Negatív megvallás – egy babona nyomában
Megint egy őszinte vallomás következik a hit útján tett vargabetűimről, picit a fókusz témájához is kapcsolódva. Karizmatikus körökben gyakori a gondolat, hogy szavainknak teremtő erejük van. A címbeli mondatot sokszor lökték nekem, bár így újraolvasva ebben is ott van a negatív megvallás, vagy érthetőbben a szavakba öntött pesszimizmus (de szokták ezt átoknak is nevezni, bár ez a szó merőben mást jelent). Mi is ez a nézet tulajdonképpen?
„A világot nem egy személyes Teremtő Isten irányítja, hanem személytelen erők és természetfeletti szabályszerűségek, amelyeket tiszteletben kell tartanunk. Pl. nem mindegy, hogy mit mondunk ki, mert a szavaknak ereje van.” Ezt hívják babonának. A fekete macska rosszat jelent, a kimondott szónak pedig ereje van, és „bevonzza” a rosszat.
Álljon meg a menet! Én ezt nem így értettem! – mondanák erre ifjúkori mentoraim. De mégis ezt jelenti. Egy tudathasadásos állapot, hogy hiszünk egy személyes Istenben, és a „szavaink erejétől”, meg „átkoktól” rettegünk. Holott a Biblia szerint egyetlen dolognak van átka: a bűnnek. Azt pedig Jézus magára vette.
A ló túloldalán
Így aztán leszoktam arról, hogy a „negatív megvallásoktól”, meg a „bevonzott átkoktól” rettegjek. Jó református módjára így aztán rendszeresen szapultam magam, és naponta tituláltam reménytelennek a helyzetemet. Hiszen ezzel csak kiengedem kicsit a gőzt, és úgysincs hatása, hiszen Isten, ha akar, megsegíthet, ha meg nem teszi, legalább hadd panaszkodjak!
Nos, mondanom sem kell, hogy nem szárnyaltam magasan ezzel a hozzáállással, ezért ismét át kellett gondolnom a gyakorlatomat.
Igen, a világot egy jóságos, személyes Teremtő Isten irányítja, aki szeret, ezért meghallgatja az imádságot, és a legjobbat adja. De mi történik, ha az ember folyamatosan panaszkodik, ironizál, butaságokat beszél, szapulja magát, és általában negatív dolgokat mond? A világban semmi. Azt nem a szavaink irányítják. Bennünket viszont ezek a szavak rombolnak. Felemésztik a hitünket. Azt a hazugságot hitetik el velünk, hogy Isten úgysem figyel ránk, hogy a dolgok mindig rosszul sülnek el, hogy a siker elérhetetlen messzeségben van, hogy boldogulni csak szerencsével, vagy becstelenül lehet… Amiben pedig nem hiszünk, arra nem tudunk fókuszálni sem. Azt kérni sem fogjuk Istentől. Belénk ivódik, hogy amit csinálunk, csupán fölösleges erőlködés, hiszen lehetetlen, hogy eredménye legyen.
Hit és szavak
Olyan ez, mintha a házunkat aggatnánk tele negatív jelképekkel, idézetekkel. Pl. egy poszterrel, rajta egy árokparton fekvő részeg a biciklijébe gabalyodva. Felirat: „Ennél többre te sem viszed.” Nincs épeszű ember, aki ilyet kitenne.
Ahogyan az otthonunkban nekünk kedves emberek képei, bátorító idézetek, vagy példaképek vannak kirakva, mert ezekkel akarjuk körülvenni magunkat, ugyanígy szavainkkal is magunkat vesszük körül, magunkat motiváljuk. Hitünket építjük, vagy rongáljuk. Hamis kifogásokat erősítünk (áh, ebből úgyse lesz semmi, inkább nézzünk tévét!), és pocsékoljuk a lelki erőnket, vagy épp ellenkezőleg: jó szokásokat erősítünk, és bátorítjuk magunkat. De mindenek előtt rászokunk arra, hogy lejtmenetben, vagy akadályok előtt is imádkozzunk panaszkodás helyett. Márpedig van Valaki, aki szeret bennünket, és figyel az imádságunkra, ha van hitünk imádkozni és cselekedni.
Hálaadás – Fókuszálás a szavainkra 🙂
Kérlek, ezen a héten te is kezdj el tudatosan másképp gondolkodni a fentiekről! Ha a szavak erejétől, vagy átkoktól rettegtél, akkor most lazíts ki! Bízd rá magad Teremtő Atyádra. Őt egyetlen buta szó, vagy átgondolatlan kijelentés sem tudja megkerülni. Ami nem tetszik Neki, azt néha visszaküldi a feladónak, néha egyszerűen csak „iktatja”.
Ha minden második mondatodban panaszkodsz, vagy magadat titulálod mindenfélének, akkor most kicsit nehezebb a dolgod. Először is vedd észre, tudatosítsd, ha megint így tettél! Akár kérj érte magadban bocsánatot Istentől, és lépj tovább! Ha valamit elrontottál, vagy nehézségekkel találkozol, próbálj panaszkodás vagy cinizmus helyett hálát adni! Köszönd meg azt, ami jól sikerült! Köszönd meg, hogy tudhatod: most is minden rendben lesz, bár még nem tudod, hogy hogyan! Köszönd meg, hogy van most is megoldás, vagy lehetőség, és kérd, hogy Isten mutassa meg neked, mi helyes!
Tudom, sokan azt gondolják erről, hogy a „pozitív gondolkodás woodoo varázslói és sikerprédikátorok” is ezt mondják. Nekik azonban nincs erre annyi okuk, mint egy evangéliumi keresztyénnek. Mi tudjuk, hogy az „Univerzum” nem büntet és jutalmaz személytelenül. Van egy Jóságos és Igazságos Teremtő Atyánk, aki pontosan ismer bennünket, és a kereszten Mindent odaadott értünk, hogy az életünk célhoz érhessen. Nekünk van Kinek hálát adni, és van Kitől vezetést, bölcsességet kérni.
Mielőtt erről a cikkről ellapoznál, vagy bezárnád, kezdd el!
