI A JÓ NEKIK EBBEN? El tudod-e mondani nekik, hogy mi az, ami miatt rád kellene figyelniük?

Jegyezd meg jól: az emberek figyelméért az online misszió-ban nem más felekezetekkel, vagy vallásokkal versenyzel, hanem a cicás videókkal, reklámokkal, filmekkel. Egyszerűen megtörténhet az, hogy egyébként potenciálisan érdeklődő emberek észre sem vesznek téged, és az üzeneted nem jut át, mert ha eléjük is kerül az, amit te csinálsz, csupán néhány másodperc, vagy annál is kevesebb idő áll rendelkezésre, hogy rájöjjenek, te valami érdekeset mutatsz. Ők pedig azt nézik, mi a hasznuk belőled, és ezen még csak meg sem sértődhetünk, hiszen mi is ezt tesszük.

Mennyi figyelmet kap tőlünk pl. egy könyv a könyvesboltban a több ezer közül? Nem azt nézzük mi is, hogy mi hasznunk van belőle, vagyis miért jó nekünk, ha egyáltalán beleolvasunk? Egész polcokat hagyunk ki úgy, hogy egyetlen könyv címét sem olvassuk el, mert pl. totálisan nem érdekel minket a kortárs költészet, vagy a csillagászat, és egyből a romantikus regényekhez, vagy a fantasy-hoz, vagy a nyelvkönyvekhez szaladunk (vagy épp fordítva).

Hát pontosan ennyi figyelmet kapunk mi is a Facebook-on, vagy még kevesebbet, ha egy honlapot indítunk.

Online misszió? Könnyebb mondani…

Pont ezért volt egyszerűbb dolgom akkor, amikor a célközönségem már hívő, a téma iránt érdeklődő keresztyének voltak, akár a naptár, akár a Misszió-Mentor esetében. Ott ugyanis meg tudtam fogalmazni egy egyszerű tételben, hogy kiknek és miért jó az, amit csináltam. Már csak egy tarka borító kellett, vagyis egy jól kigondolt kampány, hogy az üzenetem átjusson a célközönséghez. Azonban még itt is évekig próbálkoztam hiába, mert a fenti kérdésre nem adtam világos választ, és nem fektettem energiát abba, hogy ez alapján rendesen meghirdessem a szolgálatomat.

Most már kezdjük látni miért tűnik olyan kilátástalanul nehéznek nem-hívők felé az online misszió egy honlappal. Hiába rakunk föl bizonyságtételeket, igéket, és cicás-igés képeslapokat, ha magát azt a „polcot”, vagyis a keresztyénséget nem nézik meg. Szeretném, ha meglátnánk, hogy a feladat mégsem megoldhatatlan. Képzeljük el, hogy egy induló gyülekezetnek van egy olyan programja, amivel praktikusan tényleg segít az embereknek!

Célozzuk meg pl. az otthon ülő anyukákat! Mire van szükségük, mitől szenvednek, mik a vágyaik, a reményeik? Mi lenne, ha egy hívő védőnő adna nekik használható tanácsokat, és közben a család fájdalmai, örömei és problémái felől rámutatna az Evangéliumra?

Foglalkozzunk inkább alkoholistákkal? Írjunk cikkeket, tájékoztatókat, vagy indítsunk programokat azok számára, akik már kapiskálják, hogy a pia átvette az életük irányítását? Esetleg írjunk a szenvedő családoknak? Képzeljük csak el a címet: „Öt dolog, amire hatással van az alkohol, pedig nem is gondoltad volna! Kattints a részletekért!” Az ötödik válasz: Az Istennel való kapcsolatod – és máris ott egy link, ahol személyes beszélgetést kérhet, vagy letölthet egy történetet egy volt alkoholistától, aki immár valóban gyógyult, mert Isten csodát tett az életében.

Az online misszió néhány eszköze

Ha pedig ez tisztázódott bennünk, érdemes áttekinteni az online misszió néhány eszközét is, amelyek segíthetnek átvinni az üzenetet.

1, Írjunk cikkeket, blogbejegyzéseket, vagy Facebook-jegyzeteket!

2, Osszuk meg Facebook-oldalon, vagy más közösségi médiában! Nem túlzás több közösségi felületet használni.

3, Írjunk egy részletesebb anyagot, amely alkalmas arra, hogy a célcsoportunk számára hasznos információt adjon!

4, Gyűjtsünk feliratkozókat a letölthető anyagunk segítségével!

5, Indítsunk blogértesítőt, vagy hírlevelet a feliratkozóink számára!

6, Ajánljuk fel a személyes találkozást, vagy a csoportos foglalkozást az érdeklődőknek!

A technikai kivitelezésről nem írtam ez alkalommal. Tudom, emiatt úgy tűnhet, hogy „könnyű azt mondani”. Azonban ingyenes eszközökkel is szépen összehozható, különösebb technikai tudás nélkül is. Nem ez lesz a nehezebb feladat. Elvérezni ott szoktunk, hogy egy jól körülhatárolt célcsoport számára, következetes rendszerességgel írjunk, vagy szóljunk.

Nem az a nehezebb feladat, hogy hol legyen az istentisztelet, nem is az, hogy hogyan rendezzük be a termet. Inkább az, hogy kik fognak eljönni, és miről beszéljünk hétről hétre, hogy az Isten üzenete legyen, mégse aludjon el rajta senki.

Hát ezzel kell megharcolnunk az online világban is, sőt a szórólapozásban, az utcai evangelizációban, kórházi istentiszteletek szervezésében és minden más szolgálati területen. Ne ragadj le tehát a technikai részleteknél! Talán emlékszel még, hogy azt mondtam: egy ronda honlap is működhet, ha jó a tartalma, azaz ha sikerült megválaszolnod az online misszió két fontos kérdését: 1, KIK FELÉ SZERETNÉK SZOLGÁLNI? 2, MI A JÓ NEKIK EBBEN?