Nem tudom, ti is találkoztatok-e vele. Azok kedvéért, akik kimaradtak belőle, kicsit el is kell magyaráznom. Épp a reformáció ötszázadik kerek évfordulóját ünnepelte ország-világ. Ez az évforduló, hogy – hogy nem, minden évben egybevág a Mindenszentek előestéjével. Így volt ez most is. Ekkor történt, hogy valahol a Vajdaságban, Szerbiában egy kis városkában a helyi plébános egy hirdetményt tett közzé a Facebook oldalán. Fekete keret, egyszerű betűtípus, középre rendezett sorok, ahogy azt egy lelkipásztor szokta, a legtöbb felekezetben… 🙂
Egy protestáns barátom osztotta meg. Az első reakcióm természetesen a teljes döbbenet és zsigeri protest volt. Naná. Debrecenben nőttem fel, egyházi iskolába jártam, és a reformáció eszméit anyatejjel szívtam magamba. Evangélikus kollégám első gondolata az volt, hogy biztosan valami viccről van szó.
Nos, tanbenileg nézve a dolgot, az első döbbenet után illik lehiggadnunk. Ugyanis az a búcsúgyakorlat, amely Luther tiltakozását ötszáz évvel ezelőtt kiváltotta, nem így nézett ki. Itt nyoma sincs a szemérmetlen bűnbocsánat-árusításnak. A plébános gyónásra, imádságra, templomlátogatásra hívott fel, vagyis saját magának csinált többletmunkát, és mindezt ingyenesen. Ha kicsit beleolvasunk Luther 95 tételébe, akkor azt látjuk, hogy az 1517-es reformátor maga is dolgozott ilyesmi fogalmakkal, mint a plébános (tisztítóhely, ideigvaló büntetés…). Csak később jutott el a Rómával való szakításig és a ma ismert lutheri tanításig. Ettől persze még tapintható a feszültség, amit ezek a fogalmak Bibliát olvasó protestánsokban keltenek. Nem kell egyetértenünk vele (nem is tudnék), de én most nem erről szerettem volna írni.
Maga a jelenség érdekes, mert hasonló dolgok megtörténhetnek a mi Facebook oldalunkon is. Posztolunk valamit, ami teljesen természetes a szűk környezetünkben, azonban a Facebook nyilvánossága darabokra szedi, és egy perc alatt kétes hírnévre teszünk szert. (Ilyen pl. néhány gyerekneveléssel kapcsolatos kérdés, próféciák értelmezése, szexuál-etikai kérdések, más vallások kritikája…) Tehát most szeretnék kilépni az ötszáz éves vita keretei közül, és úgy tekinteni az óbecsei plébániára, mint egy vidéki kis keresztyén közösségre. Így szeretném az eset néhány tanulságát levonni.
1, Amit kiposztolsz, azt a Világ fogja látni.
Ez történt 500 évvel ezelőtt Luther Márton esetében. Korábbi előreformátorok azért nem tudtak ilyen széles körben hatni a reformációért kiáltó Európában, mert nem posztoltak Facebook-onnem kerültek nyomtatásba. Ez volt az a technikai újdonság, ami miatt Luther gondolatai hirtelen sokakhoz eljutottak a Német Birodalomban. Az események föl is gyorsultak. A feszültségek is hamarabb kialakultak, de a gondolatokkal egyetértők támogatása is hamarabb érvényesült.
Pár éve történt egy eset. Egy kamasz leányzó szülinapi bulit szervezett és Facebook-on meghirdette a barátai számára. Csakhogy az esemény beállítása nyilvánosra sikerült, és a buli napján az összegyűlt tömeget, amely nyilvánvalóan nem tudott volna olyan számban bejutni a szülinapos házába, torta pedig töredéküknek sem juthatott volna, végül a rendőrségnek kellett oszlatnia. Rosszul sikerült selfie-k is így járják be az Internetet. Híressé teszik a készítőt, de nem biztos, hogy felhőtlen az öröm. A gyülekezet vagy szolgálat Facebook oldala is ugyanígy nagyon sokakhoz szól. De hát félnünk kell ettől? Inkább legyünk tudatosabbak!
2, Ha a képre kattintasz, máris az eredeti oldalon szólsz hozzá.
Egyszerű technikai apróság, de fontos ezt is megértenünk. Vagyis egy óvatlan kattintás következtében már nem a képet megosztó barátod hírfolyamában csámcsogsz róla, hanem a kép eredeti gazdájánál. Vigyázz, hová kattintasz!
3, Nem szép dolog széttrollkodni mások Facebook oldalát.
Még ha nem is értünk egyet valakivel. Sosem tennénk meg, hogy beülünk pl. J_tanúi királyságtermébe, hogy az első sorból gúnyolódjunk. Sajnos azonban ez Facebook-on könnyebben összejön. Ezekben a helyzetekben ilyen viselkedéssel nem önmagunk vagyunk, és ezt gyorsabban észre kell vennünk.
4, Parázs viták gyakran nem abból adódnak, hogy valamiben nem értünk egyet, hanem abból, hogy nem egy nyelvet beszélünk.
Az óbecseiek posztja arra vezetett, hogy kicsit utánaolvassak, és beszéljek a hitoktató kollégáimmal is. Sok dologgal természetesen nem tudok mit kezdeni abban a búcsúgyakorlatban, amiről olvashattunk. Azonban még mélyebb az a különbség, ami nyelvhasználatban, megfogalmazásban van közöttünk. Ezek a szavak egy protestáns számára vörös posztót jelentenek, pedig mögötte a tartalom már nem az, ami 500 évvel ezelőtt megnyitotta a szakadékot. Ugyanígy a mi szóhasználatunk is lehet vörös posztó mások számára. Anélkül, hogy elrelativizálnánk a különbséget, lehetséges ennek tudatában kommunikálni. Sőt! Beszélgetni is. 🙂
5, Hozzászólásokban, fórumokban, személytelenebb környezetben az emberek könnyebben bántanak és bántódnak meg.
Anyázás, acsarkodás, egymás kiátkozása a Facebook-on, majd jöhet egy kávé közösen. Tapasztaltad már? Ha valakivel ki akarunk békülni, ne sms-ben, és ne Viber-en tegyük! Ott csak rövid mondatokat tudunk pötyögni, és nem úgy sül el, ahogyan szeretnénk. Még telefonon sem az igazi, hiszen a kommunikáció legnagyobb része non-verbális. Állj elé, nézz a szemébe, és kockáztasd, hogy a szemedbe mond dolgokat.
Egy kialakult hozzászólás-háborúban pedig ott a lehetőség, hogy ne bántsunk és ne bántódjunk meg. Legyünk tudatában, hogy ez egy faramuci eszköze az emberi kapcsolatoknak!
6, Nem biztos, hogy szeret, aki megosztja a posztodat.
Az óbecsei bejegyzés 328 megosztást, 131 reakciót kapott, 75 hozzászólás kíséretében. Bizonyára tízezrek látták. Pörgős poszt, mégsem vagyok benne biztos, hogy a plébános úr pontosan ezt az eredményt várta. Ő megelégedett volna pár száz megtekintéssel, egy-két megosztással, és 20-30 emberrel, akik eljönnek gyónni Mindenszentekre.
7, Nem a világ vége, ha valaki nem szeret.
Ha bárki ismertté válik, azonnal kialakul egy olyan tábor, akik utálják. Ellentábora van minden jó kezdeményezésnek, minden hősnek és példaképnek. Mind találkozhattunk már ilyenekkel: Billy Graham dúsgazdag és hitetlen, Teréz anya erőszakkal térített, John Stott nem hitt a pokolban, C.S Lewis hitt a tisztítótűzben, Tim Keller nem hirdeti Krisztus engesztelő áldozatát, Ferenc pápa szétzülleszti az egyházat, Benedek korrupt volt, a föld pedig lapos. Hát persze! Az ilyen rosszindulattal szemben (amit piciben mi is megkaphatunk, nem kell hozzá Teréz anyává nőnünk) képesnek kell lennünk jól érezni magunkat és nyugodtan aludni.
8, Nem könnyű átvinni az ingerküszöböt.
Ha arra gondolok, hány olyan rendezvény van mögöttem, amelyre buzgón készültem, százakat hívtam meg, és nyilvános meghívókat küldözgettem minden lehetséges fórumon, mégis ugyanaz az 5-10 ember jött el rá. Az is megtörtént, hogy egyedül ücsörögtem ott, amíg meg nem untam a dolgot. Már írtam róla: nem az volt a baj, hogy tetszett, vagy nem tetszett bárkinek is. Az volt a baj, hogy észre sem vették. Lassan és nehezen tanulom, hogy ami engem érdekel, nem biztos, hogy mások figyelmét is elnyeri. Nehezen tanulom azt is, hogy ha valami számomra fontos, abban energiát kell fektetnem, hogy másoknak is az legyen. Nos, ez a poszt példásan átvitte az ingerküszöböt. Ennek is értéke van. 🙂
9, A design nem minden.
Néha az elképesztően egyszerű is nagyot tud szólni. Kicsit tovább merengve a fentiekről: Hányszor gubbasztottam órákig, hogy a megfelelő dizájnt megtaláljam! Válogattam képek és betűtípusok között, és próbálgattam mindenféle effekteket. Ne gondoljunk túl sokat a dizájnról! Persze nem haszontalan, de nem ez a kulcs.
10, A nyilvánosság lehetőség. Ha nem rémülsz meg tőle, ki is használhatod.
Ebben a helyzetben a plébános, vagy a püspöke levonhatja a tanulságot: „Ejnye-
bejnye! Többet ilyet nem csinálunk.” Menekülhet vissza a hallgatásba, elbújhat a privát posztok mögé. A hirtelen jött nyilvánosság azonban lehetőség is. Kicsit talán kétesnek tűnik ez a hírnév, azonban valahol minden nyilvánosság sülhet el jól. A közösség most felvállalhatja saját arcát. Elmondhatja, miben is hisz, mit miért csinál. Évente megrendezhetnek egy óbecsei búcsút akár, ahová most már a világ minden tájáról jöhetnek emberek. A közösség belekezdhet egy új szolgálatba, megtalálva azt a kérdést, azt a szükséget, ami csak arra vár, hogy egy katolikus gyülekezet, mondjuk Óbecsén betöltse. Indulhat blog, mémgyár, készülhet kiadvány.
Fordítsuk le mindezt a protestáns-, vagy felekezetközi szolgálatok nyelvére! Találjuk meg mi magunk szolgálatunk arcát, üzenetét, a minket körülvevő valóságnak azt a szeletét, amit Isten ránk bízott, hogy megszólítsunk! Ebben szólaljunk meg bátran, tudatosan! Egy korábbi cikkben olvashatunk ötleteket és egy másikban egy kis technikai iránymutatást is.
Azt szeretném csupán felmutatni, hogy út nem kizárólag visszafelé van. A Facebook, a nyilvánosság, ahogyan egykor a könyvnyomtatás, az anyanyelv használata (anyanyelvi Bibliák!), elsősorban nem veszélyt jelentenek, hanem sok-sok lehetőséget.
