Mi történik egy missziói kampány után? (Ehhez hasonló élmény egy gyülekezeti tábor, ifi konferencia, vagy más nagyszabású rendezvény lezárulása is. Összefoglalóan most így nevezzük: kampány.) Valami nagyon hasonló, mint buli után, fesztivál után, ünnepek után… Visszatérnek a hétköznapok, és ez furcsa érzés.
A bázison egyre másra tűnnek el a csomagok, a kölcsön kapott holmik, és az emberek. Mint egy búcsúszimfónia. Kicsit még tudunk beszélgetni azzal, aki első látásra szimpatikus volt a csapatban, de eddig a nagy loholásban csak alig váltottunk néhány szót. Elrakjuk a szóróanyagokat, könyveket, összeszedjük az eredményt, a kapott elérhetőségeket… emberek, akik talán megindulnak a hit útján, vagy épp bekapcsolódnak a missziós csapatunkba, vagy a gyülekezet életébe… És ez után?
Kampány utáni depresszió
Ismert jelenség a mi köreinkben a „kampány utáni depresszió” (vagányabb, ha kreálunk hozzá egy mozaikszót, pl: PCD – post-campaign-depression). Nem kell megijedni, senki sem megy a Dunának. Csak jól leeresztünk. Elfáradtunk.
A magyarázata: Egy missziós kampány az érzelmeinkre is hat. Növekszünk szellemileg/lelkileg, ismeretekben, gyakorlatban, fizikálisan rengeteg kalóriát égetünk (és tömünk magunkba… te jóságos… holnaptól megint egy marék zabkása a reggeli?), és felpörögnek az érzelmeink. Észre sem vettük a 12-14 órás munkanapokat (4-6-8 óra az utcán, de ott az áhítat, a felkészülés, a beszámolók… lelkipásztorként/vezetőként lehet, hogy a beszerzést is csináltad párhuzamosan, vagy befuthatott egy temetés menet közben…) és nagyon-nagyon sok rendkívüli élményben volt részünk. Az érzelmeink pedig olyanok, mint a repülőgép. Nem maradhatnak örökké a felhők fölött.
Amikor hirtelen már nem rúgjuk meg az utcát naponta kétszer és nem kell reggelihez bevásárolni reggel hatkor, elérhet ez az érzés. Egyfajta tehetetlenség, talán fásultság, szomorúság. Ezt nevezzük kampány utáni depresszió néven. Azért írom, hogy megértsük: Természetes jelenségről van szó.
Mit tegyünk ebben a helyzetben?
1, Ne vegyük komolyan magunkat!
Azaz tudd, hogy ezek, amik benned történnek, csupán érzések. Fáradtság – valószínűleg tudnál még futni, ha egy megvadult kaukázusi kergetne, tehát a fáradtság nem jelenti azt, hogy már nincsenek tartalékaid. Vannak.
Szomorúság – nem jelenti azt, hogy valami rossz dolog történt. Nem vesztettél. Nyertél. Fásultság, lelkifurdalás-szerű érzések… magány… Mind a nagy magasságok miatt vannak, ahonnan most visszatértél. Benned léteznek. Fontosak. Nem nézhetsz át rajtuk, de tudhatod, hogy ahogy jöttek, el is mennek, és nem jelentenek a külső körülményeid szempontjából semmit. Egy csodás kampányon vagy túl. Hasznos dolgokat tettél. Lesz mit mesélned. Az érzéseinket csak elfogadni lehet. Láttamozni. Nincs további teendőnk velük. Lám, milyen hasznos egy missziói kampány! Az érzelmi intelligencia 1.0 leckét is megtanuljuk a végén. 🙂
2, Pihenjünk!
Igen, elfáradtál, és bár még vannak tartalékaid, hosszú távon ez így nem is mehetett volna sokáig tovább. Jó, hogy véget ért. Most itt az ideje, hogy megengedd magadnak a pihenést, a kényelmesebb tempót. Valamikor egy kis szabit is jó lenne beiktatni. Nem jó a kampányból a napi 8 órás munkába csöppenni vissza. Lelkipásztorként, misszionáriusként időzítsünk szabadságot valamikor a kampány után! Ha önkéntesek voltunk, a munkahelyünkön senki nem fogja érteni, mit jelentett ez az intenzív 7-10 vagy 14 nap. Azt várják, hogy kipihent legyél. Szükséged lesz rá, hogy még néhány napot regenerálódj, azaz kell egy kis extra szabi!
3, Ne eresszünk le teljes mértékben!
Kísértés, hogy nagy fáradtságra nagy leeresztés és fásultság következzen. A levezetés azonban több szempontból is fontos.
Egyrészt a profi csapatra, a helyi gyülekezetre, lelkipásztorra, helyi misszionáriusokra ilyenkor vár az utánkövetés/utógondozás (follow-up). Akik most elindultak a hitben, azoknak minél frissebben van szükségük egy újabb lehetőségre, hogy találkozzunk, és továbbvezessük őket.
Gondolhatunk arra, hogy aki komolyan megtért, úgyis levakarhatatlan kell, hogy legyen. Ez talán részben igaz is. Ha valaki újonnan született, nyilván életjeleket fog adni, akar növekedni, és ha nálunk nem találja meg a lehetőséget erre, megy máshová. De butaság lenne azt gondolni, hogy egy friss megtérőt akár magára is hagyhatunk.
De a kampány eredménye nagyobb részt olyan emberek érdeklődése, akik nem fogadták még el Jézust, csupán érdekesnek találták a beszélgetést, az üzenetünket. Lehet, hogy néhány nappal később már elvesztettük az érdeklődésüket. Nem kell nagy dologra gondolni itt, de jó, ha a szabadságunk utánra tervezünk valamilyen nagyon egyszerű találkozási lehetőséget négyszemközt, vagy akár csoportosan, és már a szabi előtt felhívjuk az érdeklődőket, hogy tudjanak az alkalomról.
De nem csak az utógondozás fontos. Nekünk is jót tesz, ha a kampány után teszünk még valamit, ami hasznos, amin áldás van. Így érzelmileg kisebbet zuhanunk.
4, Osszuk meg az élményeinket és adjunk hálát!
Van valamilyen internetes csoport, fórum, felhő-szolgáltatás, ahol meg tudod osztani az élményeidet, fényképeidet a kampány más résztvevőivel? Tudtok kapcsolatot tartani, imádkozni egymásért, hírt adni az eredményekről, tervekről? A Facebook csoport, vagy Messenger csoport facövek-egyszerűségű dolog. De lehet egy közös Google-drive, ahová mindenki feltöltheti, amit fényképezett, írt, filmezett… Sok más szolgáltatás is létezik. Amelyik kézre áll, azt válaszd!
Ne maradjon ki a gyülekezet sem, amelyik téged támogatott, vagy amelynek a keretében működtetek! Legyen valaki, aki beszámol a következő istentiszteleten az eredményekről, és megköszöni a segítséget!
Ha missziói szervezettel dolgoztál együtt, fontos lehet számukra, hogy az élményeidet, vagy a legérdekesebb helyzeteidet leírod egy-egy kis beszámolóban! Ha ők nem adtak ehhez szempontot, akkor legyen 200-300 szavas néhány bekezdés, amelyben elmondod, hogy zajlott a beszélgetés, hogyan jött elő az evangélium témája, mit tudtál elmondani, hogyan reagált az, akit megszólítottál, és hogyan búcsúztatok, mi lett az eredmény (nem baj, ha elutasított, vagy nem adott elérhetőséget, ez esetben írd le ezt)! Ne írj valódi keresztnevet és semmilyen vezetéknevet! (Ha pl. Kovács Jánossal beszélgettél, írd azt, hogy „Józsi”!)
5, Ragaszkodjunk az engedelmességhez!
Nem csupán a kampány utáni depresszió idején, a hétköznapokban is szokott hullámozni a lelki életünk. Lejtmenetben még fontosabb, hogy olvassuk el a napi igeszakaszt, mondjuk el az imádságunkat, éljük meg a hitünket. Akkor is, ha ez most üresnek és értelmetlennek tűnik! Nem kell erőltetni, nem kell érzésekbe hajtani magunkat, csak csináljuk! Ez talán a legnagyobb győzelem a földi életben: akkor is engedelmeskedni Istennek, amikor magunk alatt vagyunk, és alig tapasztaljuk Őt.
6, Rendezzük az életünket!
A kampány utáni depresszió időszakában mindaz, ami eddig mindent felülírt, hirtelen eltűnik. Vajon mi mindent írt felül a felkészülés és a napi 2-3 bevetés?
Lehet kísértés saját életünk megoldandó feladatai elől menekülni a kampány forgatagába, foglalkozni más missziók, más gyülekezetek dolgaival.
Helye van az élettervezésnek, vagy az éves céljaink áttekintésének. Mi teljesült eddig? Ez a kampány benne volt a tervezett dolgokban, vagy csak kizökkentett onnan? Vajon a céljaim teljesülhetnek még? Mit kell ehhez tennem a következő 90 napban? Mit kell elkezdenem már ezen a héten? Ma?
Helye van a szembenézésnek: Mit hagytam ott? Mi az, amivel semmi kedvem foglalkozni, ami helyett szívesebben beállnék a jeges zuhany alá? Mi az, amit halogatok, ami helyett szívesebben végigtolnék egy újabb kampányt a világ végén hálózsákban a földön aludva?
Bocsánatkérés? Elfelejtett kötelezettségek? Halaszthatatlan intéznivalók? Vagy a dudva nőtt ember-magasra? Esetleg munkát kell keresnem?
Kampány után: pihenés és nagy levegő. Visszatérünk a hétköznapokba.
